Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Vásáry István: Julianus magyarjai a mongol kor után

60 VASÁRY megíhúzni. A vjatics településeik északon a Lopasznja folyóig, keleten a Don felső folyásáig érhettek eleinte.

86 Kérdés, hogy a vjaticsii szláv (betelepülések Mesése rába mikor kezdődhettek. A. P. Szmirnov indokolatlanul] igen korai dátumot, a IV—VI. századot állapítja meg,

87 С s e r e p n y i n pedig túl késői, X. század végi dátumot tesz fel.

88 A. V. M о n g a j t szerint a szláv településeik fokozatosan alakulnak foi az autochton települések mellett, a IX—X. században.

89 Л szláv infiltráoió ezért a legvalószínűbbéin a IX. századiban kezdődött, 'bár koráibbi, VIII. századi beszivárgás sincs kizárva. A vjaticsok térhódításával a rjazanyi kultúra hordozói, a mescsereik a régészeti anyag alapján, fokozatosan eltűnnek a IX—X. századiban. Ezt mutatja az a tény is, hogy sírjaikban a kufikus érmék, melyek éppen a IX. században jelennek meg nagy számiban a rjazanyi területen,

90 nincsenek már jelen. Ez a tény, hogy a finnugor őslakosság a régészeti leletek alapján eltűntök innen a IX. században, s hogy a mescser név a megyer törzsnévre hasonlít, adott alapot Boba lm r é n e k,

91 hogy a mescserekben a honfoglaló magyarokat lássa, akik 830 táján ,.ürítették ki" dél felé a rjazanyi területet, s távoztak a Don —Dnyeper közére. Ennek a népmozgásnak okát pedig a normannok kelet-európai megjelenésében látja. Maga az ötlet, hogy a magyarok vándorlását az Oka mentén a Don felé vezeti le, nem új gondolat, egyrészt szerepel középkori krónikáinkban a Szuzdál—Kijev útvonal, 'másrészt már a múlt századi orosz történeti irodaloim is ismeri ezt a gondolatot.

92 Ennek a lehetőségnek a megvitatása most nem ide tartozik, de a mescsereknek a honfoglaló magyarokkal való azonosítása ellen fel kell szólalnunk, mint olyan feltevés ellen, mely kellő alappal nem rendelkezik. Először is ellene mond a finnugorságról való isimereteinknek, hogy rjazanyi területen, volgai finnugor népek társaságában egy évszázadokig ott élő ugor csoportot, az előmagyarságot tételezzük fel. Honnan kerültek volna oda és mikor? Boba Imre ezekre nem válaszol, de nem is lelhet, mert a régészet és nyelvészet adatai mást mondanak. Másodszor a mescser és megyer nevek azonosításának útjában, mint arra később részletesen kitérek, súlyos hangtani nehézségek állanak. Harmadszor pedig a mescsereik nem tűnnek el csak úgy, egy bárhová tehető irányban, hanem nyomon tudjuk őket kísérni a vándorlásukban. A délnyugat felől jövő szláv betelepülés nyomán 86. Ilovajszkij í. m. 8. 87. Szmirnov ii. m. 142. 88. Cserepnyin, Труды Ряз. Арх. Ком. XVIII, вып. 2 (1904) 199-200. 89. Mongajtl un. 171. 90. Mongojt, A. L, Рязанская земля. Москва 1961, 18. 91 .ßoba i .im. 92-101. 92. Grot К. Ja., Моравия и Мадьяры. Спб. 1881, 211—212. 93. Már így látta Szm/rnov(íVbpABa 29) . - és Hvoscsev, A., ISTVÁN ugyanis csak bizonyos irányokban húzódhattak tovább az őslakó mescserek. Egyrészt északi irányban, a sűrű erdőkben, aihol a rjazanyi terület négy északi járásában sok földrajzi név őrzi emléküket, másrészt a Moksa, Vad és Cna folyók mentén délkeleti és déli irányban.

93 Mint feljebb láttuk, ezen a területen, a tambovi és penzai részeken több tízezer eloroszosodott mescser élt a múlt századiban és él ma is. A különböző mescser területek, főleg az Okától északra elterülő rész toponimiája, a szláv réteget leszámítva volgai finnugor jelleget mutat, magyar nyomot nem lehet felfedezni. Anélkül, hogy most belemennék a kérdésbe, csak néhány ilyen nevet említek, a finnugor nyelvészet feladata részletes 'magyarázatuk: Csarusz, Pekszelü, Müszcü, Iberd'U&z, Jeraihtur, Gsiinur, Nanmusagy, Norma, Szvincsusz, Milcsusz, lleimmyíiki, Muitorika, Vükusa, Lamsa, Anemnjaszevo, Vescsur. Gsufilovo, Narmocs, J aimant. A folyónevek közül pár: Narma, Kursa, Uvijasz, Szuntul, Nyinur, Dardur, Szentur, Pin oui.

94 Merja és Mordva között a határterület a Mescserszkaja sztorona volt. Ezt a helyneveik is válágosan mutatják. A ímeri (cseremisz jellegű) és mordvin helynevek közötti határvonal a vlagyimiri kormányzóság déli és rjazanyi kormányzóság északi részén húzódik. Ez a Rjazany, Jegorjevszk, Pokrov, Szudogda, Melenki és Kosziimov közötti mesoser terület áthatolhatatlan, lápos, mocsaras vidék. A tatárok például Rjazany felől nem tudtak egyenes úton Vlagyimirbe menni, hanem vagy Kasziimov, Murám Irányában jobbról, vagy Kolomna, Moszkva felé (balról kerülhették meg a mescser területet. A tatárok általában a Murom felőli úton mentek.

9o Mindenesetre Mescsera földrajzi neveinek alapos vizsgálata megmutatja imajd, hogy meri vagy valamilyen mordvin jellegű helynév anyag a domináns. De kövessük nyomon tovább a mescser föld és a mescserek történetét. A IX. században tehát ősi lakhelyeikről a vjaticsok fokozatosan kiszorítják őket. A IX. század végén (884—85) Oleg a szeverjánoik és radimicsok elleni hadjáratokkail e törzseket a kazárok helyettt Kijev adófizetőivé teszi. A vjaticsokra csak a X. században kerül sor, Szvjatoszláv fejedelem 964ben kerül kapcsolatba a vjaticsokkal, s adófizetőivé teszi őket; a következő évben már Béla Vezsát sikerül elfoglalnia s a kazárokat legyőzni. A vjaticsoknak a kijevi fejedelem alá vetésével az Oka iközépső és alsó (Очерки по истории Пензенского края. Пенза 1922, 18—19). 94. Manszurov А., К вопросу о древнем населении Мещерского края: Труды Рязанской Уч. Арх. Ком. XII, вып. 1 (1897) 96—97. 95. P/atonov S. F., Прошлое русского севера Berlin 1924, 32. - Vasmer M., Schriften zur slawischen Altertumskunde und Namenkunde. Berlin 1971. I, 411-412.