Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Együd Árpád: Adatok a láncversek számszimbolikájához

ADATOK A LÁNCVERSEK SZÁMSZIMBOLIKÁJÁHOZ 279 Az igaz Messiás már eljött, Köztünk sokféle csudákat tött, A vizet is borrá tette, A násznépet vendégelte Kánán menyegzőbe. Nagy lakodalmat ők kezdenek, Jézust is el'hivák vendégnék, Öt követték tanidványi, Mind a tyúkot ő fiai . . . stb. Az eső tál étel fölhozták, Jézust pedig azzal kínálták, Tetszett mindenben az étel, Csak a borban vala vétek . . . stb. Jézus anyja, hogy eztet látta, Fogyatkozásukat megszánta, Monda, fiam, boruk nincsen, Azért semmi kedvük nincsen . . . stb. Jézus parancsoló szolgáknak, Hogy a hat vödröt megtöltcsenek, - „Nem jól tudom ám má, hogy vizzel töltsék meg a 6 vödröt, és akkor a szolgák szót fogadtak. A Jézus megáldotta a vizet és borrá változtatta." Jézus a vizet megáldotta, A vizet borrá változtatta, Kánán menyegzőbe. Minden ember ugy mond, elsőben, Jó bort ád a vendég elébe, Te pedig azt másként mondád, Mert a jó bort hátrahagyod . . . stb. A násznagy a bort megkóstoló, És a vőlegényt is hivató . . . Hogyha lakodalmat készítünk, Mi is akkor ugy örvendezzünk, Jó bor mellett duda nélkül, Bolond tánc és ugrás nélkül, Ur Istent imádjuk. - „Karácsony utáni 3. vasárnap van a Kánai menyegző Vasárnapja, és a temlomba szoktuk énékűni. Én szoktam előéneküni s a többiek meg monták. A rózsafüzér társulat tagjai, a templomba, mikor emut a litánia, mise s mikor a nép kiért a templombu, akkor szoktuk eztet éneküni". Többen foglalkoztak a Kódexben szereplő latin és magyar szövegmegfelelés kérdéseivel: melyik az ős-szöveg. Feltétlen szót érdemel e probléma; ugyanis a latin Szöveg 15 strófás, a magyar pedig 16 versszakból áll, s ez utóbbi bővülést a 13. szak jelenti ,,A Nász néppel" való együttvigadozást (ami a latinból hiányzik - amennyiben a szövegközlés nem hiányos?!). Ugyancsak eltér az eredeti latin szöveg 5. strófájának 4. sora a magyar megfelelőtől: „a Násznagynak felküldötte" a latinban nem szerepel. Az összes eddigi magyar ismert formában szinte mindig szerepelnek. Ügy tűnik, mintha a „násznagy" — „násznép" ismeretlen fogalom lenne a latin szöveg számára; illetve: — talán a népi gyakorlat hatására — a „műfordító" betoldotta volna a magyar szöveg közé (a magyar szöveg egyébként majdnem tükörfordítása a latinnak) Hasonló véleményen van Seprődi is, aki ennék a bonyolult kérdésnek szinte minden részletére, lehetőségére kitér mind szövegi, mind zenei szempontból.

31 A későbbiekben több ponyvanyomtatványon, istóriás füzetben is megjelentek ennek az éneknek a szövegei, tehát nagyon népszerűvé vált egyéb országrészeken is, mint ezt az eddigi kutatások már elénk tárták; de úgy véljük, mégsem volt elég alapos ennek a vizsgálata-kutatása (mint Somogy is bizonyítja). A tudományos igényű kutatók mellett akadtak többé-kevésbé hozzáértő, vagy legalábbis lelkes társulatok, amelyek felhívást tettek a korabeli lapokban a dalok gyűjtésére, beküldésére. Ilyen módon született meg többek között az 1887ben már VI. kötetként megjelent győri kiadvány, a „Magyar Dal-Album" és „Magyar Daltár" is. A kiadványok folklorisztikai értékeket is tartalmaznak, a jó néhány műköltési és műdal mellett. A fenti kiadvány Előszavában köszönetet mond a szerkesztőség a gyűjtőknek (különösen kiemelve Kustár Ignácz kegyesrendi áldozár közel 300 beküldött dallamának értékét); majd öt pontban feltünteti a Daltár szövegeire vonatkozó igényéit. Ez a kötet az 1001. számozással kezdődik és 1200-ig tart. Az 1024. sz. ének fontos számunkra (a 24. lapon), mely dolgozatunk egyik fő témáját képező éneket közöl: Az igazi Messiás eljött címűt (melyet föltehetően szintén Kustár Ignác küldött be): „Az igazi Messiás eljött, Sokféle nagy csudát köztünk tött. A vizet is borrá tette, A násznépet vendégelte, Kánai menyegzőben. Itt mindnyájan vigan levének, Jézust is el h ivták vend égnék; Öt követték tanítványi, Mint a tyúkot a fiai . . . stb. Az első tál ételt felhozták, Jézust azzal igen kínálták, Mindennek tetszett az étek, De a borban vala vétek . . . stb. Jézus anyja, hogy ezt meglátta, Fogyatkozásukat sajnálta, Fiam, monda borunk nincsen, Azért semmi kedvünk sincsen . . , stb. 31. SEPRŐDI: I. m. 234-239.