Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Közlemények - Horváth József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök egyházlátogatási jegyzőkönyve Somogyvárról és leányegyházáról

248 HORVÁTH JÓZSEF eves 19. Varga Miklós lutheránus 40 F.: Judit lutheránus •я Gy. : István lutheránus 10 János 7 Mihály 5 Horváth Mátyás lutheránus 22 F.: Margit lutheránus 17 Leányai: Ilona n Anna 1 Háztulajdonosok száma № Megbérmáltak 0 Gyónok és gyónókötelesek 68 özvegy nő 3 özvegy férfi 3 Felserdültek és nőtlenek 11 Serdületlenek 20 Gyónásra nem kötelezettek 25 Megtértek 0 Hitehagyottak 0 Vegyesvallásúak 2 Lutheránusok 23 Kálvinisták 12 Vegyesvallásúak gyermekei 5 Megjegyzés: 1747. június 17-én. Én Domániczky János esperes, Péntek Ádám igali plébánossal együtt személyesen megnéztük a Somogyvárhoz tartozó Remete nevezetű pusztát, tekintetes Vásonyi Gergely újszerzeményű birtokát. Volt itt hajdan egy romtemplom, amely nyugati részével egy kolostorhoz csatlakozott, keleti falai pedig egy toronyfélével függtek össze. Ez alatt középen egy kápolnaféle látszott, majd egy kapu, amely a konvent udvarára nézett. A templom hajója a falak között világosan kitűnik, úgyszintén a hajdan boltozott szentély s abban a déli falon az ámpolnák számára való fülke. Nevezett Vásonyi úr 1745. május 4-én Christianus szili kőművessel e templom belsejét leromboltatta és a romos részeket ebből restauráltatta. A szentélyből lóistállót készíttetett, heh") fallal elválasztva. A hajóból pedig ököristállót, végül hátul, nyugat felől konyhát és családjának lakóhelyet rekesztett el. A falak közepénél gerendákkal, hosszában pedig falazott gyámokkal négy szobát csináltatott a fent nevezett földesúr. Föléje egyszerű nádtetőt helyezett. Mivel a püspök 1746-ban a T. Elöljáróság útján bíróilag letiltotta, az építkezést mindmáig abbahagyta. De a nevezett földesúr folyamatosan mindmáig az említett templomban és szentélyben tartja állatait és ott lakik cselédsége, családjával együtt. Az itt lakókat és családjuk sorát a lélekösszeírás jegyzi. éves 1. Pintér István 50 F.: Katalin 48 Leánya: Katalin 18 2. Molnár Mihály 40 F.: Magdolna 38 Gy. : György 17 Mihály 15 János 13 3. Fodor János csordás 35 F. : Anna 30 Leánya: Mária 12 Dobos Pál 28 F.: Julianna 24 A somogyvári plébánia teljes lélekösszeírása: Háztulajdonosok száma 227 Gyónok és gyónókötelesek 1238 Megbérmáltak 3 özvegy férfi 17 özvegy nő 54 Felserdültek és nőtlenek 254 Serdületlenek 299 Gyónásra nem kötelezettek 343 Megtértek 0 Hitehagyottak 0 Vegyesvallásúak 2 Lutheránusok 23 Kálvinisták 12 PROTOKOLLE ÜBER CANONCA VISITATIO DES MÁRTON PADÁNYI BÍRÓ, rN SOMOGYVÁR UND FIL1AE BISCHOF VON VESZPRÉM, Nach Feststellung der Historiker der Diözese Veszprém sei Veszprém das älteste Bistum in Ungarn. Ein wesentlicher Teil der uralten Diözese besteht aus dem Komitat Soimogy, das von Anfang on in die beiden Erzdechamate Soimogy und Segesd geteilt war. Im der päpstlichen Zehnten liste vom 14. Jh. sind 173 Pfarren im Erzdechanat Somogy und 76 Pfarren iim Erzdechanat Segesd angeführt. Ausserdem sind 17 Somogyer Klöster in den Urlkunden genormt. Diese blühende Organisation wurde durch 150 Jahre Türkenherrschaft fast völlig vernichtet. Anfang des 17. Jhs existierten nur inodh die Pfarren von Igal, Kethe'ly und Töröikkoppámy, die bis Ende des Jahrhunderts ebenfalls vernichtet wurden. Zu diesen Zeiten suchten die Jesuitenmissionen von Andocs und Töröikkoppámy das Kirchem'lelben zu erhalten. Erst nach Verjagung der Türken konnte das Leben wieder beginnen. Der grösste Antreiber des Wiederaufbaus war Márton Padónyi Bíró, Bischof von Veszprém in der Zeit von 1745 bis 1762. Zur Ermessung der Verluste und Heilung der Wunden nahm er mit grosser Mühe und Sorngfelt éle kanonische Besichtigung der ganzen Diözese vor, zu der die Bischöfe durdh das Trienter Konzil verpliidhtet worden waren. Vom diesen Kirchembesudhen wurden ausführliche Protokolle angefertigt, die zu den wertvollsten Urkunden des Arohivs des Bist- ums Veszprém gehören. Band A 8/11 enthält die Protokolle über die Besuche in den Pfarren des Dedhanats Kaposvár, u.a. die über die Besichtigung von Somogyvár und Filiae auf Seiten 117-160. Die Besichtigung wurde - gemäss der Anweisung des Bischofs - durch János ferenc Damamiczky, Dedhantpfarrer von Szil 1749 realisiert. Die Direktion der Museen des Komitates Somogy unternahm eine äusserst wichtige Kulturmission, als sie sich entschloss, die Protokolle über die kanonische Besichtigung von 32 Pfarren jener Zeiten in Soimogy im ungarischer Übersetzung lafuend zu veröffentlichen. Diese Protokolle sind unentbehrliche Quellen für die Ortsgeschiichtssohreibung, die infolge der Entwicklung wissenschaftlicher Forschungen und der Bewegung für Heimatkunde einen neuen Aufsdhwung erlebt. In diesen Protoikollen findet der Forscher das religiös-geistige Bild seines Dorfes vom 18. Jh. und die geisaimte Bevölikerumgsregistrierung der einzelnen Gemeinden. Also viele Angaben, die als Quellen und 'Materialien zur weiteren Forschung und Analyse dienen können. Ism weiteren können wir hier nicht auf die Analyse der verschiedenen Angaben eingeihen, sondern wir 'können nur die ungarische Übersetzung der Protokolle veröffentlichen. József Horváth