Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Szemle - Kalicz Nándor-Makkai János: A dél-dunántúli neolitikum kutatásának fontosabb kérdései
A DÉL-DUNÁNTÚLI NEOLITIKUM KUTATÁSÁNAK FONTOSABB KÉRDÉSEI 257 helyei után Sopot -'Bicske kultúrának (neveztük el. Erre a kultúrára az jellemző, (hogy az Észak-Balkánt birtokló úgynevezett Vlnca-kultúra népessége hatolt fel északra, elsősorban azon az útvonalán, amelyem a Körös—Starcevo népesség (illetve emlékonyagának hatásai) is felihúzódott: a Sió—Sárvíz völgyében. Lelőhelyei eddig egymástól elég távol, szórványosan találhatók meg a Dunántúlon, de a (bicskei ásatások kétségtelenül bizonyítják, bogy emlékanyaga olyan önálló kultúra része, amely a szerémségi leletanyaggal minden részletében (megegyezik. Természetesen a helyi vonaldíszes kerámia népességének (mégpedig a kottafej es-Ikorazsel ízi kerám iának) a hagyományai is felfedezhetők (benne. Jelenleg úgy látszik, bogy a Dunántúl nyugati felén a vonaldíszes kerámia legkésőbbi szakasza, a későzselízi kerámia élt ebben az időben. Azt azonban (nefrn tudjuk, hogy a Sopot—Bicske kultúra nyugat (a Dunántúl nyugati része) felé milyen távol hatolt el. Elsősorban éppen Somogy ímegye területén várunk választ erre a (kérdésre, főleg topográfiai kutatások révén. Elképzelhető, sőt nagyon valószínű a Karaos völgyében vaió nyugat felé terjedése, mivel tolnai lelőhelyei: Hidas és lzmény egyaránt közel fekszenek a Kapós völgyéhez. A Soipot-Bicske kulltúra jelentősége albbam vam, hogy egyik fő összetevője lett annak az egész Dunántúlra jellemző későneolitikus kultúrának, amelyet az egész közép-európai komplexumra vonatkozólag, dunántúli lelőhelye alapján, a (lengyeli kultúrának nevezünk. A korábbi kutatás kiderítette, bogy a lengyeli kultúráiban a helyi vonaldíszes örökségek jelentős szerepet játszottak, az újabb kutatásaink pedig ebben a Sopot—Bicske (kultúra döntő jelentőségét ismerték fei A lengyeli kultúráiban mutatkozó helyi örökségek felismerése azért sem volt nehéz feladat, ímert a déli, keleti és északi elterjedési határa szinte hajszálpontosam 'megegyezik a vonaldíszes kerámia elterjedési határaival. Vagyis a települési terület csaknem teljes azonossága a fejlődés folyaimatosságát, az alapnépesség továbbélését mutatja. A lengyeli kultúra életében lényeges változás a megelőző korszakhoz (a késői vonaldíszes kerámiáihoz, illetve a Sopot— Bicske kultúrához) képest nem tapasztalható, csupán a kereskedelem szerepe nőtt meg a korábbiakhoz képest. £z elsősorban a Tokaj-begyvidéki obszidián, a meleg-tengeri eredetű Spondylus-kagyló ékszer és az első fém, a réz beszerzésére irányult. A lengyeli kultúra leletanyaga óriási elterjedési területén sok egységes vonás mellett kisebb eltéréseket, helyi színezeteket is mutat. 13 Az eltéréseknek helyi fejlődésbeli okai voltak. Ezek valószínűleg a vonaldíszes kerámián (belüli és a vonaldíszes kerámia és a Sopot—Bicske kultúra közötti (a Sopot—Bicske kultúra és a későzselízi emlékanyag között) területi elkülönülésből is iszánmazbatnak. Érdekes példának említhetjük meg a lengyeli kultúra területi csoportjait. A Dunántúl keleti felén, vagyis körülbelül ott, ahol a Sopot -Bicske kultúra lelőhelyei ismeretesek, az jellemző a lengyeli kultúrára, bogy a lelőhelyeken a telep és a temető együtt van. igaz, bogy itt a kelet-magyarországi tiszai kultúrával is egyező ez a jelenség. A Dunántúl (keleti felén ennek (megfelelően a lengyeli kultúra népességének igen nagy számú temetkezése került eiő, és így a temetési rítust egészen jól ismerjük. A Dunántúl (középső részén a lengyeli kultúrára az jellemző, hogy a településeken (hiányoznak a temetkezések, sőt annyira hiányoznak, bogy kizárólag csak települési belyéket találunk, a temetkezések pedig, egy-egy szórványosan előforduló sírtál eltekintve, ismeretlenek. Somogy megye ebhez a csoporthoz tartozik. A megyéből a lengyeli kultúra sok lelőhelyét ismerjük, 14 sőt még települési objektumait is feltárták: az egyik telep ásatásánál földbemélyedő házakat találtak. 15 Egyik igen jelentős lelőhelye éppen Marcali területén von, ahol a lengyeli kultúra korai szakaszának gazdag emlékanyaga került elő. 18 A korai szakasz edényművességére jellemző, hogy az edényeket vörös, ritkábban sárga színű festéssel vagy finom vonalú (bekarcolt imíntákkai díszítették. így az edények készítésében az a művészi színvonal, amely már a vonaldíszes kerámíia fazekasaira is jellemző voit, a későneoli'tikum idején csúcspontját érte el. Mivel a Dunántúl keleti felén a lengyeli kultúrának sok telepét és temetőjét, illetve teimetőrésziletét tárták már fel, tehát ezt a csoportját viszonylag jól ismerjük, iger» fontos volna, hogy a Dunántúl középső sávjában, amelyhez a dél-dunántúli Somogy ímegye is tartozik, nagyobb ásatással tisztázzuk a települési viszonyait és próbáljuk megkeresni a temetkezési helyeit. Vagyis választ ikellene kapni annak a különbségnek az okára, bogy a Kelet-Dunántúllal ellentétben miért és milyen módon különítették el a telepeket a temetőktői. A lengyeli kultúra kutatásabam fontos a fejlődés egyes fázisainak a megállapítása is. A fejlődés fázisai az egész Dunántúlon körülbelül azonos ritmusban követték egymást, azonban a (kutatás egyenetlenségei miatt legvilógósabbak ima számunkra a korai fázis jellemzői, kevéssé ismerjük a középső fázis emlékeit, és még csak (most kezdjük felfedezni a 'legkésőbbi szakasz leleteit. Somogyiban (mindhárom szakasz emlékei előfordulhatnak. Itt elsősorban a középső és különösen a legkésőbbi fázis emlékeinek a kutatása és alapos megismerése lenne szükséges. Ez főleg azért lenne fontos kutatási feladat, mert még most sem látjuk világosan az átmenetet a későneolitikumból a rézkorszakba, amelyet a Dunántúlon valószínűleg 13. 14. KALICZ N., A lengyeli kultúra fejezete a Magyar Régészeti Kézikönyve II. kötetében. Sajtó alatt. DRAVECZKY В., SMF 17 (1970) - DRAVECZKY B.-SÁ15. 16. Gl K.-TAKÁTS GY., SMF 2 (1964) - ECSEDY I., SMK 1 (1973) 277-280. PUSZTAI R., AÁ 83 (1956) 39-44. Makkay J. terepbejárási gyűjtése, 1973.