Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Bakay Kornél: A X-XI. századi magyar köznép temetkezési rendjének egyik változata

24 BAKAY KORNÉL két bronz hajkarika, 'két bronz gyűrű (!), a II. sor 16. sírjának melléklete: 3 bronz huzalkarika és hét aranyozott bronz pityke, a III. sor 14. sírjának leltára: egy bronz gyűrű, egy ezüst hajkarika, egy bronz karperec stb. Ha elfogulatlan higgadtsággal szemléljük a nádudvari temetkezéseket, azt hiszem csak azt mondhatjuk, hogy ezek a jelentéktelen és a magúik korában l

is értéktelein testékszerek sémiméképpen sem fejezhetnek ki szociális értékrendet, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az 52 sírós temető férfi sírjai (között csak egyetlen egy volt, amelyben mellékletet (két bronz 'karika) találtak (27. sír). Még elméletileg sem tételezhető fel, hogy egy vékony bronz drótból hajlított viseleti 'kellék megléte vagy hiánya társadalmi tagozódás felismerésének lehet az alapja és egyetlen argumentuma. Nem kisebb nehézséggel találjuk szemben magunkat akkor sem, ha a temető belső rendjét vizsgáljuk, különös telkintettel a nemzedékek elkülönítésére. A szerző szerint három nemzedék halottait temették ide. Az első nemzedékhez a 16. sír női halottja tartozott ,,és nyilvánvaló, hogy a vele egy sorban lévő férfi volt a házastársa. Gyermekeiket a második nemzedék halottjaii 'között kell 'keresnünk. A második nemzedékhez tartoztak biztosan (!) az első sorból a 37. sír, a második sorból a 18. és 20. sír stb. - majd így folytatja Mesterházy Károly:" ,,A temetőt egyetlen nagycsalád alapította : a 16. isír női halottja és férje, gyermekeik: 18. és 20. sírok női halottjai és férjeik, unokáik: 36. sír és 39. sír női halottjai és férjeik. A nagycsaládiban nőtlen férfiak 'is voltak." A feltevés hihető lenne, ha a következtetések alapjait igazolni tudnók. Ha a sírmellékletek erre nem voltak alkalmasak, az embertani anyaghoz kellene fordulnunk. Itt azonban újabb nehézségek vannak, minthogy az egész temetőből mindössze 12 koponyát és 25 váz hosszúcsontját sikerült megmenteni. Igy például az első sorban négy síriból semmiféle csontot nem vizsgálhattak meg (40., 46., 47., 45. sír), három sírnak pedig koponyája nem volt (41., 42., 44. sír). A második sorban hat egyénnek nem volt semmiféle csontvázrésze, 2 váznak koponyája nem volt. így a 14 sírt tartalmazó sorbóil 6 egyén esetében még a nemet sem tudjuk, illetőleg nem tudhatjuk, hiszen az említett sírok zömmel mellékletet sem tartalmaztak. A fő sírnak minősített 16. sír !

is ezek között van, amelyről ugyancsak egyáltalán mom állítható, hogy biztosan nő volt, a pityke-mellékletek ellenére sem. 9. LIPTÁK P., DMÉ 10 (1968) 182. 10. KRALOVÁNSZKY A., AntK 3 (1959) 17. - KACZANOWSKI K„ AAC 13 (1972-73) 132-135. 11. LENGYEL I., AntK 17 (1973) 41-49. - LENGYEL I., AntK 18 (1974) 129-131. - LENGYEL L, AÉ 98 (1971) 205-208. - LENGYEL I. - NEMESKÉRI 1, AntK 8 (1964) 69-82. - NEMESKÉRI J. - HARSÁNYI L, MTA BK 1 (1959) 115-164. - LENGYEL I., AntK 14 (1970) 181 — 185. - LENGYEL I. - NEMESKÉRI J., ZfMAnt 54 (1963) 1—55. 12. FARKAS GY. - LENGYEL I. - MARCSIK A., AB Szeged 17 (1971) 199-207. Tudomásom szerint ez az első teljesebbnek tekinthető kísérlet a vércsoportok alapján Lipták Pál is érezhette ezeket a gondokat, mert Mesterházy Károly elemzését és következtetéseit „kissé merész"-nek nevezi.

9 A nádudvari temetőt talán önkényesen ragadtuk ki példa gyanánt, s nem is azzal a céllal, hogy újraértelmezzük, hanem pusztán csak annak igazolásául, mennyi nehézség közepette kellene hitelesen felfedni a multat. Úgy vélem, be kell látnunk, érdemes és szükséges más módszerekhez folyamodni, helyesebben szólva: a hagyományos régészeti módszer megtartása és finomítása mellett új vizsgálatok eredményeit is bevonni.

10 Tekintetbe véve a már felsorolt nehézségeket, tehát a mellékletek igen kis számát, stb., a megoldást - nézetünk szerint — az antropológiától, illetőleg a kémiafi vizsgálatoktól remélhetjük

11

. Eddigi ásatásaimból két temetőt választottam ki az ilyen szempontú elemzés szemléltetésére

12

. A LETKÉS - TÉGLAÉGETŐI TEMETŐ (PEST M. SZOBI J.) 1965—1971 között került elő az Ipoly bal partján egy 91 sírós magyar köznépi temető. A hagyományos régészeti elemző térkép alapján megnyugtatóan csak annyit láthatunk, hogy a temetkezés még a X. században kezdődött és a XI. század végén még tartott.

13 A sírok rítusa kétségtelenül pogány. A temető középső részén eléggé nagy üres foltot találtunk, amely valószínűleg az egykori szent ligetet jelzi.

14 Ezen a területen csak egy temetkezést találtunk (70 sír), amelynek azonban eltérő volt a tájolása és nem sírgödörben, hanem egy 2 méter átmérőjű, kerekded gödörben feküdt. A rendellenes helyzetre alább még visszatérünk. (2. kép) A temető teljes területét szelvényekkel tártuk fel, tehát a csecsemő sírok is napvilágra kerültek. Minden temetkezésnek beszállítottuk a csontanyagát, még ha nagyon töredékes volt is. A csontanyagot Kiszel y István antropológus dolgozta fel metrikusan, Lengyel Imre dr. pedig a kémiai—analitikai, szerológiai és szövettani elemzéseket végezte el.

15 A kémiai vizsgálatok eredményeinek összegezésekor négy időrendi csoport különül el. (5. kép) Az I. és II. csoport közel egykorú, a III. csoport fiatalabb, mint a II. csoport, a IV. csoport pedig fiatalabb, mint történő genetikai kapcsolatok történeti értékelésére. A mélykút—sáncdűlői avar temető családi csoportjainak kimutatása lényegében a mi munkánkban is iránymutató volt, annak ellenére, hogy mind módszertanilag, mind régészetileg más utat jártunk. 13. BAKA Y K., AÉ 93 (1966) 302. - AÉ - AÉ 94 (1967) 228. - AÉ 95 (1968) 139. - Uő AÉ 96 (1969) 262-263 - AÉ 98 (1971) 278. - AÉ 99 (1972) 265. 14. SZŐKE В., SSL 2 (1956) 119 skk. 15. Lengyel Imre vizsgálatainak eredeti jegyzőkönyve: MTA Régészeti Intézet Adattárában J—3/67 jelzet alatt. — Kiszely István monografikus feldolgozása kéziratban van.