Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

A TÁPLÁLKOZÁS SZOKÁSAI ÉS RENDSZERE 107 A téli időszakban a polgári étrend az iskola hatására kezdett terjedni. Az első világháború idején, -.mikor aki csak 'mozdulni tudott, a mezőn dolgozott a felnőttek közül. A gyerekek így reggeltől estig az 'iskolában voltak. Az ételt magukkal vitték, ebédre megették. A háború után hazajártak a gyerekek az iskolából ebédelni, viszont ekkor már a tehetősebbje tízórait vitt magával!. Idősebbekkel ma is előfordul, hogy csak délelőtt és estefelé esznek. Ök ha ebédelnék is, tízórait nem fogyasztanak. A napszámosokkal dolgoztató gazdáknak a béren felül ételt is (kellett adnia, különben nemigen kapott volna (munkást. A napszámmal együtt járó étkeztetésre a XVIII. századból is van adat, amikor az uradalmak éppúgy alkalmazták, mint a telkes jobbágyok. Az uradalmak a majorsági gazdálkodással kapcsolatos rnunkaerő szükségletet a rabotterhek növelése mellett 'napszámosok fokozottabb alkalmazásával is igyekeztek kielégíteni. A telkes jobbágyok sürgős esetekben szintén (kénytelenek voltak napszámost fogadni. A jobbágyföldön a 'nyomás-kényszer miatt nagyjából egyidőben kellett az aratási, betakarítási munkát végezni. Senki sem (késlekedhetett, mert tarlószabadítás esetén (ha nem végeztek a munkával, az állatok 'rámentek volna akkor is gabonájukra. Ezért kellett sokszor napszámost is fogadni, ha nem volt elég a család munkaereje. S z é с h e ny i lm r e még a XIX. század végén is panaszkodik a nyomáskényszerre; e 'miatt ha egyik gazda aratni kezdett, kénytelen volt a többi is, be sem várva a gabonaérést, különben az állatok kárt tettek benne.

20 Soimogyvármegye na pszárn rendeletei közül az 1767-es évi július 30-iki, a következő napszámosokról és munkásokról illetve munkafélékről emlékezett ímeg: gabonaarató, hajdina-arató, kaszás, kévekötő, venyige szedő, szőiő-préselő, cséplő, csöbörhordó, gyűjtő, kukoricaszedő, kukorica rakó, vető, asztag rakó, boglyarakó, kukoricakapálás, szőlőkapálás, gyomlálás, 4 vagy 6 jószággal szántó.

21 Az 1770, évi szeptember 4-i ülésen az a határozat született, hogy ha a rendeletet nem tartják be, a nemesek ellen hatóságilag járnak el, a parasztok és neun nemesek 12 pálca-ütéssel büntettetnek. Az indoklás érdekes: „Mert a tekintetes vármegyének tudomására jutott, hogy sokan vannak, kik a munkásokról szóló munkaárszabályt nemcsak, hogy meg nem tartják, hanem mások hátrányára és kárára, magának a jó és üdvös intézkedésnek kijátszására — a munkásoknak a kelleténél többet ígérnek, a munkaárnak túlságos emelésével saját munkájokra csalogatnak s a munkában megtartatnak."

22 A napszámos munkáról szóló 1773. évi május 2-i Kaposvárott tartott porti20. SZÉCHENYI 1892, 13. 21. SML Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyve. 1767— 930 p. 22. SML Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyve. Protokoll 21. p. 1614. Idézi MELHÁRD GY„ Somogy vármegyei gazdaságtörténeti adatok. Kaposvár 1896, 8. kuláris ülés már olyan rendeletet hozott, amelyben a munkások étkeztetése is szerepelt. Más bérezést kapott a munkás „maga kenyerén" és mást a gazda kenyerén. Pl. gabona arató 12 dénárt kapott a maga kenyerén, 7-et akkor, ha a gazda gondoskodott ételről; kaszás a maga kenyerén 17, a gazda kenyerén 12 dénárt kapott. A rendelet elm arasztól ól a g szól arról, hogy a gazdáik szinte elkényeztetik a napszámosokat. „Mind ezeíc pedig, hogy azon bevett rossz szokás, mely miatt napjában több tál ételeket külömb külömbféle süteményeket s ital borokat, a munkáltató gazdától a napszámosok kizsarolni szoktak és magok is a gazdák munkásoknak magukhoz hódéttása kedvéért egész dobzódás formán napszámos munkásaikat vendégelni szokták . . .", ehelyett megszabják . . . ..ebédre és vacsorára két tál étellel, fölöstökömre és uzsonnára kenyérrel megelégedjék" a napszámos.

23 Nemcsak a földmű ve lésbe fogadott napszámosoknak, hanem az iparosoknak is biztosítottak a béren felül ellátást. 1783-ban a (kaposvári fazekascéh árlimitáciából ezt tűnik kü.

24 A napszámos a jelzett adatok szerint elfogyasztott étele árával azonos összeget, vagy esetleg annak kétszeresét tudta megkeresni. S ezért érthető, hogy bár bizonyára sok napszámra szoruló volt, a gazdáknak mégis csalogatniok kellett a (munkást. Ilyen munkáscsalogatásról 1853-ból ismeretes egy klasszikusnak mondható somogyi vonatkozású leírás, amely ugyancsak az uradalmak munkaerő fokozására vonatkozik: „Somogyban az aratás a középszerűnél is silányabban ütött ki. A napszám mondhatatlan drága, s minthogy a sok eső miatt mindenben hátramaradtunk, a saját mezején is ezer teendőt találó nép még fölcsigázott árért sem megy napszámba . . . Már kora hajnalban hangzik faluról-falura a magyar ember csalmadarának éneke a cigányzene, s az urasági hajdúk kezökben boros palackkal, újongva ugrálnak az ablakok előtt, ígérve a jó fizetéshez jó zenét és magnum áldomást, mégis igen sokszor még e tőrök is haszontalanul vettetnek И."

25 Csökölyben, e viszonylag nagyszámú népességgel rendelkező községben komoly számot tett ki a napszámból élő zsellér réteg. A veszprémi püspökségnek nem volt annyi robotra sem szüksége, amennyit a csökölyiek jobbágytelkei alapján felhasználhatott volna. Az urbáriumból kitűnik, hogy a zsellérházakért szükséges 18 nap robotot pénzzel megválthatták.

26 A többi robot egy részét Karódon és Görgetegen kellett a csökölyieknek teljesíteniök. Karódra aratni, Görgetegre kaszálni kellett menni — a hagyomány szerint (minden háztól egynek.

27 így a helyi munkaalkalmak, amelyeket ezek szerint elsősorban a jobbágyok kezén levő 23. MELHARD 1896, 10. - SML Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyve. Protokollo 1. Anno 1773. pag. 580 m. a. 24. SML Cehália 1783. 25. GL (1853). Tárca rovata 1853. aug. 14. 393. p. 26. SML Urbariala 1767. 27. EA 5374. 108. Gönyey Sándor gyűjtése.