Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Kerékgyártó Adrienne-Knézy Judit: A Buzsák környéki színes paraszti hímzés kialakulásának kérdéséhez

A BUZSÁK KÖRNYÉKI SZÍNES PARASZTI HÍMZÉS 121 „Debeláz" — ien (len, lenáno) vagy kenderkóoból. Ebből zsákvászon, alsólepedők, szalrrrazsákok, de még bükkfa, illetve komiszgatya is készült. „Konopáz" — len vagy kender szála szálával. Ebből finomabb szobabeli textíliák és a ruhadarabok kerültek ki. Az ünnepi ruhafélék általában lenvászonból voltak. „Pamük" vagy „pomucno" — lehetett kender vagy len szála gyári pamuttal vagy tisztán gyári fonalból. „A kislányok számára imár 7 éves koruktól kezdték szőni a lepedőket, finom törölközőt, szőtték a leendő vőlegény szánná na szükséges vásznat, a sok alsó ruhát.. ; Varga Györgynek s feleségének 250—250 m házivászna volt az 1945. évi menekülés idején" — írja Hoss József Samogyszentpálról.

21 ADATOK A HELYI VÁSZONVISELETRE A Buzsá'k és (környéki községek textíliái, víseletda rabjai között a XIX. sz. végén voltak olyan típusú darabok, melyek szabása, vászonszéleinek összeillesztési módja, vagy az összeiillesztések melletti díszítés sajátos, helyi vonásokat őrzött meg, 'mint a női vászoning, a díszlepedő és díszvánkos

[

huzat. Korábban több lehetett az egyedibb darabok sőt együttesek száma pl. a viseleten belül, de a korábbi forrásokból erre csak következtetni lehet. A legkorábbiinak tartott vise'letleírás a Nagyberek horvát lakóival kapcsolatban, 1730 körül Bél Mátyásé azt emeli ki, hogy az ide települt szlávok a magyarokhoz hasonló ruházatban jártak. Megjegyzi, hogy a nők viseletét alig lehet a férfiakétól m eg különböztetni,

22 mint más vidékről való ember a kisebb eltéréseket nem veszi észre. A helyi egyházi iratok viszont emlegetik a horvátos öltözködést, de inkább csak a negatív példáknál: gondozatlan hajnál,

23 szegényesebb viseletnél. A közeli Gamás horvát lakóit így jellemzik 1826-ban,

24 „A férfiak sipujju inget viselnek 'mezítelen nyakkal és szűk gatyát... A nők fejkendője hátul keskenyen áll, homlok felett feltűrve, hajuk ketté választva .. . Se váll, se míder, se pruszlik nem szorongatja. Farosak, csöcsösek, csipkés ingük a könyékig ér, tarka ködmönük az ágyékig . .. ,,Régi ábrázolások nagy segítséget nyújtanának, de erről a kis elzáit népi egységről a XVIII—XIX. századból rajzos-képes feljegyzéseket nem találunk.

25 Viseletük alakulására a múlt század 50-es, 60-as éveitől jelentősen hatott a környező tehetősebb magyarok ruházata; az ünnepi gatya pl. bővebbé vált, a fehér vászon felsőruha helyett színes gyári anyagok használata hatott az egyezések irányába (vállkendő viselete, 'leányos konyt, hajfésülés). 21. HOSS, RRM A 970. Viselet f. 82. 22. OSZK Kézirattára Fol. lat. VI. par 294. 23. Somogyszentpál história domusa 1854-es bejegyzés. Idézi: HOSS, RRM A 970. Viselet f. 35. 24. Gamási plébánia história domusa 1826. évi bejegyzése. Idézi RRM A 45. 2-4. A fentebb említett 'házivászon női inget a XIX. sz. végén, a XX. sz. elején már csak hétköznap viselték a fiatalasszonyok, egyszerűt munkára, kissé díszítettebbet piacra, útra, látogatóba. Idősebb asszonyok mind az ünnepi, mind a hétköznapi vászoniinget 1920— 30 között hagyták el. Megjegyzendő, hogy a házivászon felsőruházat általános megléte idején (1860— 70-ig) az ingek rövidebbek voltak, s a szoknya a derékvonal fölé került. Erről nemcsak a Nagyberekből, hanem Dél-Somogybó'l, Belső-'Somogyból is tudunk. Mivel az új anyagok, s vele az újabb szabás először mindig az ünnepi viseletben jelent meg, a díszesebb ünnepi ingek dereka előbb hosszabbodhatott meg. A szoknya Viszont valamelyest megrövidült. A kötény hosszú, keskeny (egy vászonszél szélességű) volt, a századfordulótól szélesedett meg. A magyar nép művészete 1912-ben megjelent kötetében — valószínűleg Mi habi к Gyula — már a régi viselet eltűnését regisztrálta,

26 szűkszavú iismertetést adott róla, bő rajz- és ábraanyaggal. A néhány 1930-42 között megjelent rövid közlés már inkább csak a hímzésről írt,

27 s kevés kivétellel mindegyik M ih a I i к Gyula egykori kaposvári rajztanár ismertetését s közölt anyagát vette alapul. A helyszínen végzett kutatásaink során a női ingek és a díszlepedők vizsgálatánál jutottunk bizonyos eredményekre, ezért ezekről írunk a következőkben részletesebben, míg a vánkoshuzatra, annak díszítési módjára vonatkozó adataink erősen hiányosak. A NŐI INGEK SZABÁSÁRÓL, ÖSSZEÁLLÍTÁSUKRÓL, DÍSZÍTÉSÜKRŐL A vizsgált községekben minden felsőtestet fedő ruhadarab horvát neve „opletyak" volt. (A horvátban pletya - mell; O'pletya, oplecka, opletyak — mellrevaló, mellett fedő). Eddigi kutatásaink alapján megállapítható, hogy a XIX. század derekától kb. az első világháborúig Buzsákon s a környező horvát nemzetiségű falvakban viselt női ingek szabás szempontjából mind egy ingtípusba tartoztak, melyet Pa lot a y Gertrud egy 1931-ben megjelent tanulmányában „mellévarrott ujjú"-nak nevezett el. Ennél mind az ujjakat, mind derekat egymás mellé a nyakba ráncolták. Pa'lötay fent jelzett tanulmányát elsősorban a Néprajzi Múzeumnak akkori anyagára támaszkodva írta meg és ennek alapján e típusnak az ország területén fellelhető több variánsát is bemutatta; ezek között van egy „buzsáki (magyar) ingderék" is.

28 Palotay a mellévarrott ingekkel kapcsolatban végső következtetésként azt vonja le, hogy ez az ingfajta a keleteurópai szlávság körében általános s azt első25. KRESZ M., Magyar parasztviselet. Budapest 1956. I-II. 26. MALONYAY é.n. 145. 27. Pl. BÁTKY ZS-GYÖRFFY l.-VISKI K., Magyar népművészet. Budapest 1928. - CZAKÓ E.-GYÖRGYI K., Magyaros ízlés. Budapest é.rt. - PALOTAY G., Muskátli 1932. 28. PALOTAY G., NÉ 13 (1931) 152-163. 6/a, 6/b ábra.