Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához

296 EGYÜD ÁRPÁD ápolását. A vár(os)i énekek falusi környezetbe való kerülése természetesen új formákat, újabb hangokat teremtett és ütött meg, amelyek között a vallásos hangvételtől a tréfáig sok mindent találunk.

47 E kérdéskomplexum számtalan összetevőjének tisztázására és történeti relációjára nem térünk ki, hiszen Szóm jas-Sch if fért

48 kitűnő összefoglalást ad e kérdés minden részletéről. Neki még élő baktereket sikerült megszólaltatni, akik az óra-számokkal kapcsolatos kiáltó-énekeik sokaságát mondották el. A történeti fejlődés bizonyos szakaszában megtaláljuk azt az érdekes jelenséget is, hogy a vezető bakter már nem „kiáltott", hanem kürttel jelezte az órák számát. A neki segédkező „önkéntes" két „trázsa" sosem kiáltott. Az óra, az idő, az életmúlás különös szintézisei ezek az énekek, amelyek figyelmeztető intéseket tartalmaznak a halandók számára. Ez volt a célja más énekeinknek is: a rabok, betegek „Órájának" és hasonló analóg-verseinknek is. Dolgozatunkat a láncversek és műfaji kapcsolatainak vázlatos elemzésével kezdtük, majd konkrét somogyi és más anyagok bemutatásával folytattuk, hozzákapcsolva a biblikus ihletésű Kánai menyegzőt, ráolvasókat, játékokat stb., tehát mindazt, ami a számhoz kapcsolódik. Amikor a számmisztikáról beszéltünk, igyekeztünk ezeknek a számoknak nem csak misztikus-mágikus karakterét ábrázolni, hanem értelmi-logikai magyarázatát is adni, s a funkció alapján környezeti leírását is megadni. Ez legtöbb esetben csakis religiózus lehetett az anyag természeténél fogva. Közben érinteni igyekeztünk azokat a műfajokat is, amelyek több-kevesebb kapcsolatot mutattak egyes résztémáinkkal. Nem kívántuk jelen dolgozatunkban szétválasztani ezt a nagyon is komplex témakört, több okból is: 1. funkciójuk gyakran egybekapcsolta őket, s így azonos körben hatottak, vagy hatnak ma is; 2. a legtöbbnek van egy állandó jegykaraktere, és az a Szám; a szám, mely ősidőktől fogva jelentős szerepet töltött be az emberiség életfázisaiban, vallásos-mágikus, misztikus világában, de játékaiban, s egyáltalán az élet legkülönbözőbb területein. Utoljára még említést teszünk egyes, témánkkal kapcsolatos ikonográfiái ábrázolásokról. Erről Bálint Sándornak

49 is az a véleménye, hogy igen kevés maradt meg az utókor számára (Bártfa, Vizsoly stb.). A kánai csoda igen szép példáját láthatjuk Michael Pacher alkotásán, A kánai menyegző csodája

50 (St. Wolfgang, 1471.) с. remekén. A középkorban minden bizonnyal számtalan helyen megvolt még a téma ábrázolása (talán mások is, amelyek témáinkkal is öszszefüggést mutattak), de áldozatául estek a puritán protestáns szemléletnek, vagyis durván levakarták, vagy lemeszelték őket. 47. Többek között I. Együd: i. m. 155-156. 48. SZOMJAS-SCHIFFERT: I. m. 15-65. 49. BÁLINT: I. m. <b) 172.) 50. RAPCSÁNYI: I. m. 114. A pusztulás másik oka a XVI. századi török pusztítás. A „Katekizmusi ének" ábrázolási formája igen ritka, inkább (az egykori tiltások után) a zsidóság körében maradt fenn néhány családi rituális jelenetet ábrázoló karc, nyomat, mint pl. a nemrégiben restaurált soproni régi zsinagógában is. Tanulmányunk legfőbb célja-szándéka az volt, hogy az általunk meglelt népköltési és egyéb értékeket megmentve a pusztulástól, a további kutatás számára közreadjuk, továbbá megismertessük azokkal is, akik nem a szaktudomány szemszögéből, hanem a hagyomány iránti szeretetből az elkopó értékeket kedvelik, szeretik népünk hagyományértékeit és azokban szívesen böngésznek ismereteik gyarapítása céljából. Tanulmányunk elsősorban a szövegfolklorisztikai vizsgálódást tartotta szemelőtt. A terjedelem szabta körülmények miatt nem tudtunk minden témánkhoz tartozó műfaj kapcsolattal egyforma részletességgel foglalkozni; különben is néhány részkérdéssel már elemzőbben foglalkozott több jeles kutatónk. Ismételten csak utalni tudunk pl. Seprődi munkálkodásának egyes részleteire: a bennünket is közelebbről érdeklő Messias iam venit — Kánai menyegző énekre, a vele rokondallamú Lepus intra sata quiescit — Nyúl énekére, továbbá e zenei anyagot érintő Szabolcsi-féle munkára, a már idézett MNT 11l/A kötet sok példaillusztrációjára stb. Igen sok segítséget jelentett Domokos tanár úr támogatása,

51 akinek sikerült határozottan pontosítani a fent említett zenei kérdéseket. Megállapításaiból idézünk: „Ez a Katekizmusi ének helytelen elnevezése. Helyesebben a Kat. énekben az énekre nagy hatást tevő vedrek, melyeknek vizéből bor lesz, olyan hangsúlyt kaptak, hogy arról nevezték az aszimmetrikus formát őrző, folyton bővülő nevezetes éneket." — Az ének tánchoz való alkalmazásáról így ír: ,,. . . és a Kánai menyegző éneket ezért táncdalnak tekintjük. Ha a dallamnak csak ritmusát figyeljük, lehetetlen észre nem vennünk a közötte és a nyelvszigeten széltében-hosszában énekelt világi dalok és egyházi énekek (Mikor masírozunk kapitány uram, Kolozsváros olyan város, üdvözlégy Betlehemben . . . stb.) ritmusbeli, néha dallambeli rokonságát"; majd a történetiségre vonatkozóan hozzáteszi: „Az ős-latin szöveg dallama és a változatok dallamazonosságát az elmondottak és bizonyító adatok jelenléte ellenére, a XIX. és főleg a XVIII. századi változatok ez idő szerinti hiánya miatt nem mondhatjuk ki . . . A Kájoni-féle szöveg szereplői és az újabb szövegek szereplői között jelentős eltérések vannak. Egy azonban bjzonyos: hogy az ősszövegre táncoltak és táncolnak a legfrisebb változatokra is". Azóta már Domokos Pál Péternek több konkrét adata van a a XVIII. század zenei életéről (I. a most 51. DOMOKOS P. P. kézirata és az NI kiadásában megjelent tanulmánya, és dolgozatunk írása közben megjelent legjelentősebb műve: „...édes Hazámnak akartam szolgálni..." 1979. Bp. 88., 124., lásd még: i. m. 101-142. old.