Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Együd Árpád: Külső-Somogy népballadái

KÜLSŐ-SOMOGY -, i,v. BALLADA JELLEMZÉSEK íKülső-Somogy klasszikus balladáinak bemutatását ,,A

x

szégyenbeesett lány" típusba tartozó Angoli Borbáfával kezdem (A-1.), amelyet Torvajon Kerekes JÓzsefnétől gyűjtöttem. Ez a ballada egyik legszebb formája ennek a típusnak, amelyet éz adatközlő Tiszacsegéről hozott magával, s amely lényegileg megegyezik Bartók Béla gyűjtésével.

1 A nyugateurópai eredetű balladákra gyakran jellemző a szomszéd népre (angolra) való hivatkozás, mint azt Vargyas Lajos kutatásai alapján tudjuk

2 (Angoli, Landonvári, Londonvári stb.). A Kodály Zoltán által Nógrádban talált Hangoli név is csak torzult népies változata az Angoli-nak.

3 Balladánk két érzelmi momentumot tartalmaz: az anya kegyetlenségét leányával szemben, Gyöngyvári úrfi érzelmeit és az ezekkel kapcsolatos kettős tragédiát. A balladában a középkori társadalom feszültségében élő ember ítélete fejeződik ki. Az osztályviszonyok azonban különbözők az ország más és más táján talált változatokban. A Homlódi Zsuzsanna gazdag asszony leánya,'

1 a mi gyűjtésünkben szereplő Nándorvári dajka (A-2.) leánya viszont tizenkettedik gyermeke anyjának, míg a férfi gazdag, amire nemcsak a Király név utal, hanem a kocsis alkalmazása stb. Itt kitérőleg jegyzem meg, hogy a Kis Király Miklós név is archaikus, mint a balladák más kedvelt nevei is: Sallai Szép Kató, Darvas Kis Kelemen, stb. A klasszikus balladák számtalan tulajdonságát viselik magukon a mi szövegeink, amelyek könnyen kiolvashatók motívumaikból, fordulataikból: a lány hóhérok kezébe adása, a felesleges mentegetőzések, időkérés a levélíráshoz, a madárral küldött levél, a kocsishoz intézett szavak, a leány keresése, az anya hazudozásai stb. E motívumok legtöbbje közkincse az európai folklórnak.

5 Vajda Józsefné változata (A-3.) nem szól a szerelmesek két osztályhoz tartozásáról. Itt a leány is feltehetően gazdag, amire a zöld selyem szoknya emlegetése is utal. Az eső és villámlás idézése is tükrözi az archaikus változatokkal való rokonságot. A ,,Menyasszonykereső" című balladánk, mintha A halálra táncoltatott típustól kölcsönözte volna beköszöntő formuláját, ami e két típusnak Somogyban előforduló gyakorisága miatt nem is csoda, bár közöttük semmiféle témarokonság nincs. Az „Elválasztott szeretők" gondolata köré csoportosítható balladatípusok száma igen gazdag, amelyekhez az itt és máshol is tárgyalandó balladáink is tartoznak. A ,,Menyasszonykereső"-ber\ nem fejeződik ki az előbbi balladákban meglevő éles társadalmi ellentét (A-4.), sem a kegyetlen 1. KODÁLY Z„ A magyar népzene. Budapest 1969, 312. 2. VARGYAS L, Etn 71 (1960) 249-253. 3. Magyar népköltészet II. Budapest 1955, 52. (Szerk. Ortutay Gy.) 4. KALLÓS Z., Balladák könyve. Bukarest 1971, 206, 222. NÉPBALLADÁI 179 anya ítélete, mégis tömören fogalmazó tulajdonsága miatt értékesnek tartjuk ezt „A szégyenbe esett leány" típusba sorolt alkotást, amely a szegény leány szerepét hangsúlyozza, aki ibolyát szed és tányért törölget. A ,,Vérem a véreddel, testem a testeddel" kifejezés, valamint az eltemetés helyére való utalás, a galamb szimbólum és átok a klasszikus balladákra jellemző szépséggel emelik ezt a variánst a szebb alkotások sorába. Somogy más táján is gyakran találkozunk a Nándorvári dajka címmel (Lászlómajor, Dömötörfi János, Rinyakovácsi, Jancsó Györgyné stb.). A rinyakovácsi változat ..Nándori királya" az eseményt Nándor(fehér)-várhoz köti, ami elgondolkoztató lehet a további kutatás számára. Bár somogyi változataink feltétlen az Angoli Borbála típusú nyugat-európai változatokból táplálkoznak alapeszméjüket illetően, de feltételezhető, hogy a mi változatunk mégis a Hunyadiak korával tart szorosabb kapcsolatot, s ezt a szennai változat is erősíti azzal, hogy alig van olyan strófája, amely ne Mátyás királyt szerepeltetné. Az említett kettős eredetszálhoz segítségül hívhatjuk a népi asszociációt is, melynek alapján a valósághoz közel állónak ítélhetjük meg feltételezésünket: a már említett Kis Király Miklós név könnyen helyettesíthető Mátyás nevével (Kisnek és Miklósnak elhagyása mellett). Hasonló esettel találkozunk máshol is, és nem szükséges minden esetben romlást és elhallást feltételezni. Elképzelhető tehát, hogy a Nándorvári dajka és a szennai változatok a XV. sz. történelmi-társadalmi állapotokhoz kötődnek inkább tartalmi megoldásaikkal s így nem egyenes leszármazottai a nyugat-európai rokonaiknak, bár egyes motívumgyökereik onnan táplálkoznak. A Szűcs Mariska balladája az ország minden táján előfordult, mint a gyilkosságtörténetek megörökítője. Vajda Józsefné (A-5.) balladáját mi mégis ehhez a klasszikus csoporthoz csatoltuk, mivel legtöbb strófája, fordulata a legjobb erdélyi változatokéval teljes rokonságot mutat.

6 Az újabb keletű balladaváltozathoz fűződő esemény valódi történetét Vi kár Béla nyomozta ki.

7 Vajdáné közlésével azért is érdemes foglalkozni, mert lényegileg egyik formával sem azonos, illetve magában egyesíti mind a gyilkosságtörténeten alapuló új balladák egyes motívumait, mind pedig „A megesett leány" típus legszebb fordulatait. A mi Szűcs Mariskánk tragikuma tehát nem azonos a „gyilkosság balladák"-éval, hanem inkább az archaikus formákkal van szorosabb rokonságban. А К a I I ó s-gyűjtés

8 ,,Jó estét barna lány", ..Szücs Mari" és „Homlódi Zsuzsanna" változatainak több sorát felidézi a mi szövegünk. Itt az első strófa is utal a teherbe esett lány levertségére; a másod|k szakaszban szereplő pohár kínálására nincs 5. VARGYAS L, Etn 2-3 (1960) 250. 6. KANYARÓ F., Etn 16 (1906) 233. 7. VIKÁR В., Etn 16 (1905) 337. 8. KALLÓS 1971, 201-236.