Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Dr. Magyar Kálmán: Régészeti kutatások a középkori Hedrehely területén

!72 MAGYAR KÁLMÁN tek utaltak. A kert É-i részénél - a cölöpkerítés ásói égetett agyagkorsót találtak.

62 Elbontására az iskola udvarában heverő különböző faragott kőtöredékek, téglák vonatkoztak (1. rajz). A keletéit templom szentélyének alapfalait is főképpen a harmincas években szedték ki. A bontás szemtanúi szerint a nyolcszög három oldalával végződött. A benne talált csontvázon fekete ruhafoszlányok kerültek elő. A szentély padozatát eredetileg négyszögletes téglákból rakták ki. Környékén — a bontási törmelékben - szürke homokkőből készült ikőfaragványok: egy pajzsala'kban végződő, gótikus zárókő, nagyszámú gerincborda (7-8. kép) és párkánykődarabok, valamint egy félkörös díszítéssel és W -\— alakú bevéséssel ellátott világos vörösmárvány oltárkő (?) feküdtek.

63 A ferences cellák — többnyire földben levő - alapjai mellett félköralakú, illetőleg hosszú, bordázott díszű mészikőfaragványokat találtak. A romterület északi részén levő — erősen feltöltődött — kút környékén rengeteg középkori tégla, faragott kő hányódott.

6

'* A telkekre kiosztott kolostor területén állandóan turkálnak, kutatnak. Kő-, illetőleg téglabányászás közben több, ma már javarészt ismeretlen leleteket találnak. A kútból egy óriási malomkövet, illetőleg három díszített elefántcsontfaragványt emeltek ki.

65 1952-ben

66 a kolostorrom alig látszott ki a törmelékből. Északi és nyugati fala azonban szabadon volt. Az északi fal mentén megfigyelhettük a téglabontás nyomait. A Ny-i fal maradványa egyenesen, majd ívelten futott. A romtól hat-hét méterre a kétméter átmérőjű kerek mélyedés jelezte a kutat. A visnyei út mentén húsz-húsz m-es távolságban másfél méter magas, kerek építmények (tornyok?) is látszottak. Ezek, a kolostor romjától K-re, 50-100 m-re húzódó szabályos félköralakú dombvonulattal (földsánccal), a várszerűen megerősített kolostor külső védelmi vonalai lehettek

6

? (910. kép). Az 1950-es években folytatott iskolaépítés következtében tovább pusztultak a romok. Ekkor

68 so!k faragott követ hordtak el, illetőleg építettek be az iskola alapfalaiba. 1965-ben — ismeretlen tettesek — nagy gödröt ástak a monostor területén. Követ és téglát termeltek ki. Az ezután kiszálló régészék

69 már az alapfalakat is alig találták meg. 197Ö-ben megállapíthattuk, hogy a Visnye felé vezető út melletti dombon részben megvannak a kolostor maradványai. Az általános iskola területén, Vincze Ferenc és Majoros János telkén követhettük a nyomokat.

70 A Vincze telektől É-ra egy zömök téglaépítmény maradványa bontakozott ki. A Majoros telekhez közel eső területen (É-on) az erősen feltöltött kút nyomait is megtaláltuk

71 (11-14. kép). A romok pontos behatárolása és meghatározása leletmentő ásatás indítását tette szükségessé.

72 62. MARTON I. szóbeli közlése. 63. RRM RA. Ltsz. 2663/IV/20/59.5. 64. Uo. és RRM RA. Ltsz. 1998/1 V/20/12.3. 65. RRM RA. Ltsz. 2663/IV/20/59.5. 66. REPAY L. szóbeli közlése. 67. MAGYAR K. RRM RA. Ltsz. 1751/IV/20/2., valamint az 1970—1978 között végzett helyszíneléseink is ezt igazolják. 68. RRM RA. Ltsz. 2692/1 V/20/65., valamint MÓZNER L. RRM RA. 2663 Ltsz. 4. p. szerint: az 1950-es évek elején az új iskola építésekor RÉPAY L. minden figyelmeztetése, kérése ellenére újabb faragott kövek tűntek el az iskola alapfalaiban . . . 69. Az 1960-as évek elején KOCZTUR É„ SZÁM A„ SZIRMAI K., 1970-től a szerző. A FERENCES KOLOSTOR RÉGÉSZETI KUTATÁSA i , , A szerző által vezetett leletmentő ásatásra 1973 telén, elég mostoha körülmények között került sor.

