Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

108 KNÉZY JUDIT szőlők és a telki állományú földek adtak, megfelelő számú napszámost foglalkoztathattak. Konkurrenst a m umká s-f elfog adásban egyik gazdának csak a többi csököiyi és környéki gazda jelenthetett elsősorban és nem uradalom. A statisztikusok 1870 óta gyűjtögették adatokat a napszámbérekről tavaszi, őszi és téli munkák lebontásban. 1892-től ugyancsak találunk arra utalást, (bár csak az aratással kapcsolatban, hogy ellátást is kaptak helyenként.

28 Ellátás nélkül magasabb volt a bér (nem 12. rész, hanem 10., pénzfizetés esetében nem 2,60-3,60 Ft, hanem 4-5 Ft). Az aránya rosszabb mint a XVIII. század végén, azaz aki ételt nem kapott, jobb esetiben a bére kétszerannyi, vagy csak egyharmaddal volt több, iirvnrvtoki el'látást is kapott. A XIX. század végén és a XX. század első felében (de így van ez még ma is), parasztemberhez napszámba ellátás nélkül nemigen mentek el munkások. Leginkább a gabonaaratás, fűkaszálás, krumpli-, kukorica-, szőlőkapálás, és a betakarítási munkák igényeltek napszámost a középparaszti birtokon. A napszámosok étkeztetésének kialakult hagyományai voltak, mint a nyári és téli leggyakoribb ételek között ezt felsoroltuk. összefoglalva tehát: a napszámosoknak reggel hideg étel, délre leves, amelyben általában hús főtt és kása (utóbb sült tészta), vagy törött borsó és húsleves tésztával, este maradék délről. Ha volt „ozsonna", akkor az kenyérből és szalonnából állt. A tálalásnál a gazda és családtagjai vettek először, így nekik jutottak a jobb falatok, pl. a csirke combja, melle. Ha biztatta is a napszámosokat, hogy vegyenek élőbb, azok alkkor sem Vették ki a nagyobb, jobb húsokat. A mezőn közös tálból ettek a családdal, Job. 1930-ig. A férfialk merteik előbb, a nők utóbb. Aki mohóbb volt, elette a másikét is. így az asszonyokkal fordulhatott elő, hogy nekik nem jutott hús. Aki szerényebb volt, olykor éhes maradt. Azoknak az 5-6 holddal rendelkező családoknak táplálkozása — amelyek nem alkalmaztak idegen munkaerőt, nem is tudták volna megfizetni, földjükön saját erőből végeztek el 'minden munkát, máshoz keveset jártak el dolgozni, elég elfoglaltságot adott saját földjük, — a nyári időszakban kalória, fehérje szempontjából gyengébb volt, mint a földnélküli, vagy 1-2 holdas családoké, amelyek tagjai tavasztól őszig kénytelenek voltak csaknem mindennap mások földjére járni dolgozni. Egyik napszámos ember így emlékezett: ,,sokszor hétfőn reggel fővötte

m a kaszát és vasárnap este töttem le". A gazdáknál főtt ételt, levest benne hússal, gyakran babot, káposztát, szalonnát, tésztafélét ha nem is 'bőven, de kaptak. A szegényebb családok takarékoskodtak a hússal, s csak szántáskor, aratáskor ették, máskor üres bablevest, 28. Mezőgazdasági munkabérek Magyarországon 1893ban. Budapest 1894, 10, 93. 29. Pl. özv. Bödő Garzó Imréné, özv. Zsobrák Imréné, Kiss Lajosné, özv. Török Jánosné stb. Konzervatívabb gazdánál a 20-as, 30-as években előfordult, hogy nem ette a húst, hanem a munkásoknak tartogatta. pogácsát. Ha nem volt, aki megfőzzön, hideg étellei is meg kellett elégedniök: kenyérrel, szalonnával, tejfeles vagy füstölt túróval, hagymával, vagy gyümölcscsel és borral. A napszámos etetése ma is szokásban van termelőszövetkezetben dolgozó parasztságunknál. Mivel a termelőszövetkezet maga is elég sok m unka a lkaim at ad, s a fiatalság inkább a városban keres munkát, a nagyobb erőfeszítést kívánó kaszálásra, kapálásra, a munkát kevésbé bíró idősebbek kénytelenek napszámost fogadni. Mivel viszonylag kevés a faivakban a felfogadíható ember, vagy ha van is, nem szívesen végez nehéz testi munkát, ugyancsak jól kell tartani a napszámost. Egyes családok megtartották ugyan a régi rendszert: reggel hideg, délben és este meleg étel, csak az utóbbi két alkalommal 3—4 fogás is szerepel az étrenden. A „tésztaleves", pirított hús, rétes ma is kedveltek, de a húshoz rizst adnak és savanyúságot, a felsorolt ételelken kívül tyúk, marba- vagy disznópörkölt is szerepel, vagy sült hús, kőtt fánk. Más családoknál reggel adnak főtt ételt pl. csibepörköltet savanyúsággal, délben az előbb említett 3—4 féle ételt, estére már hideget: szalonát, kenyeret, zöldpaprikát, paradicsomot és közben ibort is. Aki bírja erővel az lehetőleg nem fogad napszámost. Csökölyben, vannak olyan 70-80 közötti aszszonyok, akik még mindig kijárnak kapálni a szőlőbe, kukorica- és krumpliföldre, legfeljebb csak kaszást fogadnak fel, ha nincs férfi a háznál.

29 A kalákák, az összesítéssel végzett munkák ételei. A nyári és őszi munkáknál is előfordult, hogy a rokon családok, esetleg a szomszédokkal is összesegítettek egymásnak, ha sürgetett az idő. Ilyenkor az étrend a már jelzett módon alakult. Ősztől tavaszig több olyan feladat is adódott a ház körül, amelyet rokonok, szomszédok, barátok viszonzásos módon őszszesegítéssel végeztek el a háziakkal együtt. Ezek az alkalmak részben szórakozást is jelentettek, különösen, ha sok fiatal jött össze. A „segiccségeket" illett megkínálni. Lennyűvésnél amelyet hajnalban végezték, reggelit adtak: szalonát, kenyeret, pálinkát. Bugázás délután történt, ezután uzsonna volt: tejfölös túró, vagy szalonna, sonka zöldhagymával, ugyanígy történt a lentörésnél, tilolásnál. Akinek nem termett lenje, annak nem tudtak visszasegíteni, így másfél csomót kapott a lenből napszámba. Fonásnál mindenki a sajátját fonta, de a háziak aszalt szilvát, almát, vagy ezekből levesfélét készítették, bogy legyen a fonóknak nyála. Káposztoszeléskor, amelyre többnyire délután került sor, sült •tésztával, 'borral, dióval kínálták a vendégeket. Nagy esemény volt a házépítés, ilyenkor igen sokan összejöttek, hogy mielőbb elkészüljön.

30 Komoly erőfeszítést jelentett, ezért étellel jól fel kellett készülnie a 30. A következő részekhez adatokat szolgáltattak özv. Bödő Garzó Imréné, özv. Zsobrák Imréné, özv. Zsobrák Lajosné, Kiss Istvánné, özv. Bankos Ferencné, Bankos Ferenc (t), Kiss István (f), özv. Kovács Józsefné, Pap örzse.