Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez

A BUZSÁK KÖRNYÉKI SZÍNES PARASZTI HÍMZÉS 123 ! о л y a y Dezső 'könyvében levő illusztrációik közül ide tartozik a 239. csoportban ábrázolt Tótszentpálról és Táskáról való; ugyanígy a 242. ábrán látható két tótszentpáli, valamint a XV. színes tábla két akvarelljénék buzsáki ingei. A 2. sz. ingvariáns — tehát a szűkített ujjú - a (RRM 445. lelt. sz. alatt) Gönczi Ferenc gyűjtéseként Posza Andrásnétól Tótszentpálról került a Rippl-Rónai Múzeumba, hasonlóiképpen ide sorolható ugyanitt a 462. It sz. táskái ingujjtöredék iis. A Néprajzi Múzeum anyagában Ilyen a 72.744. lt. sz. ing, ujja bősége 31 cm. Mindhárom febérbímzéses ujjú. Ilyen típusú inget Malonyay egyet sem említ, vagy ábrázol, viszont írásos adatként elfogadhatjuk H о s s József öregektől gyűjtött - idevágó - feljegyzését, ami szerint ,,egyik másik (ing eleje), rövid volt, úgy, hogy mozgáskor a has kilátszott. Az inget régen nem díszítették. Amikor a vászon használata helyett pamutra tértek át, az ing ujját szűkre vették és szélét díszítették." (IX. tábla 1.) Két tótszentpáli, egy táskái s két buzsáki idős asszony egybehangzóan 'megerősítette ennek az ingfajtánák hajdanvolt viseletét e községekben. Ö!< az I. világháború előtti időkben nagyanyáikon, idősebb nagynénjeiken láttak még ilyen szűk, feszes ujjú inget, de édesanyjukon már nem. Nem házi munkaruha, hanem köznapi kimenő ing volt; szőlőbe, szénagyűjtésre, (piacra, útra) vették fel, kinn a mezőn ócskábbra cserélték át.

33 Csak megemlítjük, hogy idővél valószínűleg nem illett már olyan rövid derekú Inget hordaniok az aszszonyoknak, hogy a hasuk kivillanjon, hát körültoldották 13—14 om szélesen régi 'maradék anyaggal, hogy a kötény, vagy szoknya koréba be tudják fogni. (Ilyen toldás figyelhető meg a 445. It. sz. és a NM 72741. lt. sz. ingeken.) Mivel ez a toldás — szemimel láthatóan is — és a helybeliek véleménye szerint is csak később került az ingre, mi csak a régi formával foglalkozunk részletesen. A rövidderekú ingeknél az ing hátának (légya) a vászon egész széltét 'meghagyva egy kb. 40 om-es darabot vágtak le. A szálmentén vágott szélek, «neg a hát két oldalán (a lapodkán) futottak le nyaktól az ing alsó széléig. Az ing eleje, mell része mindig végig hasított, vagyis két darabból áll. Mindig bővebb a kettő együttesen a hátrésznél, és nem hosszabb 35—40 cm-nél. Ha az ing aljára szövött szélt szánnak, akkor a 'nyaki résznél veszik le a felesleges 10 cm-t; (a láncfonalak keresztbe futnak pl. az RRM 445 Itsz.) abban az esetben, ha a szövött szélen mérik le az ingeleje hosszát, akkor kb. 2/3-2/3 vászonszél bőségű egy-egy eleje (kb. 30 cm). Az előrész lehet 1—2 ujjnyival rövidebb is a hátánál, mert ez a nyakívelésnél csak előnyös. Oldaltoldás és pálha (pajica, pájác) beállításával bővítik és teszik kényelmesebbé az ingderekat. Az oldaltoldás szélességére a vászon teljes széltéből egy 10-12 cm-es darabot szánnak; ezt keresztbe hajtva félbevágják. A toldás magasságát tehát a vászon fél szélessége adja. A