Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Dr. Magyar Kálmán: Régészeti kutatások a középkori Hedrehely területén

176 MAGYAR KÁLMÁN lapjával malterba rakott fal maradványa it

76 (17. kép). A kutatószelvény északi végéig mindenütt előkerültek - az É—D-i irányú, enyhén ferdén futó — nyugati, illetőleg másutt a K-Ny-i irányban menő kolostorfalak (18. kép). Az alapszintek meghatározására különböző mélységű átvágásokat végeztünk. Az északi szentélyfal falárkától ugyancsak É-ra (4/1. rajz) átmetszettük a sárga agyagtól test. A Ny-K-i átvágással a kolostor nyugati falalapját vizsgáltuk. Az átvágás északi metszetfalában (4/2. rajz) felül barna, alul halványsárga feltöltés nyoma mutatkozott. Megtaláltuk az agyaggal megerősített - 60 cm hosszú és 17 cm vastag - cölöp törmelékkel betöltött helyét is. Ugyanakkor a nyugati fal keleti szélétől fél méterre egy másik, kisebb cölöplyuk került feltárásra. A két, agyaggal körbedöngölt cölöp egy összefüggő cölöprendszerre utal

77 (4/2. és 3/1. rajz). A kolostor nyugati fala mentén haladtunk tovább északi irányban (3/2. és 4/3. rajz). Megtaláltuk az 1,7x 1,3 m-es döngölt, belső padló szintjét, melyet a nyugati kolostorfal zárt le. A szinthez kétoldalról, függőleges irányban falak (cellafalak) csatlakoztak. A falakkal lezárt kisebb helyiségnek adtuk az ún. 1. sz. cellarész elnevezést

78 (2. és 5/1. rajz). A nyugati kolostorfal kiszedett falalapját teljes mély^ ségig kibontottuk a 8. sz. ásatási ponttól (5/1., 5/2. rajz) 40 cm-re levő tanúfalnál. Innen követtük a falkiszedés árkát (a járószinttől 90 cm-es mélységig) (3/2., 3/3. rajz). Sikerült megfigyelnünk a fal alapozásának technikáját. Kiderült, hogy ezen a helyen - a fal alapjának ásásakor - húsz cm-es mélységig a bolygatatlan sárga agyagba is lehatoltak. A falalap készítésekor, azzal egyidőben töltötték fel a belső helyiségek alapjait. Az északi részen törmelékes réteget, míg délebbre vastag döngölt agyagalapot is felhasználtak. Az utóbbit szilárd cölöpsorral erősítették meg. Az agyagalap fölé murvát döngöltek, illetőleg változó vastagságú, többnyire vékony agyagcsíkot raktak. Az ún. 1. sz. cellarésztől É-ra tártuk fel a másik, a 2. sz. cellarészt (6. rajz). A kutatószelvény végében egy közel két m hosszú, a kolostorhoz tartozó falszakasz maradt meg (19. kép és 2. rajz). Leletanyagot alig találtunk. Csupán az 1. sz. cellarész (nyugati) kolostorfalának kiszedett alapárkában leltünk - másodlagos helyzetben - egy XVI—XVII. századi kályhaszem-töredéket. A kolostor falának további folytatását - az 1. sz. kutatószelvénytől É-ra nyitott - 2. sz. kutatószelvényben vizsgáltuk. Itt a kolostor nyugati falalapjának fél m széles, felfelé keskenyedő szakasza került elő. A lapos téglafalrakáson levő korom, illetőleg hamunyom nagyobb pusztulásra utalt (2. rajz). 76. RRM RA. Ltsz. 2413/IV/20/32.62-63. 77. A döngölt agyaggal megerősített cölöp szilárd bázist, alapot adott. 78. A cellarésznek megközelítőleg a nyugati felét tártuk fel. •*• Árkunkban a kolostorfal külső széle - közel a felszínhez - feküdt.

79 A hozzá tartozó járószint K-en mintegy 50 cm-es mélységben mutatkozott. Az egyik legfontosabb metszetet az ÉNy-i sarokban figyelhettük meg. A 28 cm vastag humusz alatt majdnem hasonló vastagságú homokos törmelék húzódott. Alatta pedig egy húsz cm széles paticsos, téglatörmelékes rész következett. Legalul a nyolcvan cm vastag bolygatatlan agyagréteg szolgált statikai bázisul. A szórványos leletanyagot csupán a jellegtelen kerámia, szeg és egy szarvast ábrázoló középkori kályhacsempe képviselte. Ezzel a kutatóárokkal - különböző objektív körülmények miatt - a kolostor nyugati szárnyának feltárását befejeztük.

80 A templom szentélyének meghatározására nyitottuk a 3. sz. kutatóárkot (20. kép és 7-8. rajz). A humusz, illetőleg a sárga agyag alatt közvetlenül megtaláltuk az elpusztult téglaporos járószintet. Közelében egy nagyobbrészt kiszedett - téglasír maradványai bukkantak elő (20. kép). Az erősen bolygatott sírban csupán embercsontok, középkori kerámia és faragott kő hevertek. A kutatóárok K-i végében, az egykori szentély zárófalának a helyén egy méter széles falkiszedés jelentkezett. Az agyagba rakott, egykori falalap a szentély zárófalának középső része volt. Ny-i irányból az előtte levő agyagpadkához csatlakozott az égett, pusztulási réteg (8. rajz). 18. A K-Ny-i irányú falalapok (Fotó: M. Hrotkó Zsuzsa). ~ 18. Die Wandfundamente in der Richtung Ost-West (Photo: Zsuzsa M. Hrotkó). 79. 1,5x2,6 m-es kutatószelvényben —26, illetőleg —52 cmes mélységben került elő. 80. A magántelken folytatódó kolostorszárnyat akkor nem követhettük. **