73 1 Elsődleges célunk a ferences-szabályokból ismert , kolostornak és templomának helyhezkötése, illetőleg a főbb méretek meghatározása lehetett (2. rajz). I A rövid időre szabott kutatásnál az 1. sz. kutatóárokkal kezdtük el a kolostortemplom régészeti vizsgálatát. Vagyis a templom szentélyrésze közelében a DK-i támpillértől 11,5 m-re É-D-i irányú, 39,5 m hoszi szú és 2 m széles kutatószelvényt nyitottunk (15. kép és 2. rajz). A szelvény D-i felében az 1,1 m széles saroktámpillér feltárását kezdtük el. Ezután továbbhaladva Ny-K-i irányban megtaláltuk a déli szentélyfal 1,2 m széles alapját. A szentélyhez délről csatlakozó hajófalat később tártuk fel. Rögzíthettük a templom déli szentélyfalához a Ny-i részen csatlakozó diadalívet (2. rajz) is. t Mindenütt ledőlt téglafalmaradvány, törmelékes feltöltés, illetőleg vas szögek, bronzrög, zöldmázas tégj Iák és újabb kori bontásra utaló XIX-XX. századi cserepek kerültek elő. к Viszonylag könnyen behatárolhattuk az északi szentélyfal, illetőleg a hozzá csatlakozó d'iadalív kiszedett I falárkát. A szentélyfal közelében, a szentélyben összedobált embercsont-maradványok: lábszár, állkapocs került a napvilágra. Az összetört csontokat egy újabb | kori turkáláskor áshatták el. A szentély belsejét - a középkori járószinteket - ezzel a beásással vághati ták át. Fontos eredmény volt az északi szentélyfalhoz csatlakozó kolostor K-i szárnyának meghatározása

74 (16. kép). A pusztulásra vonatkozó lényeges szinteket is megtaláltuk ezen a részen. Megfigyeltük, hogy az északi szentélyfalhoz csatlakozó vékony, téglatörmelékes csík felett egy huszonhat cm vastag, döngölt agyagsáv húzódott (3/1—3/3. rajz). Az agyagrétegek felett a tizenhat cm széles égési, pusztulási réteg tűnt i elő. A benne levő égett gerenda- és hamunyomok a kolostor leégésére utalnak. A kolostorszárny belsejében - téglából kirakott járószint maradványai mutatkoztak.

75 A kutatószelvény további szakaszán is megtaláltuk a kolostor belső helyiségéinek, celláinak alig kiszedett, 70. MAGYAR K. helyszínelésének adatai. Közölve CSORBA CS.: Erődített és várrá alakított kolostorok Dél-Dunántúl török kori végvári rendszerében. SLÉ 5. 1974. (szerk.: KANYAR J.) 42-43. (A továbbiakban: CSORBA 1974...) 71. Uo. 72. A ferences kolostor pontos meghatározása után a többi, részben látható objektumok is lokalizálhatok. 73. A munkavégzés megindítását 1973 novemberére a megyei múzeum akkori igazgatója, dr. Bakay Kornél jelölte ki. Munkatársak nélkül, esős időben, majd fagyban folyt a munka. 74. RRM RA. Ltsz. 2413/IV/20/33-52. Ásatási Napló. 2-3. p. 75. A 6. sz. ponttól 30 cm távolságban É-ra 54 cm-re 82x 64 cm-es alapterületű szint.