Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Lóczy István: A Kapos folyó völgyének rövid tájtörténeti áttekintése és a táj körülhatárolásának problémái.

350 LÓCZY ISTVÁN várnál 78 kcal/cm

2 év; Dombóvártól nyugatra 76 koal/ cm

2 év; Dombóvártól északkeletre 80 kcal/cm

2 év. A hőmérséklet évi közepe egységesen 10-11 С fok fölött van. A januári középhőmérséklet KaposvárDombóvár között választható két részre: nyugatra - 1 fok fölött; K-re, ÉK-re - 1-2 fok. A derült napok évi száma: Kaposvártól nyugatra 50-70 nap; Kaposvártól keletre 70-90 nap. A borult napok évi száma a forrásvidék táján és attól nyugatra 100, másutt 80 nap. Az évi uralkodó szélirány a forrástól kb. Dombóvár környékéig É-i, innen a torkolatig ÉNy-i. Azonosak: a hőségnapok száma 15-20 (évi); fagyos napoké 90-100 (évi); a nyári napok száma 7580; a zord napoké 8-12; a fagymentes időszak 200— 110 nap. A téli napok száma: a forrásvidéken 8 alatt, a torkolatnál 12-16, a többi helyen 8-12. A csapadék évi összege a forrásvidéken 700-800 mm; a torkolatnál 550—600 mm; a többi helyen 600— 700 mm; nyáron a forrástól kb. Kaposvárig 400—450 mm; a torkolatnál 300-350 mm; a kettő között 350— 400 mm. A hótakarós napok száma a forrásvidéken a legtöbb: 40-50, másutt 30-40. A hótakaró magasságának elválasztó vonala Dombóvártól É-ra húzható meg. Innen a forrásvidékig 8-10 cm, a torkolatig 68 cm. Az éghajlati adatokból jól kiolvashatók, hogy Ny-ra az óceáni hatás jobban érvényesül. ÉK-felé a kontinentalitás erősödése érzékelhető. Ezek választója általában Dombóvár környéke. Ebből is következik, hogy a Kapós folyó völgyét indokolt több részre osztani. Az éghajlati elemek területi eloszlása alapján 2, illetve 3 rész látszik indokoltnak. Viszont szerkezeti, geomorfológiai alapokon további beosztás is szükségesnek látszik: 1. Kaposszéplak-Pöröspuszta vonaláról, a forrástól a Kecel-hegy É-i kiugrásáig, illetőleg Kaposvárig; 2. Kaposvártól Dombóvárig; 3. Dombóvár környéke - a Koppány torkolatáig; 4. a Koppány torkolata és a Sió közötti szakasz. Terjedelem hiányában ezek részletes indokolását jelen esetben nem bonthatom ki. A KAPÓS VÖLGY KITERJEDÉSE A Kapós völgy geomorfológiai szempontból viszonylag könnyű lehetőséget nyújt a pontos határok kijelölésére, mert a Dombóvárig nagyjából Ny-K-i irányú törés a völgy kialakulásáért elsődlegesen felel, amelyet átformáltak az eróziós, deflációs és deráziós folyamatok. Az ÉD-i irányú törésvonalak a mellékfolyók és völgyek kialakulásának voltak a legfontosabb tényezői, amelyek a folyóvíz és a szél ritmikus változásainak következtében nyerték el mai felszínüket és felszín alatti szerkezetüket. Ezek a mellékvölgyek mind az északról, mind a délről torkolló patakok esetében talajszintjükkel a Kapós folyó völgyéhez kapcsolódva háromszög alakban kiszélesednek. Északról három nagyobb és több kisebb törésben kialakult völgy tagolja a felszínt: a Magyaregres-Kaposvár (Topónál") közötti Deseda patak (Déshide), az Orci patak, valamint az Inam pata'k, illetőleg a Göllei völgy. Nyugaton egy hasonló irányú törésvonal jelölte ki a Zselic határát, s a kis Gyótai patáik irányát, amely nyugaton egyben le is zárja a Kapós folyó völgyét. Délen a Vízáro'k, a TÖröcskei patak, a Zselic csatorna (Simonfai patak), a Nádasdi patak, a Surján patak és a Körös patak É-D-i irányú völgyei osztják különböző nagyságú hátakra a Zselic északi részét. Az említett patakok (mellékfolyók) völgyei nemcsak kiszélesednek a Kapós folyó völgyére, hanem vizenyősek, mocsarasak voltak főleg a szabályozások előtt. Mind a Kapós folyó, mind az említett mellékfolyók völgyét összefüggő vízfelület borította. Ennek a viszonylag összefüggő mocsaras vízfelületnek lett a következménye az utak ilyen struktúrájú kialakulása a XIX. század végén, s hogy néhány település a Kapóstól távolabb indult fejlődésnek. Az utak a Kapós folyó völgyét és a mellékfolyók torkolatát kerülgették. Az összefüggő vízfelület általában mélyen benyomult a dél—külső-somogyi alacsony löszfelszínre, illetve a Zselic északi részébe, s így természetes kapcsolatot teremtett a mellékfolyók völgyével. Északon ennek vonalát Magyaregres magasságában húzhatjuk meg, noha pl. itt a Vargabonyi- és a Szanai-árokban ettől a vonaltól néhány km-rel északra is volt még vízzel borított terület. Az Orci patak völgyét Répáspusztáig általában 1 km széles mocsár borította. Csak valamivel volt keskenyebb a Magyaratád-Baté közötti mocsaras terület, valamint a Hársas és az Inam patakok völgye, s ezek Zimány, Kisgyalán, Gölle vonaláig húzódtak É-ra a dombságok közé. Az említett patakok völgyei É-D-i irányú szerkezeti vonalak mentén — morfológiai adottságuk révén — lehetővé tették a dél—külső-somogyi lösztábla településeinek szoros kapcsolatát a Kapós folyó völgyével, amely főleg a Kapós szabályozása után vált intenzívvé. Toponár a környező kisebb szórt településeket; Taszár, Orci és Zimány forgalmát gyűjtötte össze. Mosdós: Fonó, Nagyberki és Kisgyalán, Csorna pedig Szabadi és Gölle forgalmát vonzotta. A Kapós folyótól délre ugyanazt látjuk, csak a Zselic meredek partfallal történő kiemelkedése az északinál jóval kisebb területen tette lehetővé a szoros kapcsolat kialakulását a Kapós völgyével. Délen a Vízárok völgye Bárdudvarnokig terelte a Kapós völgyéhez a forgalmat. Kaposmérő és Kaposújlak közvetlen környékét sorolhatjuk még ide. Kaposvár települése eleinte nem hatolt mélyen a Zselicbe, csak az utóbbi évtizedekben, főleg a felszabadulást követően 1950-től kezdve (Keceli-Hegy, Kaposhegy, Töröcskei erdő, Gyertyános völgyek, Róma-hegy, Lonkahegy, Ivánfa-hegy). A Srmonfai patak völgyében délen messzebbre nyúlik a Kapós völgyhöz tartozó terület, a Nádasdi patak völgyében viszont csak néhány kilómé-