Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Recenzió - B. Perjés Judit: Múzeumi műtárgyvédelem 2, 1975

RECENZIÓ 293 lajdonképpen csak kiegészíti a régészeti és néprajzi szakbibliográfiakat (vö. A Közép-Duna medence régészeti bibliográfiája, Bp. 1954 128-130. o. 1954-1959., 1961. 89-90. o., 1960-1966., 1968. 42—44. o. A magyar néprajztudoimóny bibliográfiája, 1945-1954., Bp. 1965. 351. o„ 1955-1960. 1971., 578-579. o.) Hadd egészítsük ki mi is néhány olyan címleírással, amely a D a n к ó Imre által megfogalmazott szerkesztési elv alapján is kimaradt a kötetből. Dankó Imre írja az előszóban: „Az anyag óriási mennyisége és hihetetlen sokfélesége arra 'késztetett bennünket, hogy egyenlőre ne a 30 év általános, tehát minden magyar múzeumi témájú műre kiterjedő repertóriumát alkossuk meg, hanem elsőként csak a magyar múzeumi periodikákat dolgozzuk fel. Megítélésünk szerint a periodikák (minden olyan múzeumi kiadvány, amely sorozati igénnyel jelent meg: évkönyvek, folyóiratok, körlevelek, jelentések stb)." B. Restaurálás és konzerválás 1. Általában SCHLÄGER KAROLYNÉ: Restaurálási tapasztalatok a Szovjetunióban. MK 2 (1964) 36-43. 2. Anyagvizsgálat FÜZES F. MIKLÓS: A kiskunfélegyházi templomdomb temetőjének növényi maradványai. MFMÉ 1 (1956) 85-89. FÜZES F. MIKLÓS: A jutási és ösküi avarkori temetők növényleletei. VMMK (1964) 437-458. T. KiNOTIK MARTA: A szabadkígyósi X. századi sírok textilmaradványainak vizsgálata. BMMK 1 (1971) 105—112. 4. Fa CSÉPAI FERENC: Törökkori fakanalak a szolnoki Damjanich Múzeumban. MúzLev 85 (1972) 11-12. CSÉPAI FERENC: Múzeumi néprajzi gyűjtemény faanyagának rovarok és gombák elleni védelme. MúzLev 82 (1969) 5. Textil TAKÁCS VILMOS: Múzeumi gyapjútextíliák tartós védelme. Közp. Múz. Techn. Csop. Kiad. Restaurálás, Konzerválás, Állagvédelem. I. Bp. 1962. TÉSIK JÓZSEFNÉ: Olaszországban szerzett textil-restaurálási tapasztalataim. M К 1 (1965) 53-55. 7. üveg, porcelán, kerámia CSÉPAI FERENC: Amíg a cserépdarabokból újra edény lesz. Múzlev 78 (1.965) 31-33. 9. Fém CSÉPAI FERENC: Mi történik az ásatásból származó fémtárgyakkal. MúzLev 84 (1971) 9-10, 30-36. 11. Egyéb BARTHA LÁSZLÓ: Mozaik felszedése. MH 3 (1951) 46. LÁZÁR ISTVÁN: Az esztergomi díszhintó restaurálása. KözIMÉ 2 (1972-1973) 135-152. Szükséges és hasznos a feldolgozott folyóiratok pontos címleírás jegyzéke, aligha indokolható azonban a terjedelmes anyag négy nyelvű közzététele. A címlapterv Erdélyi Zsuzsa munkáját dicséri. B. Perjés Judit Múzeumi műtárgyvédelem 2 (1975). A Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ kiadványa, Budapest. Szerk. Szaibó Zoltán, 360 oldal, XIV t. A 23 cikket magában foglaló kötet a múzeológia számos területén munkálkodók érdeklődésére tarthat számot, hiszen nemcsak a gyakorló restaurátor meríthet belőle, hanem haszonnal forgathatják a régészek, a néprajzosok és a kiállításrendezők is. A múzeológia'i kutatás és a természettudományok szoros kapcsolata ma már természetes, habár ez nem ritkán csak elméleti igazság. E kötet egyik fontos érdeme éppen az, hogy hétköznapi gyakorlattá válhat mindaz, amit mindeddig jórészt csak egy-két központi intézményben tudtak elvégezni. A kötet szerzői között 3 régész, 2 vegyész és 7 restaurátor szerepel, tehát eléggé vegyes a szerzői gárda. Ez azonba л nem ok orra, hogy a kötetnek ne lehessen egységes szerkesztési elve. Müvei egy sorozatról van szó, még arra is kellett volna ügyelni, hogy a megkezdett formátum és külalak állandósuljon. A belső felosztást illetően, talán helyesebb lett volna az alábbi szempontokat érvényesíteni. Tekintettel arra, hogy túlnyomórészt a restaurálás tárgykörébe tartoznak a közlemények, ajánlatos tett volna különválasztani a kerámia-, a fém-, az üveg, a fa-, a textil- és a papír-restaurálás kérdéskörét, ezen belül pedig megkülönböztetni az elméleti tanulmányokat és