Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Recenzió - K. Hankó Ildikó: Jelenik J., Das grosse Bilderlexikon, 1974 - B. Perjés Judit: Hetényi Z.-T. Horváth I. – Ormosi L., Évkönyvek és folyóiratok repertóriuma, 1975
292 RECENZIÓ Hasonlóan próbálja szintézisbe hozni Ázsia korai és későbbi eimbenmúltját; ezt átmeneti zónának tekinti. Ugyanolyan súllyal tárgyalja Ázsiát, mint az „agyonpublikált" Amerikát (az indiónokat). Még itt is tud új, egyéni ábrát közölni. Szibéria-Ka'mcsatka általunk alig ismert anthropológiai terület. A könyvnek talán legértékesebb része e fejezet vége: az embercsoportok differenciálódása Délkelet-Ázsiáiban. A 42. ábra hihetetlen sok munkát rejt magában. A szerző ezt elsőnek rajzolta meg. A hatodik fejezet Európa és Afrika (késői rasszdifferenciáiódásai. Mediterráneum, Közeikelet, Dél-Ázsia emberproblémái, Közép- és Nyugat-Európa negyedkori embermozgásai, Afrika rasszdifferenciálódásának okai. Mind-mind ismert témák, amelyeket Alekszejev világos egységbe foglalt és röviden, biztonságosan tárgyalt. Ábrái újaik, egyszerűek. A hetediilk fejezet Ausztrália és Óceánia későbbi rasszfonmációi. Fosszilis és recens ausztralid anyagot együtt tárgyalja, majd a Csendes Óceán nagy - eddig agyonbonyolított — embermozgásait ügyesen fogja össze. Az utolsó rész: ras szintézis. Egész könyvének összegzése ez. Egymás utón idézi a nagy és ismert szerzőket, aikiik mind-mind egy-egy részterület szemszögéből osztályozták az emberiséget. Ezek után a szerző elvégzi a 'modern idők elfogulatlan rossz-szintézisét. Sehova nem írja a táblázatok alá : Alekszejev szerint. Újszerű fejezet az embercsoportoknak a domesztikáoiós centrumokkal való együttes tárgyalása. A 'kultúrnövények, állatok, nyelvi differenciálódás, szociális, kulturális tényezők csak itt lépnek be a munkába. Az eddigi „biológiai" tárgyalás egészébe az utóbbi tényezők természetesen olvadnak be anélkül, hogy a munka a „humán" tudományokra támaszkodott volna. A fejezeteket 22 oldal szovjet és 16 oldal nemzetközi irodalom zárja le; ez ismeretterjesztő 'munkáknál túlzott; bár nem hagyható Ы, mert a szerző mondanivalójának alátámasztásául szöveg közben gondolat-utalásokat tesz, és idéz más szerzőket. Az egész munkában idézőjeles, az olvasást megnehezítő irodalmazás nincsen, mégis mindenütt tudóin ányetikai lag helyesen (idézi más szerzők gondolatait. K. Bankó Ildikó Jani Jelinek, Das grosse Bilderlexikon des Menschen in der Vorzeit. Barte Ima nn Lexikon-Verlag, München—Gütersloch-Wfen 1974. p. 550, Fig. 600. „Az őskőkor emberének nagy képeslexikona" 4 nagy fejezetet és megfelelő kiegészítő részeket foglal magában. A mű 550 oldalnyi terjedelmű, több, mint 600 képet tartalmaz. Tulajdonképpen a címéhez hűen elsősorban a képekre tarn aszkodlk, azoknak szövege adja a könyv érdemi részét, ehhez tartozik ikb. egyharmadnyi terjedelmű szövegrész. A munka nyelvezete igen egyszerű, világos. A képek technikai szintje vegyes. A könyv felépítése nem arányos. Az őskőkor! részeiket részletesen tárgyalja a végén azonban, mintha ideje, türelme, anyaga elfogyott volna in médias res abbahagyja mondanivalóját. így az olvasó, de még a szakember sem tudja, hogy az újkőkor (neolithikum) emberábrázoló sóval akart-e foglalkozni, vagy nem, mert hoz ugyan néhány képet, de ez immár nem nevezhető „lexikonnak". Bevezetésül a szerző korhatározási módszereket és lehetőségeket foglal össze. Különösen szemléletes része a munkának a harmadkor és negyedkor felosztása. Az ember kialakulásának folyamata a klasszikus biztos ismereteket tartalmazza; a szerző jól ismeri a legújabb irodalmat, adatai pontosak. Az ember kulturális kialakulása a bevezetés utolsó nagyobb gondolati egysége. Az ember származása és kibontakozása. E nagy fejezet a könyv legrendszeresebb része, itt mindenki megtalálhatja (főleg a szövegben) a „nagy leletek" legfontosabb adatait. Főbb gondolatai: az emberréválás bonyolult és lassú folyamata; az ember rendszertani helye; az emberszabású majmok fejlődése (főleg a fogak alapján); ősi kihalt emberszabású majmok. Ez utóbbi rész talán kissé hosszú a könyv többi részeihez képest. Ezután a szerző az ember közvetlen elődeit tárgyalja. Jól datálja a legújabb leleteket is. A leletek előkerülését is megfelelő sorrendbe hozza. Kőeszközök; előállításúik és céljuk (felhasználásuk). Az eszközök előállítása és a paleolit kultúrák (Abevillien, Acheuiéen, Clactonien, Lavellais, Moustenien, Aurignaoien, Solutréen, Magdalénien, Szeletien, Gravettien) előfordulása Európában. A kőeszközök előállításának tecnikáját a szerző igen ügyesen gipsz maketteken mutatja be. Nagyon szemléletes és közérthető a kőpengék fixálásának módja. Ez a lexikonnak egyik legjobb, legszemléletesebb része. A csonteszközök megmunkálása szintén új rész a paleolitikummal foglalkozók körében. Szép, egységes önálló munka. A kőkor emberének telepei és települései. A fejezeten belül előbb a nyugateurópai száliásnyomok közül tárgyal néhányat, majd középeurópaii településekre tér át: KözépEurópán a szerző úgy látszik csak Cseh és Morvaországot érti. A számos más országbeli nagy leletek közül alig említ néhányat, így a nemzetközileg elismert érdi telepet meg sem említi. Utolsó (harmadik) rész e fejezeten belül Ukrajna és Dél-Szibéria. Valószínűleg a szerző itt személyesen járhatott, mert e fejezet hosszú, önmagát ismételgető, közel ugyanazon kép- és szöveganyagot többször ismétli. A fejezet egyetlen fő ereje a jó ház-rekanstrukciák. Igen jók még a fejezet végén a recens (eszkimó és ausztráliai) analógiák. A kőkor művészete. E fejezettől várhatná az olvasó, hogy a napról napra egyre több barlang rajzról végre egy lexikonban rendszerezett áttekintést kap. Ezt azonban a szerző nem teszi meg, A szerző számos olyan fejezetcímet említ, amelyre a megfelelő választ pl. László Gyula barlangfestészetről írt könyve megadja. Alcímek: paleolit fesztészet és gravírozás, absztrakálás és stilizálás, a paleolit kultúra technikája; az őskőkor művészeinek témái; emberábrázolások. A szerző nem von határt, hogy meddig tárgyalja az őskor (?) emberét. Az utolsó egységes rész az őskőkor végének művészete. Az eurázsiai részből hiányoznak a nagy és híres rivierai leletek. Belekap Észak-Afrika, Dél-Afrika, Ausztrália művészetébe, majd elnagyolt néhány mondat utón végeszakad a könyvnek (szövegnek, képanyagnak egyaránt). A könyv végén a rövid, jó lexikális áttekintés, irodalom, regiszter foglal helyet. A szerző szerénységére vall, hogy az irodalomban egyetlen saját munkáját sem említi, pedig számos publikációja jelent meg. K. Hankó Ildikó Héthy Zoltán - T. Horváth Ildikó - Ormosi László: ÉVKÖNYVEK ÉS FOLYÓIRATOK REPERTÓRIUMA I. Múzeológia és restaurálás. Budapest 1975. Évtizedek óta jelentkező igényt igyekezett kielégíteni a Múzeumi és Módszertani Központ, amikor a debreceni Déri Múzeum könyvtárosainak segítségével megjelentette a magyar múzeumi kiadványok bibliográfiája első kötetét, amel^ a múzeumi évkönyvek és folyóiratok repertóriumát tartalmazza 1945-től 1974-ig. Kétségtelen, hogy a köteteta múzeumi restaurátorok részéről is nagy várakozás előzte meg, hiszen első ízben nyílik lehetőség a magyar nyelvű restaurátori szakirodalom áttekintésére. Az áttekintés azonban magában hordozza a teljességre törekvés igényét, s ettől a szemponttól — úgy vélem — nem lett volna szabad eltekinteni. Közismert, hogy az utóbbi években a műtárgyvédelemmel kapcsolatos tanulmányok, cikkek száma ugrásszerűen megnőtt, amelynek alapján arra is lehetett volna gondolni, hogy - a legfontosabb nemzetközi szakirodalommal együtt - önálló bibliográfikus feldolgozás szülessék. A jelen - teljességre egyáltalán nem törekvő - kiadvány tu-