Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Régészet - Szathmáry László: A fonyódi 13.-16.századi népesség postkraniális vázelemeinek billateriális szimmetriaviszonyairól

A FONYÓDI 13-16. SZÁZADI NÉPESSÉG POSTKRANIÁLIS VÁZELEMEINEK BILATERÁLIS SZIMMETRIAVISZONYAIRÓL Az emberi variációk geográfiai variabilitása révén már a múlt századi antropológiai kutatásoknak is jelentős humánökológiai szemlélete volt. A darwini elvek hívei az adaptáció kérdéseit evolúciós szemlélettel kutatták és fejlesztették tovább. A későbbiekben a populációgenetika kialakulásával olyan szemléletű vizsgálatok indulhattak meg, melyek a szelekció, az adaptáció, a migráció és a hibridizáció problémakörét egyrészt a genetikus effektusok, másrészt pedig az ökológiai faktorok oldaláról közelítették meg. A végtagelemek különböző keresztmetszeti variánsainak kialakulását olyan faktorok érvényesülésével magyarázták, melyeket TOWNSLEY (1946) kifejezéséve] élve „mechanical adaption" címszóval foglalhatunk össze. Ezalatt etológikus és ökologikus faktorokat értünk. Miután Európában különböző prehisztorikus korokban egyes variánsok halmozódását észlelhetjük BUXTON (1938), nemcsak egyszerű ökologikus hatást tételezhetünk fel, hanem mint a szelekció által prediszpozíciós szinten befolyásolt, a populációk génöszszetételére okvetlenül kiható, s ezáltal egy fokozott beíházasodás mellett jelentős heritabilitású tulajdonságot értelmezhetjük. Ezen ökológiai kérdésnek tehát genetikus vonatkozásai is vannak, melyeket ha a hibridizáció szemszögéből ítélünk meg, újabb szempontokkal bővülnek. A kérdés ilyen aspektusát a végtagelemek hosszméreteinek, illetve a testmagasság variációinak változásaira vonatkozóan jobban ismerjük. A végtagelemek szimmetriaviszonyait elemezvén ezek a szempontok azért lényegesek, mert a szimmetriaviszonyok változása is feltehetően hasonló okokkal magyarázható. E kutatásban ma a jelenségek értelmezését, a kérdések helyes megfogalmazását tekinthetjük elsődleges feladatnak. Különösen érvényes ez a végtagelemek keresztmetszeti méreteinek bilaterális szimmetriaviszonyaira, melyre vonatkozóan igen kevés megfigyelés áll rendelkezésünkre. Bár a hosszméretek aszimmetriája enné! nagyobb mértékben kutatott terület, mégsem tisztázottak a variációk kialakulásának okai, mikroevolúciós tendenciái (MARTIN-SALLER 1959, OLIVIER 1965). A fonyódi 13—16. századi népesség fokozott mértékben alkalmas ilyen vizsgálatra, mert a felnőtt egyének nagy száma lehetőséget teremt olyan elemzéshez is, amelyek más esetekben a dekompozíciós hatások következtében nem állnak fenn. Sajnos, az egy generációban éltek száma viszonylag kevés, mert a temető népessége közel négy évszázaddal keltezett. így olyan populációt vizsgálhatunk, melynek egyénei nem egy generációban éltek. Mint azt a testmagasság regionális vizsgálatának eredményei igazolták, a népesség struktúrája és keltezési intervalluma között szoros öszszefüggés van (SZATHMÁRY 1975). A szimmetria-vizsgálat eredményeit tehát mindezen szempontok figyelembe vételével kell elemezni. A temetőt 1957-58-ban FITZ tárta fel (FITZ 1963), melynek csontvázleletein (167 egyén) DEZSŐ, ERY, HARSÁNYl, HUSZÁR, NEMESKÉRI, NOZDROVICZKY, THOMA, TÓTH és WENGER végeztek embertani vizsgálatokat (NEMESKÉRI et al. 1963). Jelen tanulmányban az általuk közölt osteometrikus adatokra támaszkodtam. Vizsgálatuk szerint a rendelkezésre álló 167 egyén közül 104 a felnőtt korúak száma (61 férfi és 43 nő). Az aszimmetriavizsgálat reprezentációja a felnőtt egyének számára vonatkoztatva átlagosan 35-55%-os. METODIKA Az elemzésbe a felső és az alsó végtag kvantitatív jellegein kívül a clavicula-t is bevontam. Osteometrikus leírásuk a következő: a clavicula legnagyobb hoszsza (M.1 - MARTIN 1928 szerint), közepének kerülete (M.6), robuszticitási jelzője (M.6:M.1); a humerus legnagyobb hossza (M.1), közepének legnagyobb (M.5) és legkisebb átmérője (M.6), a diaphysis legkisebb kerülete (M.7), a diaphysis keresztmetszeti jelzője (M.6: M.5), a humerus robuszticitási jelzője (M.7:M.1); a radius legnagyobb hossza (M.1), a diaphysis transversalis (M.4) és sagittalis átmérője (M.5), a diaphysis keresztmetszeti jelzője (M.5:M.4); az ulna legnagyobb hossza (M.1), felső transversalis (M.13) és dorso-volaris átmérője (M.14), az ulna platolenia jelzője (M.13: M.14); a femur legnagyobb hossza (M.1) a diaphysisközép sagittalis (M.6) és transversalis átmérője (M.7), a felső transversalis (M.9) és sagittalis átmérő (M.10), a caput femoris transversalis átmérője (M.19), a pilaszter jelző (M.6:M.7), a platymer jelző (M.10.-M.9); a tibia egész hossza (M.1), a foramen nutricum magasságában mért sagittalis (M.8a) és a transversalis átmérője (M.9a), a tibia cnemicus jelzője (M.9a:M8a); a fibula legnagyobb hossza (M.1). Az aszimmetria nagyságát az abszolút méretre vonatkoztatva fejeztem ki (A).