a gyakorlati közleményeket. Semmiképpen sem indokolt az abszolút időrend meghatározásával foglalkozó - egyébként komoly és értékes - tanulmányoknak a fő helyre illesztése, amely nemcsak szerkesztési hiba, hanem elméleti—tartalmi félreértés is. Vértes László poszthumusz tanúim anyát T. Dobosi Viola és Vékony Gábor kiegészítésével — igen jelentős írás, de ebben a kötetben — eltekintve attól, hogy már közölt munkáról van szó - legfeljebb csak a kötet második részében kellett volna megjelentetni. Szabó Zoltán több száz címet magában foglaló tájékoztató bibliográfiája (30>-5O. oldal) árulkodik talán a legtisztábban arról, hogy a szerkesztő nem kívánt az előszó szellemében eljárni, amely ti. azt ígéri, hogy ezek a kötetek a magyar múzeumokban folyó restaurálási tevékenységnek lesznek alapvető forrásai. Helyes lenne tisztázni e kis példányszámú, rotaprintes folyóirat olvasótáborának összetételét és az egyes írások olvasottságát. A kötet sokszorosítási eljárása önmagában hordja azt a hátrányt, hogy alig lehet tagolni a cikkeket. Helyes lett volna mégis egy-egy üres lap közbeiktatásával jelezni, hol ér véget egy cikk és hol kezdődik egy újabb téma. Az 51. oldalon kezdődő tanulmánysorozat ugyanis inkább csak egymást követi, semmint belső rendszert alkotna. Emiatt szükségessé vált a cikkek csoportosítása. Szabó Zoltán érdekes adatokat közöl az aranyfinomításról (105-119. oldal), különösen Debreczeni László Aranyfinomító könyve alapján. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a „Szervetlen eredetű festékek azonosítása cseppelemzéssel" (237-269. oldal) és a „Vakolatelemzés" (271-287. oldal) с cikk is. A közzétett kitűnő receptgyűjtemény valóban komoly segítség. A vako latelem zésekről szóló két tanulmány a régészeti és a műemléki kutatásoknál nagyon lényeges kérdéseket taglalja. A sikeres vakolatelemzés a régészeknek régi vágya, de a restaurátorok munkáját is megkönnyítené. A szerző gondos elemzései ellenére sem megnyugtató egyenlőre a keltezés, hiszen az abszolút törvényszerűségek nagyon tág határok között mozognak, s így építési periódusok szétválasztására — úgy tűnik — még mindig nem biztosak. S z a ! a y Zoltán üvegrestaurálással foglalkozó munkáiból mindvégig kiérződik a restaurátor kutató sokéves tapasztalata és nagy anyagismerete. A szabadszállási korabizánci üvegpohár mintaszerű elemzése (139—148. oldal), valamint az üveg romlásáról írott elemző tanulmányai (151 — 189. oldal) elméleti és gyakorlati szempontból is alapvető munkák. A gyakorlati restaurálás kérdésével foglalkozik még további 9 cü'ck. Szabó Zoltán táblázatos összefoglalója „A rézből, rézötvözetből és ezüstből készült műtárgyak kémiai tiszt ításá"-ról gyűjteménye azoknak a recepteknek, amelyek már néhány éve közhasználatúak a fémmel foglalkozó restaurátorok körében. Szála y Zoltán még egy témával gazdagította a kötet tartalmát (51-70. oldal). A régészeti eredetű fémtárgyak reste;uralásával foglalkozik egy Szécsényből származó bronzedény restaurálása kapcsán. Részletesen ismerteti az egyes munkafázisokat: az egyengetés, a ragasztás, a kiegészítés áHHában, a kiegészítés műanyagokkal munkafolyamatait. A napjainkban egyre jobban előtérbe kerülő problémával ,,A szabadtéri néprajzi múzeumok konzerválási és restaurálási munkafmódszerei"-nek (295—338, oldal) összeírásával foglalkozik hazánkban először Janovich István, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum vezető restaurátora. Mint írja, az „állagvédelmi munkák sora korántsem zárult le. A feladatok új eljárások kidolgozását tehetik szükségessé". Az ásatásokon résztvevő •restaurataroknak szolgál kiegészítő adatoklkai Erdélyi József a „Terepi kerámiarestaurálás a Gomolován" с közleményében (131—137. oldal). Ő is alátámasztja azt a tényt, hogy a restaurátor terepen végzett munkája pótolhatatlan a tudományos feldolgozás menetében.