Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

A TÁPLÁLKOZÁS SZOKÁSAI ÉS RENDSZERE 109 családnak. Reggelire: sült (káposzta, szalonna vagy sonka, bor, ebédre: borsó- vagy káposztaleves, pogácsa, bor, vacsorára: ,,tésztaleves" (baromfiból), pirított hús, rétes, bor vagy a délii maradék került általában. Borral többször is kínáltak napközben. Családi ünnep számba ment a disznóölés. Hajnalban a disznólefogóknak pálinkát adtak. Pörkölés és bontás után délelőtt sült vért 'kaptak az ott dolgozók. Délután „káposztaleves", „sütt máj", kövesztőben főtt kukorica vagy hajdinakása, végül 'hájaspogácsa, vacsorára pedig a maradék, vagy húsleves, főtt hús mártással került. Másnap a zsírsütőknek előző napi maradékot, délre véreshurkát, pörcöt adtak. Újabban kolbász, májashurka is készül és sülve fogyasztják disznóöléskor. Ez a rendszer ima is megvan, csak a Ыкоrica és hajdinakása hiányzik, legfeljebb 1—2 családnál van kukoricakása, ha valamelyik idősebb ember szereti. Eseményszámba ment a szüret iis, ennél is összesegítettek a rokonok, szomszédok, de nagyobb gazdák napszámost is fogadtak. Szüretkor csak estére főztek. A családi ünnepek ételei A családi ünnepek közül a legünnepélyesebb, legtöbb embert mozgató esemény a lakodalom. Ilyenkor fitogtathatták módjukat, rangjukat a gazdagabb parasztcsaládok. A vendégek száma a gazda tekintélyétől függött. 50-60-an

31 vagy imég többen ültek az asztalhoz. De a szegényebbek sem akartak lemaradni, valamivel szerényebben, de ők is lagzit tartottak. A szokás a keretessel kezdődött. Először a szülők mentek. Ha kedvező fogadtatásra találtak is, először nem kínálták meg őket, csak azzal fejezték ki a lány szülei, hogy szívesen vették a látogatást, hogy ,,ma\d egyön ketek még". Másodszor, ha „biztosra mönt a lány", már nem a szülők, hanem a legközelebbi rokonok érkeztek a menyasszony házához, ezeket már pálinkával és almáival kínálták. 70—80 éve még 8—10-en is eljártak ,,bandában" kéretni. Minél többen (mentek, annál ,,híresebb" volt a lány. Egy hétig is minden nap így volt ez, míg a lány szülei nem szóltak, hogy „akkor már jó lenne, ha együnne az a Jóska vagy Pista (stb.) gyerök!" Akkor vele együtt jelenteik meg a 'leányoknál, s elhangzott, hogy „ha a jóisten is egymásnaik terömtötte ükét, lögyön mëg az egyesség" — most mór „fonyott pereccel" várták a vendégeket. Az alku, vagy „aku" már gazdasági jelentőségű, erre a násznagyokon kívül szép számú rokonság összejött a vőlegényes házinál, s a násznagyok alkudoztak, ki mennyit kap a szüleitől.

32 Az alku jelentőségét (mutatja, hogy itt már tésztalevessel, pirított tyúkkal és rétessel 'kínálták a vendégeket. Ha hajnaliig vitatkoztak a bortól nekitüzesedett násznagyod, kocsonyát hozták be. Alku után a „szabáson" döntötték el, mikor lesz a végső összeköttetés. Az esküvő előtti -'alaimelyiik napon a lányos háznál a lány összes, s a vőlegény legközelebbi rokonainak ..csókvendégséget" tartották, amelynek étrendje azonos a lakodalmával. A lakodalmi eszem-iszom már tulajdonképpen reggel kezdődött, de különösebb jelentősége csak az esti „nagyvendégség" étrendjének van. A századforduló lakodalmi ételeit, ezek sorrendjét Nagy József Csököly nyelvjárásáról 1910-ben írt cikkéből, az ételek beköszöntő szövegéből ismerjük

33 s a későbbi emlékezésanyag is alátámasztja ezt: Borfelköszöntő: ,,Szív vidámittására Isten a bort atta Amint Szent Dávid a zsoltárban mondotta A gazdának hordaját mai nap kifúrta Tele kancsót borral velem fölhozatta, üriccsék a kancsót, el se aluggyanak, Hanem a vőfénynek borocskát aggyanak, Ha egygyet ihatom, ma]' többet beszélők Az étkök hordásán serényebb is löszök." Leve s f e I к ö s z ö n tő : "Itt van a zeső tál étel, behoztam, És hogy el ne ejcsem, azon imádkoztam. Bor, sáfrány, gyömbérrel jól mög Is sózattam. örülök, ha a tálat viszöm ki üressen És a vendég gyomra nem marad éhössen. Ogyék uraim az étköt jó frissen, Jó étvágyat kívánok szivessen." Becsinált felköszöntő: ,,ltt van a becsinált szökfüvel, babérral, Ebből is mergyön mindönki két jó tányérral Mert \nem régön beszéltem eggy gavallérral, Kinek a két zsebe telli vót tallérral, Bámulásra iméltó vót kövérsége, Holott tudom vót két felesége, Kérdösztem, honnan van ijen egésége, Ászt monta, hogy becsinált vót az ő elesége, Hogy kögyelmök is kövérek lögyenek, E becsináltból jóllakást ögyenek, Jó e're a bor is, azér'hát igyanak, A tálban, kancsóban sömmit se haggyanak. Ha üres az edény, neköm jelt aggyanak. Eggybe tele hozom, amúgy hamargyába, Telli csapolom, van még a kamrába, Kedves vendégeimnek nyomom a markába, ördög bújjon brúgós a ke' brúgójába." Disznóhús felköszöntő: ,,ltt van a gyöptúró, tejföllel, tormával, A szakácsasszonyunk, szeép ajándékával. Böktye ki kögyelmök högyes vellájával, Azután kölesek el Isten áldásával. De a kancsóhoz is tessék ám nyúlni, A szomjúság ellen öleget inni, Ha kifogy, majd frisset fogok hozni. Ez azért röfögött egész életében Nem vót szárnya soha ijen vendégségben. Tűrhető eledel, tessék hozzányúlni, Hiszen mi bennünk már nem fog többé túrni." 31. GÁBOS 1926, 3-4. 32. ELŐD G., Etn 40 (1929) 197. 33. NAGY F., Csököly nyelvjárása. Budapest 1910, 37-39.