Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

180 EGYÜD ÁRPÁD konkrét utalás, viszont a továbbiakból megtudjuk, ami az összes eddigiekkel ellentétes, hogy az ital nem az enyhítést szolgálja, hanem mérget tartalmaz. Az 5-6. versszak az erdélyi és más táj klaszszikus változataiban meglevő virágoktól való búcsúzás szép motívumát mutatja be. A ballada végső szakaszai visszakanyarodnak az új balladákra jellemző megoldásokhoz. Bár költeményünk - éppen több rétegű volta miatt — nem érheti el a legjobb változatokra jellemző drámai mélységet, de feltétlenül túl emelkedik az eseményközlő formák sekélyességein, s így azt mondhatjuk, hogy a területünkön talált egyetlen olyan példa ez a ballada, amely - ha líraivá szelídülve is - megtartja kapcsolatait e típus legértékesebb példányaival. A szeretők egymástól való elválasztásának más módjával is találkozunk balladáinkban. Ezt tükrözik ,,Az elátkozott leány" (Megátkozott menyasszony) típus legszebb somogyi variánsai is, amelyek kivétel nélkül ,,Az aradi kislány" kezdettel indulnak, ellentétben régebbi adatokkal,

9 amelyekkel azonban tartalmilag és alapeszméjüket illetően megegyeznek.

10 Somogyban talált nagyszámú változataink minden tekintetben teljesen azonosak, szó szerint megegyeznek. Ezekben a balladákban nem tükröződik élesen az osztályellentét (az elválasztott szeretők viszonylatában) s nem is az igazi társadalmi háttér domborodik ki bennük, hanem a minden korban előforduló szülői ellenzés a tragikumot kiváltó ok (amelynek természetesen legtöbbször gazdasági háttere van), s amely itt a szülői átokban realizálódik. Balladáink jól érzékeltetik az idegenbe házasodás gyakran tragédiával végződő esetét, melyre utal is néhány változatunk (B-1-4.): ,,Mosí hozták ide idegen országból", ,,Messziről jött ide, Azért szomorkodik". A szerelmesek halálát tehát az anyai átok foganatja okozza ezekben a variánsokban. Egyetlen egynek tér el a záró strófája a többi változattól, amelyet Farkasné énekelt: az átkot szóró anya megbánja tettét. A siófoki (zicsi) és a balatonkiliti (sümegprágai) változatok strófáiban kifejezésre jutó elátkozást azonos szöveg idézi : ,,Hit, remény, szeretet, Szálljon át feletted". Ez a későbbi - ponyvái hatást mutató - kitétel legtöbb alkotásunkból szerencsére hiányzik, amely egyébként a ,,házi áldásokra" emlékeztet. Legtöbb alkotásunk azonban szép, balladás menetű, átokkal záródó, régies hangvételű, tömören fogalmazó balladák. Somogy megye legarchaikusabb anyagai közé sorolhatjuk a már említett kényszerházasság gondolata köré csoportosítható ,,A halálra hurcolt menyasszony" és ,,Az eladott lány-elzálogosított lány" típusokhoz tartozó ballada töredékeinket. Jóleső érzés tölt el bennünket, hogy e típus legszebb formája Törökkoppányban került elő a 30-as években Rákóci kis úrfi (Bodor Katalina) címen),

11 amely azóta az egész magyar nyelvterületen eltűnt s mind a magam, mind a tudományos kutatók legnagyobb meglepetésére 1973 januárjában újra előbukkant Szenyéren Tislér Antalné előadásában. Ez a téma évszázadok mélységébe nyúlik vissza és a magyar középkor francia kapcsolataira utal.

12 Nem tartom kizártnak, hogy éppen Somogyban kereshetők bizonyos szálai ennek a kapcsolatnak, amire következtetni enged - azonkívül, hogy Somogyban maradt meg e típus legszebb példánya — az a történelmi tény is, hogy Somogyvárott (Kupavár) Szent László francia szerzetesekkel és szolganépekkel telepítette be a Szent Egyed bazilikát és környékét (régészeti feltárásai jelenleg folynak). Ez a korabeli hatalmas királyi és egyházi centrum nemcsak Somogynak volt hatalmi-egyházi erőssége és központja, hanem egész Dunántúlnak is. E kisugárzó telepnek szellemi, folklór stb. vonzásait érdemes lesz a jövőben alaposabban kutatni. Feltevésem tehát történeti tényekkel támasztható alá, de teljes bizonyításához még több régészeti-történelmi, irodalomtörténeti stb. kutatás szükséges. Az első töredékváltozatot Buzsáki Istvánnétól rögzítettem magnóra (C—1). Az eredeti változathoz képest az első strófája hiányzik ugyan, de így is szép indítással mutatja be az asszony becsalogatását. Második strófája majdnem szó szerint megegyezik a régi változat 3. strófájával. A mi 3 versszakunk viszont ,,magyarázkodó" rész, amely értelemszerűen nem idevaló. Mindkettőben azonos a 4. szakasz. A mi változatunk 5. része már nem is balladai verstartozék: inkább a prózai beszéd versbe kényszerítése. Ez után kihagyott előadónk emlékezete és az ez utáni részben is úgy tett, mint előbb: hirtelen rímbe szedte történetismeretének gondolatait, amelyek rag-rímei ellenére is logikusan magyarázzák a középkori büntetésnek kegyetlen ,,igazságszolgáltatását". Az említettek miatt ezek a részek nem lehettek olyan szintűek, mint amelyeket az eredetire emlékezve idézett. Prózai elmondásával igyekezett pótolni az elfelejtett strófákat és a történetet. Más tájon e típus néhány változata szól az ördög szerepéről is, amelyet itt nem érintünk bővebben, mivel ezt megtettük a Halálra táncoltatott típussal kapcsolatban. Megjegyzendő, hogy érdemes ez az ördögszerető téma alaposabb vizsgálatra, mert feltűnő, hogy a legkegyetlenebb középkori büntetésekkel kapcsolatban alkalmazza e két típus az ördög jelentőségét: halálra táncoltatásban és a halálra hurcoltatásban. Nem lehetetlen, hogy e típusaink a mesei, legendái közös tőről fakadnak. A tragédiához vezető kényszerített házasságról szóló balladáink legértékesebb töredéke a ,,Kincsem feleségem" kezdetű és ennek változata az ,,Uram édes uram", amelyekkel külön dolgozatban foglalkoztam, (vö. SMK 1 (1973) 313-17. 9. Magyar népköltészet II. 1955, 64. 10. GÁRDONYI J., Etn 19 (1908) 168. 11. EGYÜD Á., Eltűnt balladák nyomában. (Kézirat, sajtó alatt) - vö. CSANÁDI l.-VARGYAS L, Röpülj páva röpülj. Budapest 1954, 116. és ORTUTAY GY.-KRIZAI I., Magyar népballadák. Budapest 1968, 229.