Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Keve A.: Adatok az "Iszap" (Balatonberény) madárvilágához

ADATOK AZ „ISZAP" (BALATONBERÉNY) MADÁRÉLETÉHEZ „Iszapnak" nevezzük azt a vizenyős rétet, amelyet a Zala, a Balaton, a budapest-keszthelyi műút és azon a 108-as háromszögelési pontnál épült útkaparó háztól kiinduló szekérút határolnak. Közigazgatásilag Balatonberényhez tartozik, bár Balatonszentgyörgy felől közelíthető meg legkönnyebben. A név már az 1769-es térképen szerepel, de akkor még sziget volt a Balaton fenékpusztai szűkülete előtt. Még az 1809-es térképen is egy nagy sziget látható. Ma szorosan összefügg a Kis-Balaton északkeleti részén elterülő rétségekkel, így a Borzasréttel, melytől a vasúti pálypatest és a műút határolják el. Ezen az oldalán keskeny rét szegélyezi, majd fásított csík (akác, éger, nyár stb.). Ezt széles járhatatlan nádas követi. A Balaton partján ismét széles nádas terül el, megszakítva fűzfacsoportokkal. A két nádas között széles kaszáló helyezkedik el, elszórt égerfákkal és fűzekkel — nyilván ez lehetett az egykori sziget —, míg a nádasok helyét szabad vízfelület borította. A Zala felőli oldalt tavasszal vagy magas vízállás idején víz önti él és a növényzet olyan magasra burjánzik, hogy a szekérút is járhatatlan, mely végig fut a rét közepén és kb. Somogy és Veszprém megye határánál tér vissza a műútra a Zala hídja előtt. Helyesebben csak tért, mert mióta Balatonberényben csökkent az állattartás s nincs alomra szükség, azóta a Zala felé eső oldalt nem kaszálják, nem is legeltetik, pedig az említett útbetorkollásnál nagyobb istálló épült, így a növényzet elborította az utat is. Szárazabb esztendőkben egy gyalogösvény a Zalához is kivezet, melyet a sporthorgászok taposnak ki. A Balaton felőli oldalon, az említett fűzfáknál régebben több kitaposott ösvény vezetett a széles nádason át a partra, amíg a kaszálók vizet hordtak állataiknak, esetleg orvhalászok taposták ki. Ma ezek is teljesen benádasodtak. A parton azonban a ladikos sporthorgászok számának emelkedésével a zavartság megn övéked ett. (XVI. t.) Az Iszapot tavasszal a pihenő vagy táplálkozó nyárilúd-csapatok, nyár végén a parti valódi iszapon álldogáló, halászgató nagykócsagok jellemzik. A parti - szinte összefüggő — fűzsor pedig sok madár, még erdei madarak vonulását is elősegítik. Télen az égerfák termése vonzza a pinty-féléket. Ennek a területnek madárvilágát szeretném ismertetni, melynek tárgyalása az eddigi tanulmányaimból mindig kiesett. Nem kívánóik kitérni a víz madaraira, csak annyiban, amennyiben szorosan összefüggenek a parti élettel, az iszapos altalajjal, hiszen a Balaton madaraival egy tanulmány-sorozatban foglalkoztam. Természetesen ez az elhatárolás nem Jesz tkönynyű és nem is mindig (következetes, amikor logikusan összefügg előfordulásuk a területtel. A terület feltöltődése és a szigetnek a parttal történő összeolvadása nyilván a XIX. sz. első felében játszódhatott le, pontos adataink nincsenek. Kutatásáról nem szólhatok, mivel előttem ornitológus ha járt is rajta, nem hagyott feljegyzést. MEGFIGYELT MADÁRFAJOK 1. Kárókatona (Píhalacrocorax canbo) — A Kis-Balatonból a Balaton felé igyekvő kárókatonák gyakran keresztezik az Iszap légterét. Rendszerint magános példányok vagy kisebb csapatok (2-4). Legkorábban 1962. III. 9-én (4x1+4+3+2), legkésőbben 1963. XI. 15^(1) észleltem. 2. Szürke gém (Ardea cinerea) - A szürke gémeik is legtöbbször csak átrepülnek az Iszap felett, de például 1961. VII. 31-én 6-8 álldogált a parton. Főleg áprilisban láttáim itt őket. 3. Vörös gém (Adrea purpurea) — Költése a belső nádasban valószínű. Megfigyeltem 1963. V. 7. (8-10x 4. üstökös gém (Ardeola ralloides) - 1960.V. 16. (1). 5. Nagykócsag (Egretta alba) - A Kis-Balatonból járnak ki a partra halászni. Például 1954.VIII.26. (1820); VIII.28. (40-50); 1969. VIII. 31-én egyik a parti fűzre is felszállt. Legtöbbször májusban láttam az Iszapnál nagykócsagot. Sági Károly 1966. II. 17-én 8 darabot, II. 24-én 24 darabot számlált. 6. Kiskócsag (Egretta garzetta) - Ritkábban mutatkozik az Iszapon, így csak (következő alkalmaikkor észleltem: 1954.IV.25. (1); 1956.VIII.24

. (1); 1964.V.14. (1); 1969.VIII.31. (1) a nagykóosaggal egy fán. 7. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) - 1958.V.24. (3 + 2); VI. 16. (1); 1963.V.7. (2x2); 1964.V.14. (4x1 + 2). 8. Fehér gólya (Ciconia ciconia) — Mióta a Kis-Balaton Papkert nevű részén a gólya telep (megszűnt, a fehér gólya lefészkeit az Iszapnak a műút felé eső rét fáin is, amit 1964 óta tapasztaltom. A táplálékot kereső gólyák azonban gyakran felkeresik a belső rétet is, így májusban 5; júniusban 1 ; júliusban 1 ízben találkozstom vele, 1958—72. (között. Többször magányos példanyoik keresgéltek, két ízben 'mutatkozott 3 példány. 9. Kanalasgém (Piatolea fleucorodia) - Néha átrepül-