Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Kovács Tibor: A dél-dunántúli bronzkor kutatásának újabb eredményei és feladatai

264 KOVÁCS TIBOR nogrófio, mint pl. Ka 4 б ez Nándor,

13 MozsoI i с s Amália,

14 Pa tek Erzsébet könyve.

15 — Az előrelépést jeilző tények közé tartozik az is, hogy lassan több mint tíz éves múltra tekint vissza a Magyarország Régészeti Topográfiájának országos hatáskörű munkája. - Végül, a pozitívumok teljességre nem törekvő felsorolását annak említésével zárhatjuk, hogy a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat szervezésében, hosszú idő után bronzkori témájú ülésszakot rendeztek 1973 decemlberében. „A magyarországi bronzkor etnikai és kronológiai kérdései" téma 'keretében elhangzott hét előadás az Acta Archaeologica Hungaricae 1975. évi kötetében fog m eg jelenni, áttekintést adva a magyarországi bronzkorkutatás jelenlegi helyzetéről. S most néhány szót a (hiányosságokról. — Ha átlapozzuk a (Régészeti Füzetek ásatási beszámolóinak őskorral foglalkozó részét, többségében bronzkori leletek, objektumok félszínre kerüléséről kapunk hírt. Tehát igen sok kutató kerül kapcsolatba véletlenül vagy tudatosan — a tervszerű ásatásokra gondolunk - a bronzkor emlékeivel. Mégis, az utóbbi évtizedekre viszszatekimtve, talán öt-ihat olyan kutatót leihet felsorolni, akik folyamatosan publikálnak bronzkori témájú cikkeket. Ebből adódik, hogy az élőkerü'It, ill. feltárt, és a tudományosan is kiértékelt bronzkori forrásanyag mennyisége között igen jelentős az eltérés. Ezen a téren az előrelépés egyik feltételét a legfiatalabb kutatógeneráció ilyenirányú tevékenységének fokozásában látjuk. Ezt kell közös erővel elősegíteni. A másik feltétel: a régészeti kutatás minden munkafázisához biztosítani kell a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. Azaz: лет elégedhetünk «meg azzal, hogy különféle okok imiiatt sok új lelet, objektum feltárásátrestaurálását-leltározását követően a (munkafolyamat megszakad, és a befejezés évekkel eltolódik. Ugyanis bármely történeti emlék forrásértéke (mindaddig csak potenciálisnak tekinthető, amíg tudományos feldolgozása, ill. publikálása nem történik meg. Miként jelentkeznék az elmondottak a Dél-Dunántúl bronzkorának kutatásában? Maradjunk egyelőre az 13. KALICZ N., Die Frühbronzezeit in Nordost-Ungarn. AHuna 45. Budapest 1968. 14. MOZSOLICS A., Bronzefunde des Karpatenbeckens. Budapest 1967 - Uő., Bonze- und Goldfunde des Karpatenibeckens. Budapest 1973. 15. PATEK E„ AHung 46 (1968). 16. Ezek közül a négy legjelentősebb, a pécsi, a szekszárdi, a kaposvári és a zalaegerszegi múzeum őskori További meqieavzéseink ezért csupán a felsorolt intézmények gvűiteményeire vonatkoznak. 17. Az említett kutatók ásató- és gyűjtőtevékenvséqe — anyagát tanulmányoztuk behatóan az utóbbi években, szükségszerűen — nem korlátozódott az őskorra, annak ellenére, hoay érdeklődésük elsősorban az őskori néoek hagyatéka felé fordult. Ezzel is magyarázható, hogy viszonylaq kevés, a Dél-Dunántúl bronzkorával foalalkozó cikket Dublikáltak. A jelentősebbek: CSAUG J., AÉ 54 (1941) 6-14 - Ua., AÉ 55 (1942) 119143 - DOMBAY J., JPMÉ 1958, 53-102 - MÉSZÁROS GY., BAMÉ 1971-1972. 19-66. érintett múzeumokban őrzött forrásanyagnál.

