Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)
Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez
A BUZSÁK KÖRNYÉKI SZÍNES PARASZTI HÍMZÉS 133 varrásnál azt a technikát alkalmazzák, amelyik a legkevesebb fonalat igényli és a legkifizetődőbben elkészíthető. А Вuzsákon és környékén laikó horvátok minden díszített, hímzett bolmiüjukra azt imondtâk: „nasito", vagyis kivarrt. (Siti — varrni; naSivanje — hímzés.) A fehér paimutfonallal varrt hímzések a leggazdagabbak öltéselemek tekintetében, de sóik és változatos öltéssel varrták a rnaguk részére 'készített kék-piros pamuthímzéseket is; a rendelésre, eladásra szánt daraiboikon a legkevesebb öltésfajtát használják. Míg a fehérhímzésük teljes egészében szálszáimolason alapult (az öltéseik egysége, majd 'kivétel nélkül három szál'bói), addig az ebbő! kialakult színes hímzés szinte 'lépésről lépésre kiimiutathataan szakadt el ettől a kötöttségtől. Az összetettebb, többsoros mintán a sorbeosztást először „na drajat", azaz kijelölték, majd a szélesebb díszítősort elő is rajzoltaik a munkamegosztás során a díszítésiben és hímzésben legleieményesebbnek elismert asszonyok, így pl. a fehér, szűkujjú ,,oplaca"-n a keskeny sordíszék helyét „nalozici, azaz láncöltés sorokkal jelölték ki, a széles dísznél pedig a kompozíció beosztását alkotó 45 D-ban futó „tűzni", tűzés sorokat varrtaik ki először. A színes hímzéseik csíkjain ugyanezt a célt szolgálták a „na lancac", vagyis dupla Iá ne öltéssel kivarrt (határvonaltól határvonalig futó zeg-zug sorok. Ezeknek a csúcsában, szögében helyezték öl pl. a „sredce"-t, a szívet, aminek a határvonalát a fehérhímzéseken kettes vagy hármas tűzéssel, meg „likvarással" varrtak körül. Ugyanezt a színes hímzéseiken — majdnem kivétel nélkül — „na lancac", duplaláncaal. A laposöltés fajtát imind a fehér, unind a színes hímzés során alkalmazták, de míg a fehérhíimzéseken a mértani formákat úgy alakították ki, hogy teljesen átvezették a hátoldalon is (határvonaltól határvonalig a fonalat, addig a színes hímzéseken — a gyapjúval hímzetteken (kivétel nélkül — a hamis laposöltést használták mind a kör-rózsáik, mind a párhuzamos, láncöltéssel határolt, ferdén futó csíksordk kitöltésére, főként az eladásra szánt darabokon. Mivel a fehérhímzéseiken lévő imértani díszítményék zöme szövésből vett minta volt, a hímzés iránya is a leggyakrabban megegyezett a vetülékfonal irányával, majd az erre merőleges kivarrásli /móddal növelteik a fehérhímzés finom fény-árnyék játékát. (V. ö. 445. sz. ingujj széles laiposhímes sorával.) A színes hímzéseiken a valódi laposhímzésmód a keskeny, szövést utánzó sordíszeknél maradt ímeg legtovább. Meg kell itt jegyeznünk, hogy emlékezet szerint a „boszorkányos" és rácsöltéses formakitöltést a saját használatúikra szánt darabokon nem alkalmazták, ezek a kívülről kapott mintákkal 'kerülték hozzájuk. (RRM. 6853. sz. inge.) A fehérhímzióséken sokféle sorképző díszöltést alkalmaztak. (22. kép 1., 2., 3., 7.) Ezek (majd egyike sem kerü lit át a színes hímzéseikre. (Még a színes paimutfonalasaikra is csak nagyritkán.) Ezeknek elnevezései közül már csak a „paraszt" öltésre emlékeznek. A „kukac" is csak a fehér ing ujja kon alkot kiugró, bogos sorokat. A két és három párhuzamos sorban 45°-os dőléssel futó „tűzni", tűzéses sorok is (22. lkép 7.) majdnem kizárólag a fehérhímzéseken találhatóik. Az áttörések különböző változatai, mint a már említett „likvarrás" (a 'mindkét irányban átvágott és kihúzott szálak után keletkező, legtöbbször négyzetes áttörés, melyet nagyobb négyzeteik esetében díszibekötéssel is díszítettek (IX. sz. tabla), az egyirányú szálkihűzásom alapuló subrikoíás, szálbeszövés, a hozzájuik tartozó szálszorításokkal és a vélük váltakozó tűcsipke díszek, mind feledésbe menteik, mert készítésük sdk türelimet és időt igényelt, alapanyagul osdk az egyenletes fonalú, szép házivászon 'volt allkalimas. Érdekes a „sredlka", a kacskaringó v. csiga megjelenése és alakulása. Ez a díszítőelem a fehérbíimes régi halotti lepedőn is előlfordul imár szálszáimolásos módon varrotton és ritkásosan elhelyezve. A hármas szálegységet tartották, az ívelését a 45°-os ferde öltés alkalmazása adta. Ez a kötöttség még a szőttest utánzó színes hímzéses sorok csigáin is megfigyelhető. Rendeltetése mind a fehér, mind a keskeny színes hímzéses alkálim ázáson a foltdísznek fellazítása a díszítetlen felület irányába. (IX. tábla II.) A asigaiforima bekerül a szabadabb rajzú, széles díszítősorok mintái közé is, itt sok esetben olyan sűrű spirállá válik, hogy szinte folthatást (kelt. Ilyen esetben az alkotó sorok igen sűrűn, az alapanyagtól független öltésekkel készülnek. A keresztöltéssel kapcsolatosan megoszlanak az emlékek, így egyesek szerint Buzsákon egyáltalán nem varrták, de a tótszentpáliak a ,,krecak"-ot „krestaka", a keresztezett (Kriz — kereszt) öltést csinálták. Fehérhímzéseiken ritkán fordul elő, de a kék-piros régi hímzések szőttest utánzó keskeny széldíszeit - laposhíimzés helyett - sokszor varrták ki ezzel. (I. tábla/l I.) Külön egységet alkot, a jelenlegi ismereteink szerinti legrégibb kék-piros paimutfonalai kivarrt buzsáki lepedőkön talált „vézás"-nak nevezett (vezat — köt, csoimóz) öltéscsoport. (3. kép/4.) Első pillantásra így egy-egy imás-mnás sugárirányba elhelyezett láncszemek csoportjának tűnik. Azonban a láncszem ívelését nem egy öltés fogja az anyaghoz, hanem az alapanyag felemelt három szála, tehát készítésimódja sem egyezik a kioltott láncszemével. A szemek összefutnak, az anyag visszáján csak e csomópontban és a felemelt három szál alatt látható a fonal. Ennek az öltésnek egész variáns-csoportját alakították ki a jó színérzékű hímző asszonyok. Az egyes öltések színéit úgy válogatták össze, hogy a hímzésen minden esetben a kék és piros színek egyensúlyba kerültek. (V. ö. 21. képén NM. 72742 sz.-ról készült vázlat.) Emlékezet szerint nem is tudta imíindenki varrni, a legutolsók egyike — akire még név szerint is emlékeznek — Kanizslai Istvánné volt. A lepedőszéleik közé varrt „tacka", szövött csík két oldalán végigfuttatott vézás öltéssoriból a zeg-zúg öltés csúcsára állított kiugró hároim öltés oldja föl a me-