Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Mozsolics Amália: Somogy megyei bronzleletek

SOMOGY MEGYEI BRONZLELETEK 17 Néhány típusra szeretném a figyelmet felhívni : mind a III. lelethez tartozik: II t 20-21,; III. t. 37. A tömör fél tokos balták lehetőleg öntőcsappal együtt, ill. a tömör négyszögletes, esetleg töimör, marha bőralakú lepények nem túl ritkák bronzleletekben. A felületük általában nagyon sima, egyes példányok pedig fehérbronzból lkészültek. Az említett báróim darab egyik oldallá lapos. Rendeltetésük ugyan nem tisztázott még, de az első ikét doraib (II. t. 20-21.) alapján az öntőminták kifaragásához baisználatos felforrnák lehettek, azaz ilyen próbafonmák mutatták, hogy az öntőminták mindkét felében egyfonmáik-e a mélyedések. Hasonló darab tartozik a kurdi (Tolna ím.) jeléthez.

25 Több hasonló van a beremendi (Baranya m.) leletben, ezelk közül (kettő hasoinJó a ikét lengyeltóti példányhoz (II. t. 20-21.), csak az öntőcsatorna részük rövidebb, egy töredékes, egy pedig már Y-formájú bordával díszített, azaz olyan mintás tokos baltáé, amilyenek csak elvétve akadnaik a kurdi szint leleteiben, viszont ez a minta már a következő depotszint tokos baltáin rendkívül gyakori, azaz a fiatalabb depotleletek tokos baltáin már elég ritka az ékalakú bordád ísz. BaJtá-k félformáit ismerjük a lovasberényi leletből is.

26 Egyik-másik tokos baltán még rajta van a peremborda felett az öntőcsap része, -mint a II. lengyeltóti és a beremendi félformáikon Is; említhető a Szentesnagyhegyi depot két darabja, a nagydémi lelet egy baltája.

27 Hogy milyen volt a peremborda fölötti öntőnyílás, azt jól mutatja több toikos balta vagy toikos kalapács öntőimintája,

28 mint a tiszaföldvárii jeletbői származó, egy Aszód vidéki öntőiminta stb. A felsorolt felforrnák csak próbadarabok voltak, amelyek arra voltak hivatva, hogy az öntőminták ikét lapjának egyforma mélyítését elősegítsék, azonban a mintát a legtöbb esetiben már a kész formába vésték be és nincsen rajta a próba da rabon. Egy imásik érdekes darab a 111. lengyeltóti leletből egy majdnem téglái apaiak ú fehérbronz tárgy, amelynek egyik fele domború, másik laipos (III. t. 37.). Felülete teiljesen sima, ahogyan a (kép is mutatja, mint ahogyan a fehérbronzból -készült öntvények szinte mindig kiváló minőségűek. Érdekes, hogy a III. lengyeltóti lelethez viszonylag sóik fehérbronz öntvény tartoziik. Ha -nem is tejjesen -azonos formájú, de mégis téglalap olafcú öntvényeik, ill, ilyenek darabjai tartoznak a már előbb említett beremendi lelethez is. Ezek kevésbé dioimború-a'k egyik ol-dalu-ko-n, széleik azonban ezeknek is ferdén levágottak és egyik-másikon még bordaikeret is van. A beremendi daraboik kevésbé jó 25. AÉ 15 (1895) 99., I. t. 6. - HAMPEL, Bronzkor. 210. t. 6. 26. SziSz 1-2 (1935) 41. - HOLSTE FR., Hortfunde Südosteuropas. Marburg (Lahn) 1951, 22. t. 1-26. A -leletből eddig csók néhány darabot közöltek. IKM, Székesfehérvár. F. Petress Éva szóbeli közlése. 27. HAMPEL, Bronzkor. 193. t. 15, 17. Uo. 195. t 4. 28. HAMPEL, Bronzkor. 4. t. 4-6, 9-10. 29. HOLSTE i. m. 22. t. 17. 30. AK 22 (1899) 10., 3. t. 22-23. 31. HAMPEL, Bronzkor. 213. t. 23. minőségűek. Van (közöttük hólyagos öntésű is, azonbam azo'kinaik is nagyom sima a felülete ellentétben a lelethez tartozó ömtőiepényeikhez, rögökhöz és rudashoz. Marhabőrala'kú le pernyék vannaik a birjáni (2 db) és a ilovasberényi

