Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.
SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 359 aki arra érdemes. Ez az álláspont azonban nem hagy kétséget afelől, hogy az alkotói szabadságnak, a társaság működésének a „magyar irodalmi közízlés", a „tartalmában magyar közművelődés" kialakítását kell szolgálnia. A „magyar" minőségjelző nyomatékos hangsúlyozása óhatatlanul nacionalista színezetet ad az érvelésnek, amely érthető módon kemény ellenállásba ütközött a szocialista tartalmú kultúra kialakításáért, terjesztéséért küzdő kommunisták körében. 1948 elején még folytatódnak a felolvasó estek, még vidékre (Marcaliba) is eljut a társaság irodalmi rendezvénye. A már említett kölcsönösen egyoldalú hozzáállás azonban tovább növelte a feszültséget a mesterségbeli tudást az eszmei mondanivalótól függetlenül valló régi társaságbeliek és a szinte kizárólag témacentrikus „somogyi munkás- és parasztírók" között. A „műkedvelés" egyoldalú hangoztatása, a presztízsféités odavezetett, hogy a társaság nem szerepelt az 1848-as centenáriumi ünnepségeken. így ír erről a Somogyvármegye: „Néma maradt a Kaposvári Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság március 15-én, a magyar szabadság ünnepének századfordulóján. Jól emlékszünk arra, hogy a Somogy a demokráciáért kiállítás alkalmából még csak hallatta egyoldalú hangját, a márciusi nagy ünnpeségre meghirdetett előadást azonban, amelyet a somogyi munkás- és parasztírók szereplésével kellett volna megtartania ... az utolsó pillanatban házilag lemondotta .. . Túlnyomórészt polgári szemléletű írókból importált eddig, a somogyi munkás- és parasztíróknak azonban sehogy sem akar szót adni . , . Joggal feltehető most már, akar-e végezni valami pozitívet a haladni vágyó dolgozók érdekében a Társaság, vagy a passzív magatartást tanúsítókkal azonosítja-e magát, olyanná lesz-e továbbra is, hogy a munkásírót csak »alibi«-nek iktathatja programjába, és az adminisztrációra és a költségvetésre helyezi a fő hangsúlyt, amit tett 1945 óta? Mint ilyen, szabotálja a szellemi újjáépítést, és semmi szükség az ilyen Társaságra!" 18 A lap 1948. április 13-i számában már ezt olvashatjuk: „Megtette az első lépést pénteki irodalmi estjével a megifjodott Berzsenyi Társaság. A haladás útjára lépett, a somogyi nép közé. Bár még mindig bátortalan ez a lépés ... A fölolvasás gyújtópontja Somogyi Pál elvtárs három verse volt... bátor hangú munkás írásával egycsapásra fölrázta a régi tespedést. . . a hallgatóság soraiban visszhangra talált". 19 Az újságtudósítások szerint 1948 őszén Déry Tibor és Tamási Áron is szerepelt a Társaság évadnyitó irodalmi estjén. 20 Az utolsó tudósítás 1949 elejéről való, amely arról ad hírt, hogy a társaság Kaposváron Csokonai ünnepségeket tart. 21 Ezzel véget ér a Berzsenyi Társaság tevékenysége, amely minden bi^ zonnyal összefügg a hasonló társaságok ez idő tájt történő megszüntetésével. Az irodalmi élet és ismeretterjesztés szegényebb lett, a helyi sajtó irodalmi írásai és a szórvány módon elhangzó ismeretterjesztő előadások nem pótolhatták a társaság működésének kiesését. A megyei újság — szűkös terjedelme ellenére — rendszeresen közölt rövid lélegzetű prózai írásokat elhunyt neves magyar és orosz-szovjet íróktól, időnként egyes élő szerzőktől, köztük megyei íróktól is. A lap fontos fórumává vált a könyvismertetésnek, az olvasási tanácsadásnak, a haladó írók bemutatásának, műveik ismertetésének. íme egy kis ízelítő ebből: Pausztovszkij : Kara-Bugaz című regényéről szólva elmondja, hogy „Megismertet bennünket a tenger és a sivatag sok-sok névtelen hősével s a minden fáradalmat bátran elviselő szovjet emberrel, aki vizet fakaszt a sivatagból, és feje felett pirosan égő csillaggal halad az emberiség előtt hatalmas, világot átformáló célok felé". 22 Csehov munkásságát méltatva közli a Puhány és A ranglépcsőn felfelé című elbeszéléseit. 23 Tersánszky Józsi Jenő Legenda a nyúlpaprikásról című regényét úgy ajánlja, hogy „legsikerültebb, legjobb regénye hosszú évek óta eltűnt a könyvpiacról", újból kapható. 24 A lírával azonban jóval mostohábban bánt a lap. Igen ritkán közölt verset (pl. az egyik számban a Hamburger Jenő által írott Latinca balladát), különösen szembetűnő az élő költők szocialista tartalmú verseinek mellőzése. Helyettük jelentéktelen versikék jelentek meg, amelyek ugyan jószándékkal íródtak. Álljon itt bizonyítékul az alábbi két vers: MÁTYÁS NAPRA Mert úttörő vagyok: segítek munkádban. Hogy szabadság legyen Drága szép hazánkban. Ki a magyar népet jólétre vezérled : adjon a jó Isten Rákosi elvtársnak erőt, egészséget! „Ezt a kis verset az úttörőmozgalom egyik kis tagja írta Rákosi Mátyás elvtárs nevenapjára" — szól a lap tudósítása. 25 Gyermekszerzőtől többet nem is várhatunk. A probléma az, hogy a versike képviselte hoszszú heteken át a lapban megjelent „költői" alkotásokat. A szerkesztőnek, a vers inspirálóinak azt sem 18. Disszonáns hangok. Somogyvármegye, 1948. március 18. 19. Somogyvármegye, 1948. április 13. (Se.) 20. A Berzsenyi Társaság évadnyitó irodalmi estje. Somogyi Hírek, 1948. oíktófoer 28. 21. A Berzenyi Társaság irodalmi estje. Somogyi Hírek, 1949. február. 16. 22. Mit olvassunk? Somogyi Hírek, 1948. november 7. 23. Somogyi Hírek, 1948. november 14., november 16. 24. Somogyi Hírek, 1948. november 17. 25. Farkas Erzsébet IV. g. t.: Mátyás napra. Somogyvármegye, 1948. február 27.
