Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Jerem Erzsébet: A vaskori kutatások a Dél-Dunántúlon

VASKORI KUTATÁSOK A DÉL-DUNANTŰLON Mielőtt о dél-du nam túli késővaskor-kutatás helyzetének áttekintését elkezdeném, szeretném köszönteni a Somogy ímegyei Múzeumok Igazgatósa g ónak kezdeményezését, melynek célja nem csupán a marcali találkozó életrehívása volt, hanem az egyes régészeti korszakok összehangolt, tervszerű kutatásának megindítása. Mindaz aimi itt ellhongzik — és ez memcsak a vasikorra érvényes — azt támasztja alá, ihogy az objektív anyagi és személyi feltételek ismeretében ima már elképzelhetetlen érdemi előbbrelépés összefogás hiányában. Nem túlzás azt állítani, hogy utolsó pillanatban remélhetünk változást, mint azt az alábbiakban vázolt kép is igazolni látszik. Ezúttal csupán a négy dél-dunántúli ímegye késővaskorának, főleg kelta-korának kutatottsági állapotáról szólnék. Ez a tanácskozás témájának megfelelő, látszólag «merev földrajzi elkülönítés a tárgyaltidőszakban egyáltalán nem természetellenes, mert a Balatontól D-re és Ny-ra eső terület problematikájában, elsősorban kulturális [kapcsolatait tekintve határozottan elkülöinü'l É- Dunán túl tói és méginkáíbfo az Alföldtől. A korszak lelőhelyeinek elterjedési térképeit vizsgálva az a benyomás alakul ki a szemlélőben, bogy a viszonylag sűrűn egymás mellett sorakozó pontok, egy jól kutatott Időszak sok adatot szolgáltató teletanyagának vetületei. E téves képzet módosítása, a reális ihelyzet és a tennivalók felmérése érdekében megyénkénti bontásban vizsgáljuk a rendelkezésűinkre álló adatokat. Határvonalat kellett szabni régi és új lelőhelyek között, s itt esetünkben Hunyady monográfiájának megjelenése kínálkozott zárókőnek.

1 Ami az ő kataszterében szereplő anyaggyűjtés óta történt, az már a második világháborútól napjainkig terjedő időszak terméke. Felmérésünk összeállításakor az egyes lelőhelyeket 1. HUNYADY I., Diss Pann II. 18 (1942-1944). Leletanyag: RF 2 (1957). 2. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a múzeumok vezetőinek és mindazoknak a kollégáknak, akik lehetővé tették és segítették munkámat anyaggyűjtéseim során. Több esetben rajtuk kívül álló okoik (építkezés, költözködés, raktárrendezés, restaurálás), miatt nem állt módomban minden darabot 'megtekinteni, vagy dokumentálni. Ennek következménye, hogy az elterjedési térképeken csak azok az új adatok szerepelnek, melyeket magam is ellenőrizhettem. A térképek egy 1974. tavaszán lezárt anyaggyűjtést és egy adott pillanatban érvényes állapotot tükröznek, közreadásuk célja csupán érdemiben tárgyaló publikációkon kívül felhasználtuk az Archeológiai Értesítőben, ill. a Régészeti Füzetekben közzétett ásatási jelentéseket, ahol lehetséges volt adattári és terepbejárási anyagokat, végül saját adatgyűjtésünket, mivel az elmúlt 3—4 éviben az érintett terület minden ímegyei és számos kisebb (múzeumában megkíséreltük a teljességre törekvő anyagfelvételt

2 Ezek alapján a következő eredményre jutottunk: Zala megyéből a háború előtt mindössze 9 kelta lelőhely volt ismert, ehhez azóta 17 új járult. Nagyobb részük, pontosan 12 szórvány lelet, ill. M ü I 1 e r Róbert terepbejárásának eredménye.

3 Egy telepre Zalaszentiván-Kisfaludihegy lelőhelyen következtethetünk.

4 A 4 temetőre utaló nyomból három leletmentés egyegy sírt hozott, egyedül Horváth László imagyarszeirdahelyi ásatása, mely már idáig közei harminc új sírt eredményezett, tekinthető módszeres feltárásnak.

5 Ez egyszersmind egész Dél-Dunántúlon gz egyetlen tervszerűen folyó kelta temető ásatás. Somogy megyében az 1945 előtti 33 lelőhely 18-al szaporodott. Temetőre 7 helyen következtethetünk, leletmentésre öt esetben került sor, ezek eredménye 1-1, 2-2 és 3 sír. 'önmagáért beszél az a tény, ihogy az egyik 'legnagyobb magyarországi megye — Somogy — területén a 3-as sírszám reprezentálja a kelta temetőket, publikálva pedig csak a két sávolyi sír vari.

6 Telepre ó esetben 'utaltak nyomok, de ásatás közülük két helyen volt, a balatonföldvári erődített telepen' és Siófok—Széplak—Vadkacsás lelőhelyen, aihol a kelta gödrök Bandi Gábor bronzkori ásatásának „melléktermékeként" kerültek elő.

8 A többi öt ihelyről vétel, gyűjtés vagy ajándék útján jutottak szórvány darabok a kaposvári múzeumba. Baranya megyében, ha lehet, még ennél is keówea cikkben megfogalmazott problémák szemléltetése volt. 3. MÜLLER R., Régészeti terepbejárások a göcseji „Szegek" vidékén és településtörténeti tanulságaik. Zalaegerszeg 1971, 23-24. (19. lelőhely)., 29. (29. telőihdy)., 40. (49. lelőhely)., 43. (55. lelőhely)., 49. (67. lelőhely). 4. KÖREIK J., GMÉ (1960) 70. - NÓVÁK GY. ásatási jelentésében - AÉ 88 (1961) 284. - csak koravaskori anyagot említ. 5. HORVÁTH L, AÉ 99 (1972) 252^253. - RF 25 (1972) 12 - AÉ 100 (1973) 259., RF. 26 (1973) 13. 6. HORVÁTH L, SM К 1 (1973) 281-288. 7. NOVÁKI GY, AÉ 88 (1961) 81-88. 8. BANDI G.

( AÉ 96 (1969) 254., RF 22 (1969) 20.