29 bro-nzleletben. A III. lengyeltóti lelethez tartozik háro-m sujtásos fibula, amelyeik kengyeléneik két oldalán kettős spirálkorong van, de mindegyik egy-egy búzáiból hajlított (II. t. 1-2, 6.). Egy ugyanilyen sujtásos fibula van a II. lengyeltóti leletben is (I. t. 7.). Általában -nem nagyon gyakoriak a kétoldalt spirálisos sujtásos fibula k, gyakoribbak a nagy példányok két oldalt négy spirálissal, amelyeket három gyönggyel fűztek a kengyelhez; ezek egyik vége nagy spirálisban végződik, a másik pedig a tű rugója után, esetleg nyolcas hurokkal, a hosszú tűben. A II. és a III. lengyeltóti leletek sujtásos fibulái tehát három hosszú huzalból készültek egy lapos gyönggyel, míg a nagyobbak öt huzalból három lapos gyönggyel. Úgy látszik, hogy a II. és III. lengyeltóti lelethez hasonló sujtásos fibulák elsősorban a Dél-Dunántúlon terjedtelk el: Kisapáti (Zala m.),

30 Kurd (Tolna m.).

31 Sujtásos és pajzsos fibulák több leletben vannak együtt, hogy csak néhányat soroljak fel: Lengyeltóti III (II. t 1-2, 6-7.), Kurd,

32 Badacsony-Köbölikút

33 (Vsezprém m.), Tállya

34 (Borsod-Abaúj-Zemplén ím.). Demény (Domaniza).

35 Érdekesek még a III. lengyeltóti lelet rojtcsüngői, amelyek hasonlóak mint a kurdi leleté (2. t. 8-9, 11, 13, 15, 17.). Rojtcsüngőik először a koszideri szint leletei-ben találhatók; ezek majdnem mind harangalakúak.

36 Ismerünk rojtcsüngőket az ópályi szint leleteibőj is.

37 A ikurdi szint leletei ben több típus i-s van. Csak a (kurdi szint Jelétéiben fordulnaik elő az ovális bázisú rojtcsüngők, amelyeknek felső nyílásánál 'két kis szarvala'ku nyúlvány van (II. t. 8-*9, 17.). A (karikás csüngők, továbbá az ovális bázisúak a III. lengyeltóti leletben (II. t. 11, 13, 15.) ugyanolyanok, mint amilyenek a (kurdi lelethez tartozn-aik.

38 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kurdi szint leleteiben nem is ritka a pödrött végű nyakperec. Ezek általában, ha díszítés nélküliek, vagy ha egyes darabokról van szó, nem keltezíhetők. A bronzkor kezdetén feltűnnek a pödrött végű nyakperecek. Nálunk nem fordulnak elő olyan nagy számiban, mint pl. Németországban, ahonnan több száz darabból álló leletek is ismertek. A koraiak általában vastagabbak, de a 32. HAMPEL, Bronzkor. 213. t. 31, 33. 33. MOZSOLICS, AÉ 76 (1949) 22. t. 1-2. 34. KEMENCZEI T., HÓMÉ 8 (1969) 12. t. 1, 4. 35. M. NOVOTNÁ, ASFon 9 (1970) 50. t. 36. MOZSOLICS, Bronzefunde. 85., 31. t. 5-7. (Kölesd, régebben Nagyhangos), 59. t. 11-13 (Rákospalota). Ld. a leletek felsorolását. 37. MOZSOLICS A., Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens. Budapest 1973, 67. - Ld. leletek felsorolását. 38. HAMPEL, Bronzkor, 213. t. 3-17.