Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

110 KNÉZY Káposzta felköszöntő: ,,Hirös magyar étel, melyet mostan hoztam, Német embör ettől ébrenne föl holtan De ojjan gyomor, mint kögyelmöké, A vasszöget mögemésztené. Ogyenek hát bátran, mergyenek ki sokat, De ne huzdaljuk ám csupán a húsokat. Egyszeri embörként leve is jaó ennek, Jaó étfágyat csinál, hát ászt is mergyenek." Tyúkhús felköszöntő: ,,A mi mönnyekzős napunkra Tikok is lakodalmunkra Eljöttek, biz pórul jártak, Mert nagy dög esött rájuk. A szögény tikocska tennap még kapargatott, S már este a vére végképp kiontatott. Forró vízben mög is kopasztatott, Most mög itt a tálban föltráncséroltatott. Ez is benne főtt ám a jó leveskében, Kóstolják mög kérőm igen szépön, Tiszta szívből egyék, gazdám és gazdasszonyom Ha el nem fogyasztják, engöm szidnak, tudom." Kása felköszöntő: „Mostan kását hosztam, zsírozva, Pörccel jól ki van pallérozva ; Nem köll ennek sömmi a rágáshó Hanem kis szellőcske a mökfurásáhó. A zárától sömmit se fejjenek, Nyujjanak hozzá, minnyájan ögyenek." Rétes félköszöntő: ,,Kedves süteményem, mejet mostan hosztam, Én észtet megvallva, őszinte habosztam, De nem jobb vóna-e a szürujba dugni És vele haza szépön elosonni? Mivel kitalálták, hogy ennek neve rétes, Ászt hiszöm, hogy ehhöz nem is köll hosszabb vers." Tehát tésztaleves, becsinált leves, 'sült disznóhús, töltött káposzta, főtt hús (későbbi adatok szeriint torma vagy paradicso'm-mártással), zsíros, pörcös kása és rétes le'hettdk a leggyakoribb ételiek. A tésztalevessel szemben, amelyből a benne főtt húst kivették másik menünek, és tésztát főztek bele. A „becsínyált" levesben benne maradt a hús (amely rendszerint tyúk, aprólék, belsőség), zöldség, hagyma, magyarbors és rántás. De becsinyált levesféle volt az az ún. pacalleves is, aimelyben a pacalon kívül zöldség és apróra vágott keménytojás is volt. Egy 1930-as években készült csökölyi leírás

3

'

1 már úgy emlegeti mint amelyet „régebben" igen szerettek. A zsíros, pörcös (kása később (1930-ban) imár nem szerepel a lakodalmakban. Az ételfelköszöntőkben olvasható nmagyarbors ma is használatos levesfűszer, a sáfrányra csak emlékeznek, de nem használják; a gyömbér, szegfűszeg használata ró'l már nem tudnak. 34. ELŐD 1929, 199. 35. RRM A 1897. 36. Vö. SZELEI BÉLÁNÉ: Leányvásártól a banyabillentőig. RRM A 1222. Magam is tanúja voltam Kaposdadán 1967 őszén egy lakodalomban, hogy egy gazdaasszony JUDIT Akiknél már a lakodalom reggelén sok vendég volt, (pl. vidékiek), reggel kocsonyával kezdték, délben tésztalevessel, főtt hússail, hozzá imártással, majd zsírbansült pereccel, vagy rétessel, haltésztával folytatták, s este becsinált leves, disznósült pecsenye savanyúsággal és kelt tésztaféle volt. Szegényebbeknél este csak tésztaleves, főtt hús mártással, rétes, ha'ltészta járta. Aki ma ríhat vagy borjút tudott vágni, az abból készítette a tészta levest, főtt borjú vagy marhahúst ettek a mártással, ezt követte a becsinált leves baromfival, majd fokhagymás marhahús és tészta. A főtt, sült húshoz 'perecet vagy kalácsot adtak ilyenkor és nem kenyeret. Éjfélkor, a menyasszony ajándékaképpen egy ,,zsébkeszkenő" négy sarkát fogva a násznagy diót, mogyorót, apró perecet hozott be a vendégeknek. Hajnalban kocsonyát és haltésztát szolgáltak fel. Nagyobb lakodalmak két napig tartottak, s a másnapi étrend hasonlóképpen alakult, ha volt elég maradék ugyanazt ették, ha nem, újat főztek. Az ételek közül a kocsonyát, tésztalevest előző nap főzték ímeg, s előző napokban sütötték a kalácsot is. A lakodadom színjátékszerűségét imutatja az is, hogy még az ételeket is külön be kellett verssel jelenteni, viszont az étkezés alárendeltebb jelentőségét — a nagy eszem-iszom ellenére — az jelzi, hogy míg a keretesen, az alkon, vendéghíváson, kikérésen, ímenyasszonybúcsúztatáson, beköszöntésen, imádságon keresztül a legtöbb mozzanatot a násznagy „bozsovics" — aki családos ember — irányít, komimentál és tart versszóval, a vőfényre, aki csak legény, csupán az ételek Ibeköszönitése maradt. Egy 1895-bőll fennlmaradtkézírásos násznagyverses szövegben a következő lakodalmi mozzanatokról van szöveg. ,,Násznagy beszéde koszorú kéréskor, keszkenyő kiosztáskor, csók este. Mikor kimegy a menyasszonyért a konyhába, ezután a vőlegényhez, étel előtti ima csók este, násznagyi vers nagy vendégség este."'

55 Többfelé a 'megyében már mint vőfény versekre emlékeznek és kéziratos vőfélykönyvek járnak közkézen. Csökölyben ez a régiesebb szokás maradt fenn, ímely a családos embernek, a vőlegény keresztapjának vagy nagybátyjának adta a nagyobb tisztet és nem a vőlegény hasonló korú legénybarátjának, az első vőfélynek. Valószínű ez is a nagycsaládi rendszer maradványa. A lakodaloim után a szakácsnők elmosogattak, elfogyasztották a maradékot, bort ittak, s még táncra is perdültek. Mivel csupa idős asszony volt a szakácsnő, ezt a mulatságot ,,banyabillegetőnek" nevezték még a Zselicben is.

36 Az esküvőt követő első vasárnap több rokonnal nagyobb ebédet tartottak, ezek kísérték el a fiatalasszonyt, már mint asszonyt először a templomba. A lakodalom volt az egyik olyan alkalom, ahol az bekötötte kezét, lepedőt kötött a fejére, lábast hozott be kezében és pénzt akart gyűjteni a megégett keze gyógyítására. Régi szokás szerint ez a pénz a szakácsnők mulatósára ment volna. Azonban a vendégsereg csak csodálkozott, nem értette a dolgot, egyszerűen csak maszkának nézte.