Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból

254 KNÉZY JUDIT Gyászban a művirágokat elhagyták, a hátravető piros szalagdísze helyett fekete vagy kékesfekete szalagot varrtak fel, özvegy fejszorítója fehér lett.

48 Fekete hátrakötő kendő szerepelt a Szenna és környéki nők kontyában, de ők nem a fejkendő alatt viselték a csipkés kontyot, hanem a bekötött fej fölé helyezték az ún. „szarvasneccet", illetve „gódakontyot". A legrégibb tárgyi emlékek kézi horgolásúak, a közepén levő kis zacskószerű nyúlványba színes anyaggal bevont merevítő, a „kápli" került, melyhez a hátralógó szalagokat is rögzítették (fűzők és színes szalagok), a horgolt csipkefodrok 2—3 rétegben vették ezt körül/

19 A gyász garnitúrában egy ennél régebbi típusú fejfedő maradt fenn Szilvásszentmártonban a századfordulón, fekete gyöngyfonalból horgolt félgömb alakú. Közepén böckösen kiképzett, szélein szalagtartó „lukak" és cakkozás.

50 Másfelé is elterjedt lehetett a hajkontyra helyezett necc. Pl. Magyaregresen a menyasszony felkontyolásakor fekete csipkéből, fekete gyöngyhímzésű, kerek sapkácskát. Gyapjúfonálból horgolt barna és fekete böckös neccek kerültek elő Kadarkútról is. Sokfelé katolikusok hordták előrekötött kendő alatt. Csipkefodrokból álló, középen kis keménypapír káplival rendelkező, de nem túl nagy, épp a hajkontyot takaró, hátul lelógó szalagokkal díszített főkötő lehetett Darányban, Csoíkonyavisontán és néhány dél-somogyi református községben, pl. Gyékényesen (1/4. kép), mely megelőzte a XX. század elejétől térthódító nagy, fodros, ún. szigetvári kontyot (IV/I-III. t.). Már a századfordulóról kimutatható a megléte egy nagyméretű, nagyjából téglalap alakú házivászon, vagy finomabb vászon alapú kontynak (V/l. tábla). Ez gyári csipkesorokkal, művirágokkal, gyöngysorokkal díszített „konty" vagy „fejkötő", melynek közepén volt a kis keménypapír káplija, piros bécsive! bevonva, a fejkötő hátralógó része fölött a káplira rögzített 4-6 bokrú „fiző" és az arra terülő színes gyári szalagok lógtak. Csurgó, Alsók, Sarkad, Csurgónagymarton, Porrog, Porrogszentkirály (IV/IV. tábla) asszonyai kb. az első világháború idejéig viselték. Házilag készítették el maguknak, a vagyontól függően 2-4 kontya lehetett 30 éves koráig valakinek.

51 A hosszúra nyúlt felsorolás a XIX. században létezhető kontyfé'eségekrő! még így is vázlatos, sok község adatai hiányoznak, más községeknél nem tüntettük fel a kü'önböző vallásúak kontya közötti eltéréseket. Másutt csak a XX. századi fejdíszt ismerjük és nem ismerjük a korábbit. 1/4. kép. Gyékényesi csipkés-fűzős kerek fejkötőkonty a XIX. sz. végén. Raksányi Lajos rajza alapján. A rajzot Sasi János készítette. — Bild 1/4. Ein spitzenbesetzter, geschnürter, runder Haubenschopf von Gyékényes am Ende des XlX-ten Jahrhunderts. Nach einer Zeichnung von Lajos Raksányi. Die Zeichnung verfertige János Sasi. A konlyok sokfélesége még 1848 előtt és körül alakúit ki a házivászonból készült felsőruházat idején, s a színes vise'etek kialakulásának kezdetén. Természetcsen a XIX. század második felében is történtek bizonyos módosulások, pl. házi vászon vagy házi hímzésű sifonsza'agok helyett a gyári színes szalagok térhódítása, jóformán mindenütt, ahol fehér fűzőszalag megléte kimutatható a kontyon (Belső-Somogy református asszonyainak fejdíszén). A női kontyokat, fejkötőket érintő XX. századi változások nem tartoznak jelenlegi feladataimhoz, ezért csak vázlatosan érintjük e kérdést. Az 1920-as évektől a Kapós mente néhány községében (Szabadi, Attala, Nagyberki, Csoma, Kaposhomok) a kendőből kötött konty elmaradt, s a kendőkonty alatti fejkötő önállósult hímes, díszes, keménypapírral merevített „neccé".

52 A Törökkoppány környékiek megkötött kendőjéből ez idő tájt szabott, papírral merevített, ún. pille lett.

53 Balatonmogyoród, Sávoly, Szőkedencs asszonyainak kontysapkájából színes, gyöngyös hímzésű, ún. „fityulát" alakítottak ki.

54 Csurgón és környékén az első világháború alatt és után nem tudták beszerezni a csehországi csipkét és fiittereket, ezért a környéken elterjedt ,,hátrakötő"-t kezdték el a fiatalasszonyok az 1920-as évektől visel48. Részletes leírást ad Raksányi L. RRM A: 1211. 49. Saját gyűjtések 1966-70: A: Zóka Peti Lidia (19001975) volt ref. földnélküli, Zóka (Kolat) Györgyné volt nagygazda (sz. 1920) ref. Szenna; özv. Domokos Józseíné (sz. 1905) volt szegényparaszt, ref. Patca stb. 5J. A horgolt fekete necc. It. rzáma: 73.43.4.1. Tulajdonosa özv, Lőrinc József né Mike Zsófia volt (sz. 1900), aki menyasszonyi garnitúrához kapta (sifon, moll), de ez volt a nagypénteki gyónó ruhája is, míg ki nem hízta. 51. RAKSÁNYI L, RRM A: 1211. Fodros, pántlikás főkötőt emlegettek Rinyaújnépen is: A: Kiss Jánosné Pedzár Katalin (sz. 1904) ref. RRM anyagában a 68.5.1.68.6.2. It. sz kontyok: Hasonló volt Pogányszentpéteren, Gyékényesen az első világháborúig a reformátusok és evangélikusok kontya. (Kanyar-Kerecsényi—Knézy., Pogányszentpéter története. Kaposvár 1967.) 52. Lásd a 43. jegyzetet. 53. Lásd a 45. jegyzetet. 54. H. KERECSÉNYI Edit 1957. 123-147.