Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Bárdos Edith: Középrkori templom és temető Kaposvár határában (Előzetes jelentés a leletmentő ásatásról)

188 BÁRDOS EDIÍTH 1. sz. kép. Az osszárium leszakadt délnyugati támpillére. — Bild 1. Der herabgestürzte Stützpfeiler des Ossariums. hasonlítani, hogy különböző időszakokban hogyan bánnak az ilymódon megsértett anonym-halott csontjaival. A XI—XII. századi sírátvágásoknál a kidobott csontváz csontjait összegyűjtik, s az újonnan eltemetett lábához helyezik egy csomóban

2 (3. sz. kép). A későbbiekben már kevésbé törődnek a megbolygatott váz csontjaival, nem fordítanak nagy gondot a visszatemetésükre. Osszáriumot a XVI. század elején építenek. A templom közelében különösen nagyfokú zsúfoltságot figyelhetünk meg. Általános a sírok átvágása, sok a bolygatott csontváz. A temető nyugati széle felé közeledve csökken a rátemetkezések száma, s a XVII., XVIII., XIX., XX. sz. szelvényekben már egyrétegű temetőrész jelentkezik (2. sz. rajz). Ezen a részen 6 sírsort figyelhetünk meg. A sírok szabályos sorokba rendeződnek, a sírsorokon belül összetartozó temetkezések különíthetők el (4. sz. rajz). Feltételezésünk szerint a temető legkorábbi szakaszához tartoznak az 1. sz. templomhoz igazodó korai sírok, valamint a temetőnek az egyrétegű része. A sírok tájolásban a templom irányát követik, s attól kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak. Kivételt képeznek a 101., 132., 276. sz. sírok, melyek É-D irányúak, valamint az 563. sz. sír, amely a temető egyetlen Ny-K irányú sírja. A templom helyébe való betemetkezéseknél általános volt a koporsó használata. A templom körüli temetkezéseknél nem találtuk koporsó nyomát. Felsőbb rétegekben a sírgödör beásásának foltját sem lehetett megfigyelni a téglatörmelékes talajban. Az al2. s«, kép. A temető nyugati széle. XII. sz.-i temetkezések. — Bild 2. Der westliche Rand des Friedhofs. Leichenbestattungen im Xll-ten Jahrhundert. 2. I. m.: 101. old.