Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Szemle - Jerem Erzsébet: A vaskori kutatások a Dél-Dunántúlon
272 J EREM ERZSÉBET is az ún, fősáncok, azaz a fő védelmi vonalat alkotó konstrukcióik már korábban ím eg ép ültek és a kelták ezt inkább bővítették, vagy módosították, mintsem teljes egészében létrehozták volna. A másik mindenhol 'mutatkozó sajátosság, hogy eddig egyetlen ilyen erődített telepen spines La Téne D-^nél korábbi kelta leletanyag. Ez azt bizonyítja, imint arra Toíma 1st v á n is utalt a topog rafia i munkák tanúságainak értékelésekor, 24 hogy a kelták alapvetően nem kedvelték a ima g a sa n fekvő telephelyeket. Ezért, mint azt a külföldi telepásatásom példái is alátámasztják, 25 a korai és középső La Tène telepeket vízfolyások mentén, általában sík, vagy enyhén lankás területen kell keresnünk. Talán közhelynek Iható igazság, hogy csakis módszeres, jól előkészített, 'hosszabb ideig tartó telepásatás hozhat olyam eredményeket, melyek segítségével az életmóddal, társadalmi struktúrával kapcsolatos kérdéseinkre kereshetünk választ. Ha ima még illúziónak tűnik is egy-egy település belső szerkezetének vizsgálata, mint alapvető követelményt az egyes háztípusok (lakó és közösségi épületek, műhelyek) elkülönítését, vagy a különféle gödrök differenciálását mégis elvárhatjuk. Hogy ez lehetséges, azt igazolja a regölyi ásatás is, ahol négy-öt gödörfajtát nemcsak forma, honom funkció szempontjából is sikerült meghatározni. 26 1973-ban indult G á b 1 e r Dénes több évre tervezett szakályi telepfeltárása, melynek célja a bennszülött és római kori lakosság települési viszonyainak tisztázása. 27 Az ásatás helye légvonalban mintegy 7—8 km-re van a regölyi földvártól, s egyike lehetett azoknak a kisebb nyílt telepeknek, falvaknak, melyek a földvár körül helyezik ed tek el. Közülük néhányat •lokalizáltunk pár évvel ezelőtti, Torma Istvánnal közös terepbejárásunkkor. 28 A Szakályban előkerült igein késői La Tene leletanyag tökéletesen egyezik a Regölyben feltárt (házak és gödrök anyagával. 29 A többi lelőhelyről Tolna megyében is csak szórvány leleteket ismerünk, melyek tudományos értéke sokszor még a legjobb darabok esetében is igen csekély. Az eddig felsorolt adatokból a következők általánosíthatók : A dél-dunántúli megyékben, és a most közelebbről nem vizsgált, de kapcsolódó Vas megyében is az 1945. előtti állapothoz viszonyítva nemhogy megsokszorozódott volna, hanem legfeljebb azok felével, 24. TORMA I., VMMK 8 (1969) 75-82., valamint a MTA Régészeti Intézetének jubileumi ülésszakán, 1974. ápr. 25-én elhangzott előadás: Régészeti topográfia és településtörténet. 25. Erre elsősorban a dél-németországi, ausztriai és csehországi késő Hallstatt-kori La Téne-kori telepek topográfiai elhelyezkedése enged következtetni. 26. Ugyanerre az eredményre jutottunk Sopron-Krautacker lelőhelyen 1973-74. évi ásatásaink alkalmával, ahol a nagykiterjedésű kora- és késővaskori telepen nemcsak a házak, hanem a gödrök alakja és mélysége is vagy negyedével - átlagosan 17— 18-cal — emelkedett a lelőhelyek száma. Kivételt képez Zala megye, abol korábban elenyészően kevés lelőhely volt ismert, de ma is mindössze csak 26. A számszerű szaporulatot közelebbről vizsgálva még az is kiderül, hogy alig volt olyan hosszabb leletmentő vagy tervásatás, melynek eredményei alkalmasak lennének a mai követelményeknek megfelelő értékelésre, vonatkozik ez temető- és telepfeltárásra egyaránt. Hogyan is lehetne egy-két, vagy legjobb esetben néhány sír alapján egy temető belső időrendjét, esetleges sírcsoportok elkülönülését, vagy a leletek esetében egyes tárgytípusok élettartamát, kombinációs lehetőségeit vizsgálni, hogy a természettudományos vizsgálatokról már ne is beszéljünk, ha ehhez egyszerűen nem áll anyag rendelkezésünkre. Nem szolgálhat vigaszul, hogy az ország többi részén sem jobb a helyzet, mert kevés kivételtől eltekintve a 10 feletti sírszám már kedvezőnek, a 20 feletti, pedig imár ritkának számít. A terepkutatással kapcsolatos problémákról már szóltunk. Ezen negatívumok felsorakoztatása után nézzük, melyek azok a teendők, melyektől javulást remélhetünk. Mindenek előtt a rendszeres terepbejárásoktól. Történtek már kezdeményezések a leginkább fehér foltnak ítélt területek módszeres bejárására, elsősorban szakdolgozati témák keretében, de eredményeik még kis példányszámban sem kerültek közlésre, a kutatók nagy többsége számára ezek a munkák gyakorlatilag elérhetetlenek. Úttörőként jelent meg К о с ztu r Éva somogyi lelőhelykatasztere, 30 de ez ma már elavultnak tekinthető, a másik hézagpótló, nyomtatásban is megjelent mű, M ü il I e r Ró b e r t göcseji terepbejárásainak tanúságait summázza. 31 Pedig, ha legalább az idáig elkészült néhány szakdolgozat, így Horváth Jolán Zala- és Vándor László Mura-völgyi, Somogy megyéből Müller Róbert fonyódi járási, J a n к о v i с h Dénes Rinya-menti, Tolna megyéből Torma István Kapos-Koppány, valamint Csorba Csaba Sárvíz-völgyi terepbejárásain gyűjtött lelőhelyek anyaga ismertté válna, máris javulna a legalább felszíni leletek alapján azonosítható lelőhelyek számaránya. Továbbá döntő lenne a topográfiai munkák fokozatos beindulása a dél-dunántúli megyékben is, melyre Somogy már megtette az első, fontos lépéseket. Hogy rendeltetésüknek megfelelően tért el egymástól. 27. GABLER D.-B. HORVÁTH J. részletes ásatási jelentése, MAI — sajtó alatt. 28. A regölyi ásatást megelőző terepbejárásaink anyagát Torma I. dolgozza fel. 29. Gábler Dénesnek köszönöm, hogy a szakályi leletanyagot a restaurálás, ill. feldolgozásra való előkészítés során alkalmam volt megnézni és a regölyivel össze hasonlítani. 30. KOCZTUR É., RF 11-13 (1964) 31. Vö. 3. jegyz.
