Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Együd Árpád: Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga (adatok a somogyi regöléshez)

70 EGYÜD ÁRPÁD „Két-három gyerek regüt. Vót náluk duda disznóhóíaggal és egyik nyomkodta mindig. 15-15 évesek voltak Inlkéről, Dédről, Varászíóról jöttek. Az övéké eltért az itteniektől. Ezt február, márciusban csináltáik, a farsangba. Sapkáról lógtak a szallagok, szakáll, bajusz fedte az arcukat. A kotyuilás tréfáit is bevették a regölésbe". A ladi Kálimon István (1906) így emlékezik: „ ... a köcsög dudára is emlékszek. Farsangkor csinátuk. Ezekkel a cigánygyerekekkel összebarátkoztunik. Istvándiban még regőttünk 1912-14-ben". A 'marcali Szabó János (1904) az alábbiakat mondotta : „Hétéves koromba már regütem. Négyen-ötem vótunk és mentünk házról-házra. Vót tejesfazék, rajta fábú födő, ki vót téve dugasszal. Fésü-rnuzslika izs vót. Este regőtünk." A tikosi Magyar Ferenc (1901) véleményéből valamivel többet tudunk meg az időpontra és öltözetre vonatkozóan : „Hitfány, rongyos nadrág, suba, permetes ruha, bundasapka kifordítva vót rajtuk. Egy hosszú bot a kezükbe, rá vót a lánc szögelve, azt zörgették-verték. A másikná volt ëgy duda a hóna alatt. A sapkájukra szoktak tenni ollan rongydarabokat szallag formába. Hosszú szakáll, meg bajusz kenderbü. Az a nagy bajusz, szakáll, sapka lehúzva annyira elformátlanította, hogy nehezen lehetett megismerni, hogy ki az. Este szokták csinálni Szilveszterkor újév előtt: Voltaik ketten, négyen ahogy összeverődték. 12—13 éves gyerekek voltak, de voltaik 17—18 évesek is. Sok hejen mondták, hogy vigyázzanak ám a fődre, fő ne törjék, de azok annál jobban ütötték, törték." A Zalaapátiból Szőcsénypusztára került Gécseg Józsefné (1918) a zalai regösök öltözékével kapcsolatban közölt figyelemre méltó adatokat: „Jót (kivontaik a gazdának, disznót, meg ökröt ... Ezt már idősebben játszották, mikor én vótam ojan 12—13 éves. Ezt már 22—23 éveseik járták. Maskarába voltak öltözve, bekormozták még a pofájukat is. Annyira féltünk tőlük, hogy! engem is zsákba akartak bujtatnyi. Volt náluk bunkósbot és lánc vót rajta. Piros posztóbul vót ijen orr csinálva." A legjobb berzenoei hagyoimányismerő Sánta Vendelné (1896) Is kitűnően emlékszik vissza a regös-hagyományra : „Ezekné vót a fazékba a »regő«, amivel bogoznék ma is a citurák között. Ez valamikor nem vót a citurósok között. Arra mondták, hogy regő. Egy tejesfazékra ráhúztak ëgy disznóhólagot és bele ëgy nádat... Ezt csak most mondják köcsögdudának... Ezt cs'náták még 18 éves korban is. Láncosbot, kifordított sapka, bunda itt nëm vót, az csak a csorda pásztorokná vót." A szenyéri származású, Soimogyzsitfán élő Tislér Antoine (1898) is értékes adatokra emlékszik vissza: „Farsangkor szoktak regőni. Semmi más nëm vót náluk, mint ëgy nagy hosszi bot, az ki vót szallangozva, alatta meg ëgy lándz volt; akkor a csörgő is vód rajtuk, lend vót ajis a lándzná. Ollan pédarabbu vód rátéve az a kis csengők, ekkora kis bádogbu ë, oszt valami vód benne, majdnem ollan, mint a kisgyerek csengők, csörgők. Elsőbe ëgy nagy vót, arra osztán vót ollan kicsikék rátéve, körbekörbe vót rajta, ollan gömböiüek; valami vód beletéve abba, osztán az csörgött. Áztat igen verték ritmusra." Ritka adatot közölt a tapsonyi Szőke Ferenc (1905), ami az egykori hajnali regöléssell kapcsolatos: „Szilveszterkor és újév hajnalán kezdtük a regöiést, ami hajnali 3—4 óráig tartott, kora etetésig. Az állatok megëtetése után újra elmentünk köszönteni, de akkor má újévi köszöntőt