Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)
Régészet - Szathmáry László: A fonyódi 13.-16.századi népesség postkraniális vázelemeinek billateriális szimmetriaviszonyairól
156 SZATHMÁRY LÁSZLÓ _ 100x2" A U IdsxN (2 д Ids = a bilaterális eltérések összege, Ids = a jobb és a bal oldali értékek együttes átlaga, N = az egyének száma.) Az aszimmetria irányát az abszolút gyakoriságok alapján állapítottam meg, s a nemi differencia mértékét Chi 2 próbával WEBER (1964) kritikus értékei szerint minősítettem. A teszt elvégzésénél több esetben átcsoportosításra (csoportösszevonásra, csoportelhagyásra) került sor, más esetekben — amikor a végső eredmény ilyen módon lényegesen eltorzult volna — csak tájékoztató jellegű közelítőleges Chi 2-érték volt számítható (Id. a 2-4. táblázat megjegyzéseit). AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE Az elemzett 30 jelleg alapján a fonyódi népesség karakterisztikus vonása, hogy az aszimmetriajelzők (a humerus M.5 és M.7, valamint a femur M.1 és a tibia M.9a:M.8a jelzőjének kivételével) a nők esetében magasabbak (1. táblázat). Ez a nők kifejezettebb aszimmetriájára utal. Az ártándi 9. századi népesség alsó végtagelemeinek vizsgálatakor ezzel ellentétes jelenséget tapasztalhattunk (SZATHMÁRY - sajtó alatt). Az aszimmetriajelzők értékeinek összehasonlításából az is kiderül, hogy az ártándi népesség alsó végtagelemei kevésbé aszimmetrikusabbak. Ez főként a nők femurjánál szembetűnő. Magyarázatul talán a két népesség eltérő struktúráját lehetne elsősorban említeni. Populációstruktúrára vonatkozó következések levonására azonban nem vállalkozhatunk. Ehhez sokkal több aszimmetriavizsgálat eredményeire lenne szükség. A hosszméretek szimmetriaviszonyainak nemi differenciája a clavicula esetében szignifikáns (2. táblázat). A nőknél ugyanis nincs olyan egyén, melyeknek a jobb oldali claviculája lenne hosszabb. Ezzel a dysantiszimmetrikus, sőt antíszimmetrikus esettel szemben a férfiaknál a jobb oldali aszimmetria eseteinek gyakorisága is jelentős (30,8%). A felső végtag mindhárom eleménél jobb oldali aszimmetriát tapasztalunk, bár a férfiak radiusánál viszonylag magas a bal oldali aszimmetria gyakorisága (25,9%). Emiatt ez esetben a nemi differencia közel szignifikáns; szignifikanciájának mértéke az indifferens tartományba esik. A bal oldali aszimmetria várható túlsúlya az alsó végtag esetében csak a tibiánál teljesül. A femurnál meglepően magas a jobb oldali aszimmetria gyakorisága. Nincs kizárva, hogy e jelenség összefügg a femur aszimmetriájának fentiekben már említett kifejezettségével, hiszen az ártándi népességgel történt összehasonlítás során épp a nők keresztmetszeti méretei esetében tapasztalhattuk e paraméter kiugróan magas értékeit. Itt a nőknél a jobb oldali aszimmetria domináns, holott ennek épp ellenkezőjét vártuk. E kérdés azonban összetett, mert a férfiak femurjának aszimmetriajelzője pontosan a hosszméret esetében magasabb a nőkénél, s mint említettem, e szituáció 7. táblázat Tabelle 7. Az aszimmetriajelzők értékei (A) Die Werte der Asymmetrienindices (A) Vázelem MARTIN-szám Férfiak Nők 5 kel lett- (1928) element MARTIN-ZahI Männer Frauen (1928) Clavicula M.1 0,60 7,76 Clavicula M.6 1,32 7,87 Clavicula M.6:M.1 5,16 6,56 Humerus M.1 1,25 7,65 Humerus M.5 4,92 4,07 Humerus M.6 3,88 oo 3,86 Humerus M.7 2,39 2,08 Humerus M.6:M.5 5,48 5,77 Humerus M.7:M.1 1,88 3,73 Radius M.1 0,94 7,25 Radius M.4 5,03 70,24 Radius M.5:M.4 8,92 72,52 Ulna M.1 1,15 7,37 Ulna M.13 3,63 4,55 Ulna M.14 3,99 6,88 Ulna M.13:M.14 6,17 7,01 Femur M.1 0,70 0,57 Femur M.6 2,72 2,85 Femur M.7 2,67 3,53 Femur M.9 3,18 3,47 Femur M.10 3,84 4,04 Femur M.19 1,44 cv 1,42 Femur M.6:M.7 3.84 4,88 Femur M.10:M.9 5,07 6,45 Tibia M.1 0,70 0,79 Tibia M.8a 3,21 3,58 Tibia M.9a 4,03 4,77 Tibia M.9a:M.8a 5,35 4,65 Fibula M.1 0,62 0,88 relatív gyakorisága csak 13,3%-os. Mint a korábbi vizsgálatok során felmerült: a hosszúsági és a keresztmetszeti méretek, valamint jelzők ökologikus és genetikus determinációja eltérő (SZATHMÁRY - sajtó alatt). Igen sokrétű genetikai vizsgálatok amellett tanúskodnak, hogy a környezeti faktorok érvényesülésének annál nagyobb a valószínűsége, minél nagyobb a manifesztáció „biokémiai lépcsőinek" a száma. Az eddigi szerény eredmények alapján a hosszméretek genetikus determinációja sokkal „génközelibb", mint a keresztmetszeti méreteké. A clavicula szimmetriaviszonyai a felső végtag elemeitől eltérően variálódnak, illetve öröklődnek. Mind az ártándi, mind a fonyódi népességen végzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a végtagelemek szimmetriájának nemi differenciája a hosszméretek esetében nem szignifikáns. A claviculánál azonban szignifikáns nemi differencia áll fenn. Az eddigi eredmények a clavicula bal oldali aszimmetriáját igazol-