szövött szélek kerülnek majd az ing alsó szélére. — A két pálhának 10—12 am-es négyzeteket szabnak le, úgy, hogy a négyzetek egy oldala szövött szél legyen. (Az oidaltoldás és a pálha is több esetben fiinoimabb, lágyabb vászonból kerül ki.) (18. kép 4.) A szűkítetten ujjú ing ujja bősége egy egész szél, hossza meg 35—38 cm. A szűkített ing ujja (2. variáns) számára hb. 36x36 cm-es négyzeteket szabtak le. (Ez a finom, esetleg pamutos anyag széltének - ami rendszerint szélesebb valamivel a házivászonnál — 2/3 része.) Az ujja hossza egy oldalának szövött szélnek kell lennie, hogy majd a hátoldal felé essen. Ennél az ing-variánsnál a félbehajtott ingujjak könyök felé eső egyharmadának bőségéből menedékesen elvesznek —, tehát a felsőkarra kerülő részből — annyit, hogy az anyag az asszony karbőségére leszűküljön, (kb. 28-30 cm-re), hogy majd feszesen simuljon a nő karjára. (18. kép 1.) Az első és harmadik típus közt szinte összeötvöződést mutat az RRM 460 Itsz. ing (IX. tábla III.) Táskáról, melyet még 1924-ibem gyűjtött Gönczi Ferenc. Ennek a dereka rövid, elején hosszába futnak a láncfonalak, végig hasított elejű, de az ujjai (ha rövidebbek is), a harmadik típusra jellegzetesen bővítettek. — Az előbbihez hasonlóan elején végig nyitott a NM 134657 sz. Tótszenítpálról 'származó ing, melynek az ujjához keresztbe vettek vagy másfél szél vásznat s így a szövött szél a nyakhoz és a kézelőbe fogott ujjavéghez került. A harmadik variánshoz tartoznak azok az ingek, amelyeket általában ,,buzsáki" ingnek ismernek. Ezeket nagy ünnepeken viselték. (A M a I о n y a y D e z s a kötet ábrái 'is zömében ilyenek.) Szabásukra jellemző hogy derékrészük az előbbieknél hosszabb; általában 50 cm. Az ing eleje egy darabból kiszabott, elől félmagasságig hasítva; az eleje neszhez 65—70 cm-t, tehát 1 egész és 1/3 szelet vesznek. (A láncfonalak keresztbe futnak.) Hátának egy négyzetes darabot vágnak le a szélből. Oldal to Idás és pálha mérete az 1., 2. variánsokéval azonos. Az ujjak szintén hosszabbak: kb. 50 cm hosszúak, amit imég a 6—7 om széles kézélő is hoszszít, bőségük pedig másfél-szélnél is több, mivel az egyszél, és a fél szél vásznat nem közvetlenül varrják egymáshoz, hanem 10-11-12 cm széles különálló szőttesdíszt (Ilyen pl. az RRM 460; 6851; 6854 Itsz.). XX. sz. eleji használatukat bizonyították a megkérdezett asszonyok, csipkét vagy színes szalagot állíta33, Adatközlők: Babodi Sándorné, Pasztusich Margit 70 éves, Fekete Sándorné, Mikics Anna 72 éves tótszentpáli, Perusza Vendelné, Dumity Borbála 83 éves, Miseta Ferencné Dumity Rozália buzsáki, Sági Józsefné, Dörnyey Mária 72 éves táskái lakosok, a cikk egyes részleteinél Papp Jánosné, Perusza Mária 65 éves volt buzsáki, jelenleg somogyvári, Huszár Sándorné varjaskéri kat. lakosok. Az öltések, mintaelemek elnevezésénél gyakran hivatkoztak olyan „üdősebb hímzőlányokra," akik a falu számára korábban is hímeztek, főként női és férfiingeket. Különösen a régi horvát kifejezések származtak tőlük: „idzemi vezavezd" — varrni, hímezni megyünk.