mondtunk, ami más vót, mint a regölés. A regöiést az ablak aiatt iszaktuk éneküni, és mikor oda értünk a szöveggel, hogy Bend van a szobában Egy Bözsi nevű nagylány, — akko az ëggyik legény — rendszerint a lány udvarlója — lőtt egyet-kettőt a pisztoiial. Ekkor bent a házban a Ián meggyújtotta a lámpát, és ëgy rozimaringszálat adott ki az ablakon annyi szalaggal feldiszitve a>hány lövést hallott kívülről. A regölés után behívtak minket és megkínáltak kocsonyával dióskaláccsal szilveszteri pogácsával, pálinkával, vagy borral. Láncosbot volt nálunk, de mást már nëm használtunk mi. Négyföldespusztán cselédemberektül, legényektül tanultam a regülést, Gadány mellett. 12—13 éves korban már szoktunk regüni ... A betlehemezésnél volt egy katona, két ángyai, három dada-pásztor. A katona levente-sapkában volt, és volt egy fakardja is. Vittük a betlehemet és bábuikat táncultattunk. Jártunk Szőcsénybe, Bizére, Marcaliba, Gadányba. Ezt legénykorba is csináták". A Nemesvidről Tapsonyba került Laskai Miklós (1920) Makai bácsitól tanult regölésrőll így nyilatkozott: „Miikor vége volt a regöíésnek, persze várnunk kellet mig a gazda kihozta a pénzt, aztán megköszöntük, rákeztük, hogy Adjon az Úristen Ennek a gazdának Két véka lencsét, Reggelre szerencsét. Ha nem adtak valamit, akkor rákezdtük, hogy Adjon az Úristen Ennek a gazdának Két véka borsót, Reggelre koporsót. Aztán futóra, elszaladtunk". A szenyéri Gaál Istvánné (1913) -szerint: „Videkrü jártak. Marcaiibú járt itt ëgy Káró nevő cigán, talián 2—3 éve izs vót itten, vót nála oilan duda, osztán a fiával járt. A régieknél csörgősbot izs vót. Én ugy megijedtem este, mikor gyüttek be, ékeztek dörömbőnyi . . . Csak illen szegényes cigányos ruhában vőtak. Karácson előtti napokban vótak, ugy Luca-nap után vót és karácson este fejeződött be . . . A láncosboton még csöngő vót". Érdemes meg hallgatni a bizei Károly József (1909) véleményét is : „35—38 között még regőtünk. Ez régi szokás a faluba. Se református, se magyar nemigen vót a faluba, csak katolikusok voltaik ezëk a (svábok) németek. Hatan-heten regőtünk 18—20—22 éves korban. Fiatalemberek nem mentek, csak legények, a 10—12 évesek csak újévet köszöntöttek. A regölőkné fegyver voit, és a Haj, reg rajta —, akkor mindig eggyet lőttünk. Emlékszek rá, ojan töméspisztol, meg puska, osztán akkorát szőtt, csak úgy hangzott kint az udvaron. Rendesen voltak öltözve, nem volt kifordított kucsmájuk, ez csak a bëtlehemesekné vót. Bot se vót, csak puska, vagy pisztoj. Hegedű az volt... Mikor legutoiián voltunk, még énnálam izs vót hegedű. Mikor ékeztük, akkor ëzek ugy muzsikáltak, hogy mi dudátunk. Legtöbbször hegedű volt, esetleg klarinét. Vendel szokott játszani ... A faluvégin ékeztük, oszt a lányosházhoz mentünk, azokat szoktuk lesorónyi. Szilveszterkor este ekéztük 9 óra felé és majdnem reggelig ment. Amikor a hálaadás elmúlott - ojan katolikus litánia volt — akikor gyerünk neki, és egész majdnem hajnalig. Legutoiián, tudom, világos reggé hagytuk abba . . . Mikor Gyullatlan qyulladjon, Aludatlan aludjék —, akkor meggyújtották a lámpát, ha aiudtak, akkor is fölöltöztek. A lányosháznál hozzákészültek ám. Meg vód teridve, kocsonya, hús, minden Mikor bementünk — előbb az udvarra —, akkor ékeztük ezt a regöiést az ablak alatt . . . Mikor a regöiést elmondtuk, és boldog újévet kívántunk, akkor már nyidva vót az ajtó, behittak bennünket. Akkor mingyá a pálinkásüveg, üjjetek le, egyetek. Kocsonyát szoktak föltálalni, kövesztett sunkát, meg süteményt. Pénzt nëm fogadtunk e".