Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

AZ AVARKOR IDŐRENDJÉRŐL 51 pírizmusban keresi. A sírrablók kilétét illetően nem foglal állást, „esetleg egy helyi, régtől letelepedett nép volt, amely az avar uralom bukása után babonás félelemből vagy más indítékok miatt feltörte korábi urainak a sírjait."

13 A magyar régészetben máig is hat és terjed az a felfogás, amelyet leghatározottaban Bóna István összegzett.

14 1. Csak az ún. korai avar sírok vannak feldúlva, 2. az ún. késői avar sírokban legfeljebb koponyarablásról lehet szó, 3. a kora-avarok sírjait a későavarok dúlták fel és rabolták ki, 4. amikor a ,,föld sebe behegedt", ugyanazok, akik korábban kirabolták a temetőket, most oda temetkeznek az ún. kora-avar sírok közé. Bóna István 15 év után is azt vallja, hogy 670 körül ,,az uralmat átvevő új nomádok hihetetlen alapossággal, mondhatnók 90%-ban feldúlták és kirabolták a kora-avar sírokat.

lú Mint látni fogjuk a fenti következtetések nem voltak kellően megalapozottak. A legtöbb avar sírt feltáró szlovák kollégák ismét tettek egy fontos észrevételt,

16 hogy ti. ki kell zárnunk azt a lehetőséget, hogy az avar sírokat rituális okból dúlták fel. „A sírok tudatosan voltak kirabolva." Azonban Z, С i | i n s к a sem tudott dönteni, így a rablás okát vizsgálva, fenntartja mind a két lehetőséget s azt állítja, hogy a zsitvatői temető nyugati részén a sírokat kirabolták, a keleti részét babonás okokból bolygatták meg. A sírrablások kérdésével ezidáig legkomolyabban Sági Károly foglalkozott a vörsi langobard temető kapcsán.

17 Megállapításait az alábbiakban összegezzük: 1. a sírok a rablás időpontjában még meg voltak jelölve, 2. a rablást kútszerű aknán keresztül hajtották végre, többnyire azonban a sírgödör alakjához igazodtak, 3. a sírrablók tisztában voltak a temetkező nép szokásaival, 4. ha a rabláskor a koporsók még tartották magukat, a leleteket bottal piszkálták ki, 5. a rablók a nyitott gödröket betemették, 6. ha a koporsók már nem tartották magukat, akkor az egész sírgödröt kiásták, 7. a rablások elkövetői a longobárdok szolganépei lehettek. Kovrig Ilona újabb szempontot vetett fel.

18 Véleménye szerint a feldúlt sírok egy részét nem rabló szándékkal bolygatták meg, hanem a már jeltelen régi sírra ráástak a későbbi temetkezések közben. Elismeri azonban a rablást is, bár ezt rendszertelen akciónak véli. Fenntartja azt a íeltétele13. BUDINSKY-KRICKA V., SA 4 (1956) 47. 14. BÓNA I., AÉ 84 (1957) 173. 15. BONA I., A népvándorlás kora Fejér megyében. Székesfehérvár 1971, 25. (A továbbiakban BÓNA 1971/a) zést, hogy az avaroknál erősen dívott a koponyarablás szokása. Azok a kutatók, akik korábban is fontos szerepet tulajdonítottak a sírdúlásoknak, minden munkájukban beszélnek ezekről a kérdésekről. Zlata Cilinska az érsekújvári avar temető feldolgozásakor már egy fejezetrészt szentel a bolygatott síroknak.

19 Sajnálattal állapítja meg, V10-12 14. Káptalantóti, 24. sír. - Grab 24. 1:20 hogy egyetlen egyszer sem tudott megfigyelni rablóaknát, holott a temetkezések 1,7%-a feldúlt volt. Ésszerű érvek felsorakoztatásával igazolja, hogy a bolygatások nagyobb része sírrablás eredménye. Csak abban az esetben ismeri el a rituális sírbolygatást, ha a koponya hiányzik ugyan, a csontváz többi része azonban teljesen sértetlen. Nézete szerint a sírok kifosztását a rablók titokban és kapkodva végezték. Tulajdonképpen válasz nélkül hagyja azt a kérdést: kik és mikor rabolták ki az avar sírokat? Hivatkozik ugyan Ludmilla Kraskovská véleményére, aki szerint a 800-as években mehettek végbe ezek a sírfosztogatások, ezt a nézetet azonban nem erősíti meg. Azt azonban nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a sírrablások csakis az izmok és az inak elbomlása után történhettek. 16. CILINSKA Z., SA 11 (1963) 96—97. 17. SÁGI K., AÉ 87 (1960) 59—60. — SÁGI K., VMMK 1 (1963) 39—78. 18. KOVRIG I., AHung 40 (1963) 88-89. 19. CILINSKA Z., ASFon 7 (1966) 122—123.