Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához

ADATOK A LÁNCVERSEK SZÁMSZIMBOLIKÁJÁHOZ 289 nyomban előtűnnek a szövegek egyező, de néhol különböző sorai, szavai. Ezek között találunk olyanokat, amelyek a ritmus-játék-rím jegyében születtek, akadnak olyanok is, amelyeket csúfoló szándékkal mondottak, vagy éppen a moralizálás szándékát mutatják. Ugyancsak megleltük a régi gyermekjátékok azon típusát, amely az országosan is elterjedt változatoknak sokféleségével hívja fel magára a figyelmet: Szita-szita péntök, / Szerelem, csütörtök, / Dob (bab) szerda . . . visszafelé történő számlálás archaikus törvényei szerint történik (e témának a régi magyar mitológiában gyökerező vonatkozásait most mellőzzük). Ha ennek a témának periférikus rétegeit tekintjük, bízvást ide kapcsolhatjuk — affin itatív szándék és törvényszerűség alapján — az alábbi gyermekmondókákat is, amelyek a „kapcsolatos struktúrát" érzékeltetik, mint egyéb számsoros versek, szövegek: Egy, kettő, három, négy, Kopasz barát hová mégy? Elmögyök Gesztibe Szőrt szödögetni. Minek az a szőr? Szitát kötögetni. Minek az a szita? Korpát szitágatni. Minek az a korpa? Disznónak köll anni. Minek az a disznó? Haját ki köll vonni. Minek az a hája? Kocsira kő kenni. Minek az a kocsi? Vásárra kő mönni. Minek az a vásár? Szép ruhát kell venni. Abba kevékenni. (Szenna, Zóka Gyurkó Jánosné, 1904.) A fenti szöveg variánsát találtam meg Hosszúvízen Wimmer Margit (1904) előadásában: ,,Egy, kettő, három, négy, Kopasz barát hová mész? Komáromba rongyér, Itt is, ott is egy kis ház, Abba lakik egy barát, Kértem tőle papruhát, Asz' monta, hogy holnap ád. Holnap nekem lovam lesz, Lovam nekem ganéjt ád. Ganéjt adom földemnek, Földem nekem búzát ád. Búzát adom molnárnak, Molnár nekem lisztet ád. Lisztet adom péknek, Pék nekem zsömlét ád. Zsömlét adom bojtárnak, Bojtár nekem botot ád. Megdobom a kiskutyát, Lepiszkitja az óród-allát. És az utolsónak ütöttünk a zóra alá." Ha a paraszti életrenevelés szempontjából vizsgáljuk e játékok, mondókák, kiszámolok lényegét, pedagógiai szerepét, azt a megállapítást tehetjük, hogy ezek a szövegek igen hathatós szolgálatot tettek. így válik a számvers, játék stb. nem csupán öncélú játékká, hanem a paraszti nevelés hatásos eszközévé és formáló erővé, mely egyben előkészítő tényező is a jövendő életformára. A számmal kapcsolatos egyéb műfajok közül most néhány varázsimát (ráolvasót) mutatunk be, ahol szintén tapasztalhatjuk a számnak misztikus-mágikus erejét mind a régi hitéletben, mind a társadalmi gyakorlatban. A már érintett buzsáki asszony-társaságban történt beszélgetések és gyűjtéseredmények néhány vonatkozását érdemes megemlíteni. Az ún. somogyi ,,tót" falvak (Buzsák, Táska, Varjaskér, Tótszentpál; ma Somogyszentpál) néhány, még „tótul" tudó öregasszonyát sikerült szólásra bírni, akik már nem használják eredeti horvát dialektust beszélő nyelvüket, a teljesen elmagyarosodott környezet miatt. Ezek az öregek őrzik a környék legarchaikusabb apokrif anyagát (az egyébként „agyonkutatott" környéken). A visszafelé történő számláló „leolvasóval" kapcsolatban az alábbiakat sikerült megtudnom — először Skrinyár Ignácné (1904) és Ottucsák Istvánné (1906) elmondásából: ,,. . . a kaszakövet karácsonkor az asztalra tettük, és amikor ijenkor köllött, hogy a TÁLÉ uralkodott, akkor avval imádkoztuk le; megsimogattuk, meghuzogattuk vele, és akkor elmúlott a tálé, s montunk rá tíz számot". (A tálé azonos megfelelője a magyar kelevény szónak.) A horvát nyelvű és magyarul is elmondott szöveg után még hozzátették: ,,A kaszakővel minden számnál lehúztuk és le is fújtuk, hogy pfu !". A horvát nyelvű szöveg magyar megfelelőjét egymás mellett közlöm (Begovácz Rózsa fordításában): TÁLÉ leolvasó: Ó, poganac, ti poganac, koji se od oca stvorio, od matere rodio ti si desetőro, nisi deset sek si devet, nisi devet nek si osam, nisi osam nek si sedam, nisi sedam nek si ŝest, nisi ŝest nek si pet, nisi pet nek si ĉetvijeri, nisi ĉetvijeri nek si tri, nisi tri nek si dvi, nisi dvi nek si jedno nisi jedno nek nisi ni jedno. Ó, pogány, te pogány (Ó, »kelés«, te »ikelés«) ki apától teremtődtél, anyától születtél, te tized magad(dal) vagy, nem vagy tized magaddal, hanem kilenced magaddal nem vagy 9-ed magaddal, hanem 8-ad magaddal nem vagy 8-ad magaddal, hanem 7-ed magaddal