Somogyi Múzeumok Közleményei 2. (1975)

Tanulmányok - Knézy Judit: A táplálkozás szokásai és rendszere Gige, Csököly, Rinyakovácsi és Kisbajom belső-somogyi községekben

104 KNÉZY JUDIT A SÜTÉS-FŐZÉS FOLYAMATÁNAK VÉGZŐJE, A KÉSZLETEK BEOSZTÓJA, A SÜTÉS-FŐZÉS MUNKAMEGOSZTÁSA A táplálkozás a paraszti környezetben, az ünnepi alkalmakat kivéve még a XIX. század végén és a XX. század elején is főként csak a munkaerő újratermelésére szorítkozott. Erre mutat az a tény is, hogy a nagyobb erőt kívánó mezőgazdasági munkákra már alkalmatlan, vagy a legkevésbé alkalmas idősebb asszonyra hárult a főzés feladata.

1 Azonban az nem volt mindegy, hogy melyik idős asszony lehetett ez: rendszerint az öreg gazda felesége, vagy a gazda anyja, nagyanyja, aráz a legidősebb közülük. Ha ezek nem éltek, a legidősebb fiú felesége töltötte be e tisztet. Ezek az asszonyok — mint ma is elmondták - féltékenyen „őrözték a fakanalat"

2 és „nem szerették, ha valaki imás belenézett a zsirosveéndöübe".

:1 Egészen addig volt ez, míg teljesen munkaképtelenné nem váltak, akkor felváltotta őket a korban következő asszony. A fiatalabb aszonyok tavasztól őszig a mezőn do'lgoztak, ősztől tavasziig pedig a fonás-szövés kötötte le idejük nagy részét. Ha látták is, miként készül az étel, nemigen tudták megjegyezni gyakorlat hiányában. Más volt a munkakörük, másra kellett figyelniök, tevékenyen e munkában nem vehettek részt. A táplálkozáshoz való alapanyagokat is a gazdaaszszany osztotta be, főképp a liszt, zsír, húsféle követelt szigorú 'beosztást. Az étel kifogásolását nem tűrte el, legfeljebb az urától, de menyeitől egyáltalán nem. Ha mégis előfordult, hogy egy fiatal menyecske, aki esetleg jobbat szokott meg otthon, kifogásolta az étel ízét, vagy esetleg a nem egészen higiénikus elkészítést, rögtön azzal vádolta, hogy „ma épazallná a vagyont'"*. Előfordult hogy 60—70 éves is elmúlt egy aszszony, 'S mivel élt nálánál idősebb anyja vagy anyósa, aki főzött, ő még egy ,,levest vagy prószát sem készített eddig". S mikor meghalt a gazdaasszony, s ő következett a sorban, idős fejjel kellett megtanulnia a sütés-főzési eljárásokat.

5 Lakodalmak, halotti torok alkalmával csupa idős asszony „banya" jött össze a kemencénél, tűzhelynél, s ahogy nekiláttak volna, fontoskodva, szinte szertartásosan tűrték fel karjukon a fehér vászon inget, s kezdték el a munkát.

6 A kemence effűtését, a fa aprítását, behozatalát fiatalabb ászszony, vagy férfiember végezte, erre a XIX. század elejéről is van adat.

7 Bizonyos előkészítő munkákra a főző asszony igénybe vette mások segítségét is: mint a zöldség, krumpli megtisztítása, baromfi forrázása, tisztítása. A kenyér dagasztását vagy a rétes elnyújtását — ereje fogytával — a gazdaasszony egyre inkább fiatalabbra bízta, de a kemencébe már ő tette be. Ha ez esetben nem sikerült a kenyér, erősen megpirongatta a szerencsétlen, gyakorlatlan menyét vagy lányát. Ha valamilyen okból — pl. a gazdaaszszony hirtelen betegsége, halála miatt - a család másik asszonytagjának kellett ekészítenie az ételt, nagy félelemmel és izgalommal tette azt. Ma is emlékeznek az első pogácsára, vagy kenyérre, a készítés körüli szorongásra, a siker örömére, de ma >is elhallgatják a sikertelenséget. Főképp a tésztafélék jó elkészítésével szerezhetett valaki hírnevet, elismerést. Az a tény, hogy a gazda felesége, vagy anyja osztja be az ételihez szükséges készleteket, és ő 'is főz-süt, a nagycsaládi szervezet következménye elsősorban, illetve a nagycsaládi szervezet felbomlása után annak maradva hya. Somogyban a nagycsaládi szervezet meglétéről vannak a XVIII. századból is feljegyzések, s említik a XIX. századi szerzők is.

8 Elsősorban a telkes és féltelkes jobbágy-családoknál volt rentábilis munkaszervezeti szempontból.

9 A nagy létszámú család munkájának megszervezése, ellátásának intézése, a vagyon, ' a készletek lehető gyarapítására való törekedés kemény fegyelmet követelt a család tagjaitól, a rendek fenntartását és szigort a gazdától, s a szervezésben másodlagos szerepet vállaló gazdaasszonytól.

10 1. Vö. MORVAY J., Asszonyok a nagycsaládban, Budapest 1956, 31-37. A nagycsalád étellel való ellátása ugyancsak sok munkát kívánt. 2. Saját gyűjtés, 1970. RRM A 1926. Adatközlő: özv. Garzó Imréné. 3. Saját gyűjtés, 1971. RRM A 1911. Adatközlő: özv. Bankos Ferencné. 4. Saját gyűjtés, Rinyakovácsi. RRM A 1910. Adatközlő: Mátés Márton. 5. A fentebb jelzetteken kívül elsősorban özv. Zsobrák Lajosné szolgáltatott jó adatokat. (RRM A. 1969, 1912.) „Amíg birta, mindig a legidősebb főzött. A szülő főzött, édösanyám fát vitt be neki, vizet vitt be és a baromfit mökpucolta. Tésztát segített neki készíteni, rétest elnyújtani, hintellékët készitött. Könyér sütésnél tüzet rakott, vizet készitött — ott át és töltögette édösanyám a szülének a vizet. Betevésné kisegitötte a szobából hordani a kelő könyeret, ráöntöüe a lapátra a szakasztóbul. Vőd ojan, hogy haragudott, ha segétött a lánya vagy a mönye... Az edények mosása, elrakása is az öregmama dóga vót. A terítést a fiatalasszon végezte hétköznap . . ." 6. Ezt rosszallóan mesélte el özv. Vankós Ferencné, hogy azelőtt néhány öregasszony jött csak össze, ma bezzeg sok fiatalasszony sürög-forog a lakodalmi, komabáli sütés-főzéseknél 7. APÁTI KISS S., TGy 5 (1822) 40-4. „Furcsa az, hogy a' somogyi parasztasszony annyira tudja az ő egyébiránt mogorva férjét venni, hogy ez helyette minden ellenvetés nélkül megfeji tehenét, minden vonakodás nélkül fát és vizet hord a konyhára, tüzet rak, el fűti a kályhát és kemencét, sőt igen gyakran még főz is . . ." 8. Az urbáriumok közül az 1701., 1715., 1725. évi közli a jobbággyal élő fiúk, testvérek számát is, ebből lehet következtetni a nagycsaládban élők arányára a kiscsaládokban élőkkel szemben. A XIX. század elejéről APÁTI KISS 1822, 41. írja . . . „itt sok jobbágyok egy kis szoros szobában vejökkel, menyökkel kilencen-tizen is együtt laknak." 9. VERESS É„ TSz 10 (1958) 379-396. 10. Vö. MORVAY J„ 1956, 31-37. FÉL E., A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson. Budapest 1944, 96.