Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

190 EGYÜD ÁRPÁD Lányom, édes lányom, Bodor Katalina, Elattalak téged Rákóci kocsmába. Elattalak téged Rákóci kis úrnak. A Rákóci kis úrfi Elment őhozzájok. Bodor Katalina Szóba se állt véle. De Rákóci kis úrfi Ötét arra kérte, Húszta-vonta Erdőn-mezőn, Bokron mindenen át, Lófarkához kötte, Vitte szegény kislányt. „Az a mama, aki szinte észtet elmondta az is mëkhatt. E§yütt szoktuk mindeszt dalolni ezzel a második szomszéddal, az is mëkhatt. Szomorú néni. Tuttuk má mi régen, a nagypapa ezeket mind tutta a világon. Nagypapa Varga László volt." — Mi volt a további története a balladának? — „Hát, hogy húszta-vonta szegény kislányt mindenen átül, mer nem hajút a szóra. Akkor asztán, mikor ammár a ruhája tele volt vérre, a cipője, akkor haza vitte és mëkhalt." Törökkoppány, Buzsáki Istvánné, 1900. D. Az elrabolt leány 1. (Kincsem feleségem) „Kilenc éves koromba, mikor még olyan kisfijú voltam Karád községben, a nagynénémtű tanultam." — Mi volt a foglalkozása a maga nagynénjének? — „Kepésarató. Én meg mint fiata kisfijú — a zédesanyám megbetegedett — el köllött menni őtet helyettesíteni és ott tanultam meg, amikor a tarlórú bementünk este" — Mit meséltek az öregek ennek a további történetéről? — „Errű ászt mesélték kérem szépen, hogy valamikor abba a nagyon régi időbe vót tizenkét bandita, akik őserdőbe tartószkodtak barlangba és a városba egy nagyon szép kisleánt láttak. 23 éves fiatal ember vót a vezérük és ellopták észt a kisleánt és a leánka nem mehetett sehova se. Nem is látott semmit se, csak oankor, amikor ők vitték magukká. Ha zsákmányúni vitték, vagy akárhere mentek, akkor mikor elvitték, csak oankor látott valakit, v. valamit; máskor mindig a zerdőbe tartószkodott. És észt a zéletët nagyon megunta és egycer mekkérte a fiatalembert, hogy vigye jel a szülejihö, és ott valahogy sikerült a szülejiné lejáccani asztat, hogy mekhívtak ezeket egy vacsorára. Úgy, hogy ott má a karhatalmat, mindent elkészítettek ezëk elfogására" — Miért kellett hírharangot adni és kinek adtak? — .Ezeknek adtak hírharangot, hogy mennek, a karhatalomnak, akik e vótak áva." — Nem törökökről beszéltek a maga elődjei? — „Banditáknak hittak abba a zidőbe azokat." — Mindig erre az egy dallamsorra mondták az egészet? — „A zegészet. Különben a nagynéném, ha valamellik éne, akkor tunnám még ezëk meggyilkullásukat is, temetéssüket, mindent. Mer még vót egy verzs hozzá." — A banditákat aztán elfogták? „El igen és legyilkulták ükét." — A férfi, a férj mért mondotta, hogy felveszi a gyilkoló ruháját? — „Hogyha valami ujad ved vóna a szülői házná észre — hiszen azér nem mert megszöknyi sem, mert fett attú, hogy meggyilkujják a zegész családot akkor ezëk." — Meg is akarta gyilkolni a leányt, mert fölveszem a gyilkoló ruhám, mondotta a férfi. — „Ászt nem arra a térre monta, hanem arra a térre monta, ha valami ujján lesz ottan — ha kevesebb erő led vóna, nem uján nagy karhatalom, hogy megbír velük — akkor maj ezëk gyilkultak volna ottan." — Le akarta gyilkolni veszély esetén a leány szüleit? — „Igen." „Ugyancsak asztán hallottam a dédgyejimtű, az előgyejimtű, hogy amikor a za hadjárat vót itten, a tatárok, hogy jöttek és nem tuttak rendëssen beszényi, oan furcsán ejtették ki: Triszka, Julcsa, Nanica gyertek elő, mer elmentek a tatárok. És amellik előjött, akkor azokat legyilkúták. Meg különben is amúgy is csúfra tették, v. mellüket levákták, egyiket így, másikat úgy." lOsbárapáti, Tóth Imre, 1902. Kincsem feleségem! Engem invitálnak Vendég vacsorára, Apró pogácsára. Uram édes uraml Igy erre a szokás, Akit férhöz adnak, Hírharangot adnak. (Uram édes uram) (Az elzálogosított lány) Kincsem feleségem! Vedd rád selëm szoknyád, Én meg majd rám veszem A gyilkolló ruhám. Kincsem feleségem! Mi jannak a zoka? Atyád városában Nagyon harangoznak. Kincsem feleségem! Mi jannak a zoka, Atyád udvarában A zácsok faragnak? Uram édes uram! Igy erre a szokás, Akit férhöz adnak, Annak padokat faragnak. Uram édes uram! Mi annak az oka, Atyád városában Nagyon harangoznak? Kincsem feleségem! Az annak az oka, Ha egy lányt férjhez adnak, Hírharangot húznak.