Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - Ecsedy István: A dél-dunántúli rézkor kutatásának helyzete és feladatai

262 ECSEDY ISTVÁN ne, akkor a későrézikorban rendkívül sűrűn lakott DélDunántúl régészeti emlékanyagának „latens" történeti forrásértéke is könnyebben realizálható válna. Hazánk összes badeni lelőhelyeinek (450—500) jó egyharmada (150-170) arról a területről ismert, melynek északi határát Veszprém, Ny-i határát Nagykanizsa vonala jelenti, délről és keletről a Dráva és a Duna határolják.

32 Ez a szá;mbeli fölény az ország egyéb területeihez 'képest a térképen figyelmeztető részletként jelentkezik ugyan, olyan adatok viszont, amelyek pl. egy gazdálkodási egység részletesebb megismerését szolgálnák, elenyésző mennyiségiben ismertek erről a viszonylag sűrűn lakott területről is. Nem szorul további bizonygatásra, hogy ezen a helyzeten csak alapos feldolgozások és nagyarányú, korszerű, a lehetőség szerint természettudományos vizsgálatokat is bevonó ásatások fognak változtatni. Elképzelhető, hogy ez a kívánalom is meghaladja a lehetőségeket, viszont ha nem tartjuk szem előtt, akkor a nemzetközileg is elismert magyar rézkorkutatás hagyományai és az európai régészet mai feladatai szempontjából egyaránt alapvető igény marad kielégítetlenül. Ecsedy István 32. BANNER J., id. m.