16 A pillanatnyi helyzetet igen sok tényező determinálja, ebből csak kettőt ragadunk ki: az egyik a tradíció, ill. a múltbeli tevékenység, a másik a Dél-Dunántúlon jelenleg dolgozó ősrégészek száma. Ami az előbbit illeti: jelentős tradícióval csak a pécsi, ill. a szekszárdi múzeum rendelkezik. Ez abban is tükröződik, hogy a leletek (mennyiségét, ill. forrásértékét tekintve, a két említett múzeum kiemelkedik a többi közül. Nem kis részben W о s i n s z k y Mór, D о >m b a y János, С s a 1 о g József, Mészáros Gyula tevékenységeként,

17 akiknek munkája átnyúlik az ötvenes, sőt a hatvanas évekbe, mi pedig eljutottunk a kényes témához: a szóbanforgó vidék őskorral, e7 esetben elsősorban bronzkorral, foglalkozó szakemberekkel való ellátottságához. A felszabadulás után e téren a „csúcsot" a hatvanas évek jelentették, amikor Pécsett, Szekszárdon és Kaposváron is dolgozott ősrégész, Bandi Gábor, Mészáros Gyula és Drove с z к y Balázs személyében. Nagyobb lélegzetű, tervszerű bronzkori feltárásokat viszont csak Bandi Gábor végzett. Ennek eredményeként ima Baranya megye területéről rendelkezünk a legnagyobb menynyiségű, hitelesen feltárt olyan újabb forrásanyaggal, amely a bronzkor kezdetétől annak késői szakaszáig megfelelően reprezentálja az i.e. 20—13. században itt élt népeket.

18 Nem ennyire pozitív a helyzet Tolna és Somogy megyét illetően. Előbbinél Nova ki Gyula bölcskei,

19 Mészáros Gyula nagymányoki,

20 Torma I stván regölyi feltárásának anyagát emelhetjük ki.

21 £ vidék településtörténetének megismeréséhez fontos adatokat szolgáltatott Torma Istvánnak a Kaipos-völgyben végzett terepbejárása.

22 Somogy megyében még В á n d i G á b о r Siófok—Széolak-Vadkacsá s lelőhelyen végzett temető feltárása, ill. D r a v e с z к y Balázs kéthelyi ásatása érdemel említést.

23 Zala megye, ahogy évtizedekkel ezelőtt, úgy még ma is egyike bronzkorkutatásunk fehér faltjainak.

24 A -régészeti forrásanyag számának (növekedési lehetősége - legalábbis ma úgy tűnik — határtalan és végtelen. Ugyanakkor századunkban a természet18. összefoglalóan: a „Baranya megye története az őskortól a honfoglaláskorig" című, megjelenés előtt álló monoqráfia vonatkozó feiezetében. 19. NOVÁKI GY., AÉ 95 (1968) 126. 20. MÉSZÁROS GY., RF 11 (1959) 9. 21. TORMA I., RF 20 (1967) 22 - Ua., RF 21 (1968) 14. 22. Itt utalunk azokra a kiadványokra, amelyek a Kaposvölqy ill. Somogy megye régészeti lelőhelyeinek topoaráfiai, leleteinek pedia katalógusszerű áttekintését ad iák: DRAVECZKY B.-SÁGI K.-TAKÁTS GY„ SMF 2 (1964) - KOCZTUR É., RF Ser. II. 13. Budapest 1964 DRAVECZKY В., SMF 17 (1970). 23. BANDI G., RF 22 (1969) 20 - DRAVECZKY В., RF 16 (1963) 10. 24. Ez a megállapítás olyannyira érvényes, hogy az utóbbi három évtizedben egyetlen jelentősebb bronzkori ásatás sem történt a megye területén. Említésre méltó leletmentést Patay Pál végzett Petőhenyén, a halomsíros kultúra egyik temetőjében: RF 15 (1962) 7.