Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Répay Lajos: XVIII. századi repeceptek

326 REPAY LAJOS 70. Orvosi vények a XVIIi. századból. — Arztliche Rezepte > aus dem 18. Jh. átlós jelét használta vénykezdetnek, ami már az egy­házi béklyóktól való szabadulást jelenti. Mindhárman azonban egyformán használták az alkémiai szimboli­kus fedőjeleket és a súlymeghatározási, valamint a mennyiségi jelzéseket. Vegyük sorra a ma már idegennek tűnő, teljesen elfelejtett szimbolikus jeleknek ismertetését. A Px. vénykezdeti invocatiós jel még az egyiptomi­kopt időből ered, midőn a görög P (ro), Rá főisten nevének kezdő betűjéhez a kopt X-csi-végy szó kap­csolódott, megalkotva a ,,Rá isten nevében végy" ér­telmű isteni segélykérést. 2 Ezt a Px. szimbolikus jelet az összes görög-római kultúrán felépülő nemzet át­vette receptjein, sőt a tradíciókhoz hű angol­szász irodalomban még mindig előfordul. Az egyipto­mi isteni segélykérés más vallások keletkeztével, az idők folyamán értelmét veszítette és feledésbe is ment, de az összes feljegyzésben és a gyógyszerkönyv­ben továbbra is ezt a szimbólumot használták meg­határozásként, de talán értékjelzésként is. A bevett szokás alapján használt Px. jelet a keresz­tény középkorban egyházi szemlélettel Pater et Xris­tus értelmezésben használták. De a XVIII. század vé­gén a szabadabb gondolkodású tudósok a bevett szo kás latin szövegéből: a „receptum est" 3-ből rövidített Rec. vénykezdeti jelt kezdték használni. Ennek pedig a XIX. század első felében kialakult Rp. rövidítés lett az utóda. Tehát az Rp. jel nem a recipe szó rövidíté­séből ered, annál is inkább nem, mert a recipio-ere latin ige magyar értelme: visszavesz, visszahúz, vissza­szerez, újrafelvesz, s így nem felelne meg értelme a recept elkészítésére adott utasításnak. 4 Pj invocatiós jel viszont római eredetű, ahol az Pater Jupitert, a főisten megszólítását jelentette. 5 Ezt a kereszténység két isteni személy megszólítására vette át, ami a két nagy betű elhelyezésében minden­kor világosan kitűnik. Rómaiaknál a két betű egyszín­ten, ezzel szemben a keresztényi vények invocatiójá­ban minden esetben egymástól lejjebb lettek írva, hogy ezáltal kihangsúlyozódjon a két isteni személy. Ugyanezen filozófia alapján az egyiptomi eredetű Px. betűinél a nagy P után kis x betűt írtak a két személy nagyobb megkülönböztetésére. Az invocatió nemcsak az ókorban, de a középkor­ban is igen el volt terjedve és nagy jelentőséggel bírt. Minden hiteles okmány, királyi adományozó, vagy ala*­pítólevél invocatióval kezdődött. Ilyen az ismert tiha­nyi apátság alapító levele is, amely Krisztus görög nevének, a XPISTOS-nak első két betűjéből képzett, úgynevezett konstantinuszi monogramból áll. De álta­lában az egyházi műveltségű középkornak ezt a bé­lyegét minden okmányán megtalálhatjuk. 6 Az alfa/omega jelzés az ókeresztényi műemlékeken és a keresztény kopt kultúrában is már megtalálható. A teremtés mindenséget, később Istent és Krisztust jelentett. 7 Átvitt értelemben az orvosi vényeken az első leszövegezett orvosi rendtartásnak, a hippokratészi eskünek a megismétlését jelentette. Ezt a szimbolikus jelt csak a XIX. század első éveiben kezdték a vénye­ken használni. Meghatározott helye a vény felett kö­zépen és nem az invocatió helyén, a vény kezdetén volt. Ezen helyzeti megkülönböztetést minden előfor­dulásnál tapasztaljuk, tehát ez nem invocatió, csak vénykezdet. Az alkémia szintén óegyiptomi eredetű, amely leg­tovább maradt meg az orvostudomány ál-, illetve melléktudományai közül. Nevét Észak-Egyiptomtól kapta, ahol a fáraók birodalmát kormányzó főpapság azt titokban űzte. Tőlük az arabok vették át, akiktől al-névelővel ellátva spanyolokon keresztül terjedt el egész Európában. A mai fejlett atomfizika igazolja az alkémia lehe­tőségét, és az alkémia művelőinek eredményei ma is bámulatba ejtenek bennünket, hiszen primitív felszerelésük mellett hihetetlen szorgalmuk és aka­raterejük volt. Eleinte az ősi metallurgiának csak manipulációs függvénye volt és a fémek transmutá­ciói csak a tudósok elméletét képezte. A 7 ismert fém jeleinek szimbolizálása az ősi aszt­ronómiából indult ki, amikor az ismert 7 főplanetá­nak isteni nevét a nekik színben és tulajdonságban megfelelő fém kapta. így lett Kronosz-Saturnus ka­szás jele a hamuszürke ólomé, Zeusz—Jupiter széken ülő idős férfi jelét a fehér ón kapta, Aresz—Mars jele pajzzsal és dárdával a vasé lett, Sol a nap fénylő ko­rong jele lett az aranyé, Aphrodite— Venus tükröt tartó jelét a sárga réz kapta, Luna—Diana hold jelét a bá­gyadt fényű ezüst, s Hermesz—Mercur jelét, a botra tekeredő kígyókat a mérges higany 8 kapta. A többi szükséges jelet képzettársítási alapon szimbolizálva képezték, de mivel egymástól távol működtek, ugyanazon fogalomra több jel is képző­dött. Az alkémia fénykorát élő középkorban már 2. BUCHHEIM L, Geschichte der Rezepteinleitung: kop­tischen Rezept durch Xi eingeleitet Pap.K. 5506 der Wiener Papyrus Sammlung. Bonn, 1965, 3. PÁPAI-PÁRIZ F., Orvosi Szótárocska. Nagyszeben, 1708. 4. VÖRÖS I.-BURIÁN M., Latin-magyar szótár. JÁMBOR-KEMENES I., Római régiségek. Bp. 1932. SÖRÖS P., PRT XII. Bp. 1903. BUCHHEIM L, Geschichte der Rezepteinleitung: Ho­rusauge-Jupiter-zeichen-Recipe. Bonn, 1965. SZATMÁRY L., Az alkémiai jelképek megfejtéséről, Bp. 1938.

Next

/
Thumbnails
Contents