Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból

248 KNÉZY zad elején ünnepen fekete vagy más színű selyem, hétköznap kékfestő.

28 De Kutason az ünnepi fejkendő a XX. század elején még finomabb, fehérített vászon kendő, melyet úgy kötöttek meg az áll alatt, hogy két hajtást tettek a fül mellett. Az 1910-20-as években már csipke- vagy mollkendő váltotta fel, de ünnepen a színe fehér maradt.

29 (I/II. tábla.) d) Konty, fejkötő, párta A párta, mint a lányok fejdísze, lányságuk szimbóluma, a konty és fejkötő, mint asszonyi voltuk jele került a nők fejére. A jelenlegi adatok alapján úgy tűnik, a többi ruhadarabnál díszesebbek, színesebbek voltak, s a divatváltozásoknak jobban ki voltak téve. A pártát a XVIII. században falusi szatócsok is árusították,''

1 s ezért tű ni к valószínűnek, hogy ezeket a pártákat nemcsak házilag készítették. Egy 1975 őszén történt leletmentés során Tab régi, 1755-ben épült katolikus temploma mellett egy kb. XVIII. század végi párta maradványait találták meg, mely kissé megvastagodott homlokkötő formájú, alapja kendervászon, melyre fémszálas hímzés, fémlemezkék, kék gyöngyök voltak ráillesztve, s hátul selyemszalaggal kötődött. Az a tény, hogy a lelet közel került a templomhoz, azt sejteti, hogy nemesi viseletről lehet szó, de homlokkötős megoldású párták a jobbágyság körében is elterjedtek. Még 1857-ből is tudunk a párta ünnepi viseletéről a belső-somogyi református falvakban, ahol a lányok ,.vasárnap különféle pántlikával, szalaggal ékesítve pártát tesznek a fejükre, a fiatalabbak hordoznak még bársony homlokkötőt is,"

33 melyet az 1830-as években pintlinek is neveztek.

3

'

1 Hogy a párta formája másutt másféle is lehetett, és nem homlokkötős, azt egy 1850 körüli, meglevő színes menyasszonyi koszorú (Csurgónagymarton) formájából és díszítéséből gondoljuk (RRM. 66.189.3. lt. sz.). Ez drótpántra szerelt színes művirágokból áll, felfelé szélesedő, karéjos tetejű. Mind a lányok pártájára, mind az asszonyok kontyára, fejkötőjére igen szűkszavúak azok a feljegyzések, melyek a XIX. század közepéről valók. Kétségtelen, hogy az asszonyi állapotot jelző fejdísz a konty vagy fej kötő, szemben az időnként és különböző célokból rákötött, rátett kendőfélékkel, leginkább 28. GÖNYEY S. gyűjtése EA 5374. 119. 29. Saját tárgy- és adatgyűjtések 1964-65. Adatközlő: Tóth József né volt nagygazda (sz. 1908) ref. Kutas. 30. KNÉZY J., A fehér gyász. In: Rügyek. Kaposvár 1972. 152-8. 31. DR. KANYAR J., Harminc nemzedék vallomása Somogyról, Kaposvár 1969. 123. 1775. évi közgyűlési jegyzőkönyvet idéz. 32. Zalánfi Judit és Bajókné S. Mária leletmentése 1975. (Ltsz. 75.78.1.) H : 15 és 11 cm; 0: 3 cm két darabban van. 33. Csorba 1857. 91. 34. Nefelejts 1861. 11. sz. 129. 35. UJVÁRINÉ KERÉKGYÁRTÓ A., A magyar női haj- és JUDIT a módosságot, rangot vagy épp a szegénységet mutató darabokhoz tartozott (mint pl. a bundafélék is). Űj anyagok megjelenése elsőképp a kontyokat módosítja, színesíti. A mindennapi konty általában egyszerűbb formájú, egyszerűbb anyagú, mint az ünnepi. Általában a fejkötőknek, kontyoknak csak bizonyos részei készülhettek házivászonból, nagyobbrészt gyári, azaz bolti finomabb és sokszor színes anyagokból. Különösen áll ez az ünnepi asszony-fejdíszekre. Ezt látszanak igazolni a korábbi leírások is. Csorba a Dráva menti asszonyok kontyáról írta:

35 „a menyecskék fején látni fejkötőt - káplit fekete selyemkendővel körülkötve, miről többnyire szalagok csüngenek." Részletesebb, de homályosabb is a Vasárnapi Újság 1862. évi leírása.

36 „Hosszúkás, háromszögletű konty ez, mely rózsaszín szövettel van behúzva, és erre átlátszó csipke feszítve. Ezen kontyot kikerülve, a fejet fekete selyemkendővel bekötik, melynek végei a homlok felett két nagy csokrot képeznek." Molnár István 1859-ben a Dél-Zselic „Szigetvidék" asszonyainak színes, szalagokkal ékes nagyméretű „konty"-áról mesél elismerőleg.

37 A megye legtöbb községében az asszonyok többnyire fekete selyem- vagy klottkendőből hátrakötött kontyot viseltek. Ez a típus elterjedt a Külső-Somogy, Kapós mente, Balaton mellék, Nagyberek, Kis-Balaton körzete csaknem minden katolikus községében, Külső-Somogyban és a Balaton mellékén még a református falvakban is, a Dráva mellett Babócsától Berzencéig katolikus helységekben, Belső-Somogy centrális részein katolikus (Nagyatád), vagy vegyes vallású helyek némelyikében (Lábod, Csököly) katolikusoknál (2. sz. kép).

38 Ez a kendőből kötött kontyféle nagy változatosságot mutat. A Csorba-féle leírással csaknem teljesen megegyezik a csökölyi katolikusoké, melyet kb. 1910-ig viseltek. Az ún. kápli fekete kendő megkötésével készült, melynek hátsó kötésébe fehér fűzőt, rózsaszín, piros, égszínkék szalagot fűztek. Ez alá a hajat karikásán fonták meg elöl kétoldalt választva, két fonatba megfonva, és a fej búbjára koszorú alakban felfűzték, a hajkontyra fehér sïfon „fejkötőt" kötöttek, melynek csipke széle a rátett fekete kápli alól kilátszott.

39 A kendőből kötött kontyot különbözőképpen merevítették, vagy hogy a kendő szebben álljon, vagy a hajkonty tűnjön nagyobbnak. A papírmerevítőre rendszerint sifonsapka fejviselet. Bp. 1937. Alapvető munkájában sok XVIIIXIX. századi folyóirat, helytörténeti mű adatait is felhasználta. Ö idézte több helyen Csorba művét is, a Nefelejts, Vasárnapi Újság ci'kkeit is. 36. Idézi Ujváriné 1937. 83. 37. MOLNÁR I., A drávamelléki magyarok. Képes Újság 1859. 183. 38. Az elterjedési térkép a Rippl-Rónai Múzeum Adattára, Fotótára és néprajzi tárgygyűjteményének adatai alapján, s a megjelent irodalom felhasználásával készült. 39. GÖNYEY EA 5234. 118. A lábodi adat Mike Györgyi tanár 40 közlése alapján, illetve a birtokában levő lábodi katolikus konty alapján.