Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

KÜLSŐ-SOMOGY NÉPBALLADÁI 183 tatják azt a társadalmi kényszert, ami miatt betyárrá kellett lennie a pásztorembernek. Köztudomású, hogy Somogyban, a „királyi kanászok földjén" a kanásztársadalom volt a legrangosabb,, nemcsak azért, mert gazdag népművészeti, tárgyi és szellemi hagyatékot örökített az utódokra századokon keresztül, de főleg azért is, mert igen szoros kapcsolatot tartott fenn az elnyomott társadalmi rétegek szemében népszerű betyárokkal. Gyakran közös volt a sorsuk és egymásra voltak utalva. Az igazi betyárok a nép érdekeiért küzdve kivívták annak teljes szimpátiáját. A betyárokról, a pásztorokról szóló dalok és balladák olykor lírai, máskor epikus, vagy éppen drámai vonatkozásúak. Kommentár nélkül utalunk röviden Váczi István balladájára, amely szépsége ellenére is tartalmaz kisebb tévedéseket: a Patkó-testvérek ugyanis nem voltak egy bandában Juhász Andrással. A tévedés ellenére jól ábrázolja ez a balladás dal az elnyomó szervezet képviselőjének, a bírónak a tragédiáját. Tóth Imre rövidebb változata (J—3.) magvasán ugyanezt az eseményt rögzíti, s igen szép régies dallam kíséri. Érdekes kontaminációt mutat a vers ritmusa és szótagszáma szempontjából Szántó Ferenc közlése (J—1.). A tájunkon számtalan változatban talált epikus dalok és balladák közül nem idéztük a ,,Nem messze van ide kis Margitta", az ,,Onnan alól jönnek a zsandárok", „Megy a juhász a szamáron" című dalokat. Az országban elterjedt betyárballadák és dalok legtöbb változata a somogyi emberek alkotásaként kelt szárnyra. A következő más témájú változatok különböző tájról kerültek Somogyba. A ,Judjátok-e lányok" Sümegprágáról származik, oda pedig a Tisza mellékéről jutott. Ugyanígy a ,,Megöltek egy legényt" balladás dal sem helybeli eredetű. Ezekkel úgy járt az előadó — mint más esetben is tapasztalható volt —, hogy e két részt egyként akarta elmondani tartalmi szempontból, de más-más dallammal (K—1—2.). Ezek a változatok nem betyárballadák, bár gyakran találkozunk valamelyik neves betyár nevével a szövegek között.

28 Ezek a formák inkább „A hűség próbája" típussal mutatnak kapcsolatot. Egészen líraivá vált formájával találkozunk Torvajon a Tiszacsegéről oda vitt ,,Megölt szereíő"-nek, amelynek záró strófája ráadásul még kölcsönzött is (K-3.). A múltból való áttételes „üzenet" társadalmi és egyéni előadói vonzatát minden balladánál el lehet mondani. „A halálra táncoltatott leány" viszonylatában azért is térünk ki erre, mert Igáiban több előadótól többféle felfogásban, értelmezésben vettük el. Ez a balladatípus is a különböző társadalmi helyzetben élő két ember tragikumára épül. Ezeket a változatokat minden somogyi községben lehet még gyűjteni „Sági bíróné" címen. Egyedül (Tardiné Puber Anna) balladája címe más: Csáki Mariska, amely ritka címadó név Somogyban. A somogyi formák kivétel nélkül a legény beköszöntésével és a leány iránti érdeklődéssel indítják a cselekményt, amit követ az anya felelete, majd a legény bálba hívja a lányt, ezt követi az anya felelete a lánya gazdagságát kifejező körülmények felsorakoztatásával (szép brunnel cipő, szép selem szoknya, szép aranygyűrű, paplanos ágy, három szoba stb.). A következő része a drámai feszültség forrpontját ábrázolja, amelyből viszont teljesen hiányzik a ballada tragikumát kiváltó é%. Úgyszintén hiányzik ezekből az alkotásokban a más tájon hangsúlyozott gazdag leány és szegény legény viszonyának bemutatása, valáVnint a hivalkodó anya és a leánya karakterizálása is. Ez a hiányosság teszi a cselekmény menetét hézagossá, homályossá. A ballada csúcspontján a mindenre elszánt legény felszólítja a hangászokat az eksztatikus erejű zene rázendítésére, mely előre sejteti a tragikus szituációt. Kevés somogyi változatban találkozunk a fiú nevével, csupán az „icikém-picikém" kifejezésekkel illetik egymást. A halálra táncoltatás elszántságának indulatát a „Nem lehet kimenni, Nem lehet pihenni", valamint a „Hangászok, hangászok, Most húzzátok reggelig" tiltó és parancsoló szavak fejezik ki, amelyből azonnal kiérezzük a kedves végzetének közeledtét. A szöveg nem minden esetben szól a két főhős különböző osztályhoz való tartozásáról, szerelmi viszonyukról, sem pedig a gazdag bíróné tiltásáról. Az érzelmi túlfűtöttség balladai erejének az előadóra tett hatását jól jellemzi az az eset, amikor Tardiné a „Húzd rá! Csákibeli hangászok" sorainál leállt a dalommal, és magát a drámai helyzet forrásában érezve kiabálva-recitálva adta elő a sorokat, mintha azonosítaná önmagát a bosszúállás, megtorlás hevétől fűtött gyilkossági szándékkal. Ime egy újabb — a ballada tárgyát nem befolyásoló — mozzanat, amely visszavezet azokra, amelyeket a hagyományőrzés pszichikai-emocionális rétegeződéséről szoktunk elmondani. Visszakanyarodva Máténé szövegéhez: „Verje meg az isten Kedves édesanyám" átokrész töbnyire záró strófaként jelentkezik legtöbb változatnál, de találkozunk olyan esettel is, amikor a strófák közé ékelődik az átok. Ez a sajátosság más típusú balladáinknál is előfordul Somogyban, ami arra mutat, hogy a klasszikus balladatípusok újabb formáival van dolgunk. Ezek az alkotások Somogyban többféle értelmezés szerint magyarázhatók, mind a verses formákat illetően, mind a mesei változatokkal kapcsolatosan. Ismert a balladák és más műfajok (hiedelem, mese) közötti kapcsolat. E tekintetben a hagyományőrzőnek tartott Somogy igen gazdag példákkal szolgál. Balladáink többségénél az ördög-szerető koncepció érvényesül. A már említett Tardiné féle előadás „Csáki Mariskája" prózai kitétele is az előbbiekre utal (L—3.). Hasonló Máté 28. Magyar népköltészet II. 1955, 257.