Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

112 KNÉZY JUDIT vágni. A disznóvágást is úgy időzítették, hogy vagy karácsony előtt, vagy ha lakodalom volt készülőben, lakodalomra történjen meg. A téli hétköznapi étkezések egészen egyhangúak voltak, ha végigvesszük pl. egy család egy heti menü- ! jét, Kis Miháiyné Csordás Zsófia elmondta, hogy há­romszor volt egy héten krumplileves, háromszor „re­szelt" leves (krumplilében reszelt tészta) és krumplis­sterc, 44 Bon'kós Ferencné napszámos asszony így vé- < lekedett erről : ,,nem töreködtek arra, hogy mindig mást ögyenek. Az alapanyag ugyanaz vót, csak más­képp készitötték. De a krumpli ki nem maradhatott.'"''' Ezt az egyhangú étrendet törték meg a vasárnapok és az ünnepek. Karácsonyra többnyire disznót vágtak. A katoliku- 1 soknak ,,karácsony bőttyét" be kellett tartaniuk, ilyen­kor úritököt ették, hogy <ne fájjon a torkúik. Aki disz­nót vágott az karácsony reggelén kocsonyát és kelt tésztát (perec, haltészta, utóbb kuglóf, délre orgyas­káposztát, gombócos káposztát, rétest, estére déli maradékot vagy kocsonyát (kapott. Mások a szokásos ünnepi rendet tartották: reggelre kocsonyát vagy más hideget, délre tésztalevest, pirított tyúkot mártással vagy savanyússággal, rétest, estére déli maradékot vagy becsinált levest fogyasztott. Másnap hasonlóan alakult, legfeljebb másféle 'leves volt, kövesztett vagy utóbb rántott-Fiús. Aki libát tartott, libapörcöt is ké­szített. A karácsonyi időszakra a legdíszesebb ab­roszi tették fel, alulra egy egyszerűbbet ,,pántlikásat" (csíkos), felülre „himöset". Ha gyász volt a család­ban, fehéret, vagy sárgát, ha fiatalok voltak, piros hí­meset. Evéskor a felsőt levették. Az asztal alá búzát, rozsot, árpát, zabot, szénát tették, éjjel vagy reggel minden állat abból kapott. Az abrosz egyik sarka alá kukoricakását tettek, csak mikor elmúlt karácsony és összehajtották az abroszt, vették onnan el. Megvár- 'I ták vele a kiscsibét, azoknak adták. A karácsonyi asz­tal minden morzsáját, csontját az abroszban kellett hagyni; ünnep elmúltával a fák tövébe öntötték. Ka­rácsonykor a községi kanász és csordás az ünnep másnapján, mikor kihajtott reggel, nagy abroszt vitt ; magával, mert a gazdák megajándékozták haltésztá­val, pereccel, utóbb kuglóffal. Koldusnak, a családnál gyakran dolgozó nincstelen embernek ilyenkor szin­tén szoktak csomagolni ételt. A karácsonyi asztal alatt tartott fokhagymával a marhák szarvát kenték meg, tejrontás ellen. Karácsony körül a falut járó ko­tyolók (Lucakor), betlehemezők csak pénzt kaptak, a korbácsolókat (aprószentekkor) már borral kínálták. Szilveszterkor 'megint jobb falatok jutottak a család­nak. Módosabbaknál baromfiból tésztaleves, pirított hús, mártással, „zsírbansült perec" (fánk) rétes, vagy édeskáposztát sütöttek disznóhússal. A szegényebbek „kalángombóclevest" ettek. „Tollaspogácsát" a leg­44. Saját gyűjtés 1968. Kézirat RRM A 1170. 45. Saját gyűjtés 1972. Kézirat RRM A 1968. több családnál sütöttek jósló célzattal, hogy ki hal meg a következő évben. Újévre, aki tehette malacot vágott, hogy szerencsés legyen, aprólékjából „édesleves" készült (becsinált leves a későbbi neve), ebbe is sárgarépát, petre­zselymet és tojást vágtak 'karikára. Mások libát vág­tak és annak aprólékjából volt leves, húsát egyben megsütötték pörccel és májjal. Aki sok pénzt akart, az „borsólevest" (bab) evett. Akinek nem volt más, az baromfit vágott. Ha friss disznóhús volt, töltött ká­poszta került az asztalra. Az utóbbi években fasíro­zottat fogyasztanak újévkor. Farsangkor, főképp vasárnap sok fánkot fogyasztot­tak. A katolikusok hamvazó szerdán és csonka-csütör­tök délutánjain nem fogyasztottak húst, mert hitük sze­rint elvitte volna őket a csonikaördög. Farsangkor volt a legtöbb lakodalom is nagy eszem-iszommal. A farsangot követő nagyböjtöt a reformátusok csak annyiban tartották be, hogy ebben az időszakban nem volt lakodalom. A katolikusok tökmagolajjal vagy vajjal főztek. Hús helyett pl. krumpli levesbe ön­tötték a vajat felolvasztott állapotban, vagy babba. Leggyakoribb étel a tökmagolajos káposzta és tojás volt reggel, estére krumplileves, bableves és pogácsa, laska. Nagypéntek, mint a legfontosabb református ünnep, a reformátusoknak is böjtös nap, mégpedig egyedüli az egész évben. Volt, aki egész nap koplalt, de a többség csa'k délig. Aki reggelizett, az aszalt szil­valevest evett. Délre többféle étel lehetett, de mind hús és zsír nélkül: bableves tojással vagy tejföllel behabarva, olajos 'káposztát, mácsi/kot cukros vízzel vagy mézzel meglocsolva és mákkal, sóspogácsát, te­jes levest. Estére főtt tojást. Azonban, ha valaimi csa­ládi esemény volt pl. halotti tor, megtörték a böjtöt, 'legfeljebb a leves zsírját merték le nagypéntekre való tekintettel. A nagypénteki böjt abban is megnyilvá­nult, hogy minél később kezdték el a főzést, mert a babona szerint, aki először tüzet gyújtott, oda mentek mind a nem kívánatos férgek, bogarak. Ezért lestek a gazdaasszonyok, kinél száll már a füst, hogy ők is nyugodtan nekikezdhessenek. Húsvét már általában az első igazán szép tavaszi ünnep. Húsvét reggelén a reformátusok kocsonyát fo­gyasztottak ,,fonyott pereccel", a katolikusok sonkát, tormát, tojást vittek szenteltetni, s ezt fogyaszották. Aki leghamarabb hazaért a ,,szentűt"-tel a templomiból, arról azt mondták, hogy az évben ő lesz az első ka­pás a faluban/ 6 Húsvét délután vittek a keresztszülők almát, hímestojást, utóbb narancsot is keresztgyere­keiknek. Az eladó lányok a ház elé mentek ki húsvét vasárnap és hétfő délután ,,összecsomóztak" és fel­fel dobtak egy almát, s mielőtt elkapták, tapsoltak. A legények közel álltak és lestek őket, igyekeztek elkap­ni előlük az almát. Ha ez sikerült, a lány új almát kért 46. Ez a szokás többfelé megvan. Somogyban pl. Kálmán­csán. Saját gyűjtés RRM A 919.

Next

/
Thumbnails
Contents