Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Néprajz - Knézy Judit: XVIII-XIX. századi viseletadatok Somogyból

NÉPRAJZ VOLKSKUNDE ETHNOGRAPHY ETNOGRAPHIE ЭТНОГРАФИЯ XVIII-XIX. SZÁZADI VISELETADATOK SOMOGYBÓL (A NÖI VÁSZONÖLTÖZETET ALKOTÓ ÉS KIEGÉSZÍTŐ DARABOKRA VONATKOZÓ FELJEGYZÉSEK ÉS AZOK TÁRGYI MEGFELELŐI) Dunántúlon, népviseletében gyári anyagokat legkésőbb alkalmazó vidékek egyike Somogy megye, s elsősorban Belső-Somogy, Dráva mente és Zselic paraszti lakossága. Ezért a somogyi viseletkutatás egyik legfontosabb kérdése éppen a főképp vászonból álló jobbágyparaszti ruházat mibenléte, valamint azon viseletdaraboké, melyeket paraszti használatra kismesterek: szűcsök, szűrszabók, kalaposok, bocskorosok, csizmadiák készítettek. Ez utóbbiakkal ehelyütt nem foglalkozunk. A XVIII. század végi, XIX. század eleji források már hírt adtak olyan viseletdarabokról, melyek későbbi tárgyi megfelelői vagy régi grafikákon, festményeken, fotókon való megörökítései múzeumokban megtalálhatók, esetleg még gyűjtéssel fellelhetők. Minthogy a források jelentős részét utazók írták, főképp a nagyon díszes népviseleti darabokat (cifraszűr, cifrabunda), részint a különleges formájú ruhadarabokat (pl. a sokszorosan hajtogatott vászonkendőből az arcot beárnyékoló „pacsa" típusú női fejkendő), részint pedig a számukra egészen primitívnek tűnő öltözeteket pl. házivászon ing, gatya, péntöl, csimbókos haj) emelték ki. A levéltári források (periratok, inventáriumok, konvenciós levelek) részletesebb leírás nélkül leginkább a pénzben kifejezhető értékeket vették sorra, az értékmérő vonásokat emelték ki, és úgy hivatkoztak rájuk, mint általánosan ismert dolgokra. így e leltárakból sokszor még nehezebb valamit kideríteni. Szempontunkból most elsődlegesen azt a legfontosabb sorravenni, milyen házíivászon viseletdarabokról kapunk híradást a XVIII. század végéről, a XIX. század elejéről, s mi ezek magyarázata későbbi analógiák alapján. 1. NŐI FEJKENDŐK a) ,,Pacsa"-típusú, nagyméretű fejkendő Taucher Ágoston bencés szerzetes kéziratos latinnyelvű dél-somogyi útinaplójában 1781-ből a következő megjegyzést találjuk: „Gyékényes falu . . . arról nevezetes, hogy ott az asszonyok valahányszor a nyilvánosság elé lépnek, nem a hideg miatt, hanem bevett szokás folytán vászonkendővel födik el arcukat, azt (t. i. a kendőt) kezükben tartván". Ez a megjegyzés többféle szabású és formájú vászon fejrevalót jelenthet. J. B. von Vitali 1828-ból már pontosabban tudósít a Rinya és a Dráva mentéről.

2 ,,Ott ünnepnapon is valamint köznapon kizárólag fehér vászonba öltöznek. Fejére a nő egy fehér vászonruhát tesz és azt úgy tudja elrendezni, hogy a kötés a homlok fölött kiálljon és beárnyékolja az arcot, amiből csak a száj, orr és szemek maradnak kendőzetlenül." Csorba József 1837ben így ír a Dráva mente női fejviseletéről:

3 ,,. . . ünnepnap nagy fehér kendőt szorgalmatosan összeillesztgetve a homlok felett előre szélesen púposítva csak pongyolán használják . . ." Ez az arcot beárnyékoló nagyméretű, kimódoltan hajtogatott vászonkendő fontos része volt a Veszprém, Zala, Somogy megyei női viseletnek a XVIII. században és a XIX. század elején. Legtovább a Dunántúl DNY-i felén maradt fenn. Gönczi Ferenc részletesen ismertette az abrosz méretű négyszegletes (7/4 rőf vagy 9 fertály) fehér pergálból hajtogatott hetési ,,pacsa" összeillesztési módját, melynek 20 mozzanatát ábrázolta is.

4 Jankó János a Balaton mellékén a XIX. század végén már csak szóbeli emlékét lelte fel e kendőfélének, de Csökölyből az Ezredéves kiállításra még vásárolt ilyet. Raksányi Lajos festőművész és rajztanár az 1930-as években viseletek rajzolgatása közben rábukkant Csurgón egy vászonból való, sálalakú vászonkendőre, melyet úgy tettek fel, hogy árnyékolta az arcot. (1/1 kép.) A kendőt úgy terítették a fejre, hogy a közepe legyen a fej tetején, az elöl levő jobb oldali sarkát a homlok bal, a bal oldali sarkát a jobb oldalához illesztették, s az így háromrétegű vásznat a fej tetején annyira vetették csak hátra, hogy az elöl árnyékot vessen az arcra. Ez nem ünnepi darab volt, a mezőre járt ki az 1920-as években ilyen fejfedővel egy idős asszony.

6 Gönczi Ferenc a pacsa típusú keszke1. A. TAUCHER., Intinerarium Peregrini iter in Venitas susceptum. Anno 1781. Kézirat a Szt. Benedek rend pannonhalmi főkönyvtárában. BJ. 254/6. 2. J. B. von VITALI., Die Bewohner des Simigher Komitats in Huingairn. iris 1826. 83. Közlii KREiSZ M., Magyar parasztviselet 1820-67. Bp. 1958. 119. 3. SZAKÁCSI CSORBA J., Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857. 91. 4. GÖNCZI F., Göcsej és kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár 1914. 385-91. 5. DR. JANKÓ J., A balatonmelléki lakosság néprajza. Budapest 1902. 222. 6. RAKSÁNYI L, Somogyi népviseleti gyűjtés 1939-40. RRM A: 1211.