Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Sáfrány Zsuzsa: A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyufatartói
A KAPOSVÁRI RIPPL-RÓNAI MÚZEUM GYUFATARTÓI 151 Iületen néhány elem (virág: rózsa, tulipán; szív, csillag, makk, címer) kimeríthetetlenül gazdag variálásával tailállkozlhaturik. Jellemző a különböző elemek egyimásba kapcsolódása, a sík felület teljes ikiitö'ltése, a tömörség. Sziimimetrikus és aszimetrikus (kompozíciók különböztethetők meg, A szimmetrikus kompozíciók esetében legtöbbször szívből vagy cserépből kinövő virág szára osztja ketté a síkot. Soha nem beszélhetünk mértani pontossággal szerkesztett szimmetriáról. Az alkotó szabadon szárnyaló fantáziája efajta megkötésre képtelen is lenne. Aszimmetrikus tempoziciót leginkább az egyik sarokból „kinövő" és így szerteágazó díszítmény ad. Az emberi alak mint önarckép vagy a mesterség szimbóluma jelenik meg a környezetben. Ha állatfigurát látunk, elsősorban szarvas és madár szerepel, szintén növényi ornamentikával kísérve. A kompozíció keretéül leggyakrabban geometrikus díszek szolgálnak. A felirat, az évszám mindig szerves része a díszítménynek. A gyufatartók és a szögletes formájú tükrösök kompozíciójában, motívuimikincsében igen sok a rokonság, az azonosság. A kiindulópontot a tükrösök jelentették, mivel a gyufatartók elterjedése későbbi időpontra tehető. Az sem volt ritka, hogy a pásztor a tükröst és a gyufatartót egy darabba készítette. A kölcsönhatások vagy konzekvens eltérések biztos megállapítására azonban csak akkor lesz mód, ha több más tárgycsoportról is részletes vizsgálattal rendelkezünk. Nem közömbös az anyag (szaru, fa) színe sem. Spanyolozáshoz, karcoláshoz világos színű fát választottalk, mint a fehér színű juharfa, a sárgás színű kecslkerágító, esetleg a ikissé sötétebb bereikfát (= égerfa). Domború faragás sötét, piros vagy barna, tehát a „maga színében" szép fán mutatott a legjobban. Ezért leginkább a szilva, vadkörte, dió és vadrózsa fát használták a domború faragások készítésekor. A íkarcolás grafikus (megoldást ad, a választóvízzel, a spanyolozással festői hatás érhető el, a domborfaragáson fény-árnyék hatások mozgatják meg a síkot. A magyar alaprajzi szdkirodaloim pá sztorim ű vés Zettel foglalkozó iműveinék áttekintése so'k tanulságul szolgált. 12 A „Balaton melléke" gazdag képanyaga sok érdekes adatra hívta fel a figyelmet, s (megállapíthattuk, hogy párhuzamok, analógiák felismerésére ad lehetőséget. A könyv zsúfolt rajzanyagát a rossz hivatkozási rendszer ellenére is össze lehet hasonlítani a tárgyi anyaggal. Az eredmény: újabb adatok birtokába jutottunk — azonos kézre valló tárgyak sorát ismerhettük fel. (Ezt az egyes gyufatartók képaláírásainál feltüntettük). A Néprajzi Múzeum gyufatartóinak jelentős része (a kétszáznál! Is több darabból (nyolcvannégy) Soimogy megyéből származik és jelentősen bővítheti majd ismereteinket. Ezek részletes áttekintése, elemzése későbbi (de tervezett) féladatunk. A további lismeretgyarapodástaz a tény sejteti, hogy mindössze hat olyan falut találtunk, ahonnét a Rippl-Rónai Múzeumnak is van gyufatartója, a Néprajzi Múzeum anyagának többsége huszonegy újabb lelőhelyről való: tehát az elterjedési térképek tanulságait jócskán kiegészíthetjük majd. Az is bizonyos, hogy a két múzeum anyagának öszszehasonlító elemzésével nemcsak tovább finomíthatjuk, konkretizálhatjuk az eddigi megállapításokat, hanem újabb és újabb adatokkal egészíthetjük ki azokat. 13 Sáfrány Zsuzsa 12. MADARASSY L, Különlenyomat a Kincses Kalendárium 36 (1932). — Uő., Művészkedő magyar pásztorok. Budapest 1934. - MANGA J., Magyar Népművészet 16 (1954) - Uő., Kandidátusi értekezés tézisei (1960). ORTÚTAY GY., A magyar népművészet Ml. Budapest 1941. - PALOTAY G., A magyar népkutatás kézikönyve Budapest 1941, 226-334. 13. A rajzokat a szerző, a fotókat Nádor Katalin (JPM Pécs) készítette. A tárgyleírásokban dr. Knézy Judit nyújtott segítséget.