Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Szemle - A marcali dél-dunántúli régészeti tanácskozás, 1974 - Bakay Kornél: A régészeti kutatások koordinálása Dél-Dunántúlon

A RÉGÉSZETI KUTATÁSOK KOORDINÁLÁSA DÉL-DUNÁNTÚLON 251 ről, ásatásairól a szoimszédos megyében dolgozó •kollégáik alig, vagy egyáltalán nem tudnak. Helyes lenne, ha legalább évente egy alkalommal — mondjuk decemberben — a déldunántúli megyék régészei és az ott dolgozó 'külső munkatársak egyegy megyei múzeumban összegyűlnének és kölcsönösen tájékoztatnánk egymást kutatásaikról. Elsőként felajánlom, hogy 1974 decemberében gyülekezzünk össze Kaposvárott. Ezt az alkálimat lehetne felhasználni arra is, hogy könyvtáraink anyagáról egymást tájékoztassuk. A Somogy megyei múzeumi szervezetnek jelenleg 71 külföldi és 30 hazai szakfolyóirat jár rendszeresen, igaz többnyire csak 1972-tőI kezdve. Helyesnek tartanám, ha a fordításainkat is egymás rendelkezésére bocsátanánk, hiszen nem egyszer fordul elő, hogy cseh, lengyel, bolgár, olasz stb. tanulmányokat egy-egy múzeum külön-külön készíttet el 'két-háromszoros (költséggel. 6. Fontolóra kellene vennünk egy 'külföldi nyelvű közös kiadvány létrehozásának lehetőségét. El kell gondolkodnunk azon, hogy a magyar régészetet — komoly eredményei ellenére — milyen kevéssé ismerik [határainkon kívül. Feltűnő például az, hogy a jugoszláviai archeológiai szakfolyóiratokban milyen ritkán szerepelnek magyar szakmunkák. Az Arch, lúgos la vica 1969-1970-1971. évi 3 kötetében összesen 64 alkalommal; az Archaeolaski Pregled legutolsó számában mindössze egyszer, a Sztarinar 1969-1970-1971. kötetében 39-szer, a RAD1966-1967-1968-1969-1970. köteteiben összesen 49 munka szerepel. Az osztrákok is gyengén ismerik a magyar szakmunkákat. Az Arch. Austriaca például három évfolyamaiban összesen 7 esetben idéz magyar munkát. A Germania 1973. évi számaiban 18 esetben találunk magyar munkára hivatkozást. Lényegesen jobb a helyzet a lengyel és a csehszlovák lapoknál. Magyar szakkönyvekről ismertetést sokkal ritkábban olvashatunk külföldi lapokban, mint ahány külföldi könyvről mi beszámolunk, Néhány példa: a Dacia utolsó két kötetében csak К a I i с z N á n d о r : Die Frühbronzezeit in Nordost—Ungarn с. könyvéről olvashatunk (1973, 17. к. 445-) a Szov. Arch.-ban Erdélyi-Ojtozi- Gen in g könyvérői (CA 1973), a Sztarinar utolsó három kötetében is csak egyszer fordul elő magyar munka : В a к a у К о r né!: Scythian Rattles . . . Az Arch. Rohzledy utolsó két évfolyamában 15 munkát ismertetnek. A Slovenska Arch, utolsó Iköteteiiben is csaík egy magyar munka szerepel (Salamon Á g n e s-iEr dél y i István: Környe SA 20 (1972). A Pámátky Archeologiczké utolsó három kötetében 4 magyar 'szakkönyvről írtak recenzióit Múzeumaink évkönyvei színvonalasak és gazdag tartalmúak, azonban sem most, sem a jövőben nem lehet arra gondolni, hogy kizárólag külföldi nyelvéken jelentessük meg a tanullmányolkat. Egy csak idegen nyelvű cikkeket tartalmazó, évi 10 íves folyóirat megjelentetési költségei egy-egy megyének csak kb. 20 ezer forintjába ikerülne. A szerkesztő bizottságot a résztvevő megyék szakemberei adnák, a szerkesztőt választanák. 7. Az országos régészeti feladatok megoldásában közösen vegyünk részt. Melyek ezek? a) A Magyarország régészet! topográfiája sorozat keretében Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék területének feldolgozása. Nagyon sajnálatos, hogy Dél-Dunántúl megyéi közül 1973-ig egyetlen egy sem vállalkozott a topográfiai •munkák végzésére. Értékes adatokat adtak ugyan Zala és Somogy megye egy-egy kisebb területéről Müller Róbert feldolgozásai, de ezek is elszigeteltek maradtak. Somogyban 1973-ban megindultak a topográfiai munkák éppen itt a marcali járás területén. A munkálatokban a Somogyi Múzeumi Szervezet munkatársain kívüil a keszthelyi Balatoni Múzeum és az MTA Régészeti Intézet vett részt. A magyar történettudomány egyik nagy fogyatékossága a kartográfiai bemutatás hiánya. Nagyon jó lenne, ha ezt a térképészeti munkát úgy végezhetnék el, hogy nem mai 25 000-es léptékű lapokra dolgoznánk, hanem az egykori természeti viszonyokat feltüntető szelvények állnának a rendelkezésünkre. 1964-ben éppen itt Dél-Dunántúlon — Baranya megyében — indult el a földrajzi névgyűjtés, majd ezt követően 1967-ben a történeti térképezéshez szükséges adatgyűjtés. Mindkettőt Reuter Corn i l I ó végezte illetőleg végezte volna, minthogy sajnos e imunkák félbemaradtak. Nem állt meg azonban a földrajzi nevelik gyűjtése, hiszen Zala megye földrajzi nevei után megjelent a Somogy földrajzi neveit tartalmazó vasíkos kötet. A régészeti topográfia hatékonyságával nemrégiben P á I ó с z i Horváth András foglalkozott, aki [megállapította, hogy a topográfia kötetei településtörténeti szempontbói elsőrendű forráskiadványok, melyeknek a hatásfoka közel 80%, míg például az eddig ismert X—XI. századi temetők a korabeli temetőknek legfeljebb csak a 10%-át teszi ki. K, É ry Kinga számítása szerint az említett korszakba'! mindössze fél (!) százalék a jói ismert anyag mennyisége. b) Az MTA Régészeti Bizottsága 1968-ban átfogó, orszáaos témát fogadott el: A honfoglalás- és koira-Árpádkori nemzetségfői és is páni központok régészeti kutatása címmel. A cél az volt. hogy minél nagyobb számban tárjuk fel a magyar honfoglaláskori emiékeket, valamint a magyar állam kialakulásának idejéből és az azt követő időszakból származó várakat és közigazgatási-egyházi központokat. Megdöbbentő, hogy Magyarországon mindeddig egyetlen X. századi várat vagy megyeszékhelyi sem tártak fel s az első honfoglal őskori település ásatása Csöng rád-Felgyőn csigalassúsággal folyik. Meg kell ismernünk korai városainkat, hiszen ezek-