Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Andrássy Antal: Somogy megye 1848 őszén, a Jellasics-támadás idején.

SOMOGY MEGYE Somogyban és a környező szomszéd megyékben fokozta a veszélyt, hogy itt jelentős számban horvát és szerb lakosság élt. Fényes Elek szerint Somogy­ban 9370 horvát, 3876 szerb és 1308 szlovák nem­zetiségű lakos élt. A fentiek mellett még 8959 német anyanyelvű polgár élt a kaposi, az igali és a szi­getvári járásban. 52 1848 szeptemberében a magyar polgári forradalommal elégedetlen somogyi nemze­tiségiek, hogy nem álltak az ellenforradalmi csapa­tok oldalára, az a rablóháború felismerésének kö­szön ríető. 1848 szeptemberében a pattanásig feszült osztály­ellentét heteiben a szegényparaszt és zsellér lett az azíerő, amely sérelmei ellenére felismerte helyét a haza védelmében, és az ország, a szabadság ügyének megmentője lett. JELLASICS TÁMADÁSA 1848. szeptember 11-én reggel 6 órakor Jellasics a hosszú előkészítés után betört az országba. Az előrenyomuló had Csáktornya — Letenye - Nagy­kanizsa felé tartott. A fősereg részint ezen a vona­lon, részint Perlak és Kottori felől tört az országba, és ezt Jellasics vezette. A betört ellenforradalmi se­reg, az itt hozzácsatlakozó császári lovas egységek­kel, később a 35—38 ezer főt elérte. Jellasics serege három csoportra oszlott. Első a nyugati csoport, amely Jellasics közvetlen parancs­noksága alatt állott, és Légrádtól délre, a Mura torkolatától indult. Ennek volt utóvéde, illetve követ­te a Kempen altábornagy parancsnoksága alatti hadosztály. Második a középső csoport, amelynek Karl Ritter von Hartlieb altábornagy volt a parancs­noka és Pitomacsa, ill. környékéről indult. Harmadik a keleti csoport, vagy a szlavóniai hadtest, Karl von Roth vezérőrnagy parancsnoksága alatt állott és Dálya, Cepin, Bisovas térségében gyülekezett. Az utóbbi, mintegy 9000 fő később Drávaszent­mártonnál szeptember 19-én két napon át kelt át a Dráván. 53 A Jellasics vezette hadtest egyik dandá­rának a parancsnoka Sedlmayer ezredes volt. Ezre­dével, a megyében állomásozó Hardegg vasasokkal, Marcalinál szeptember 19-én csatlakozott Jellasics­hoz. Az áruló ezredesnek és katonáinak a magyar kormány parancsa szerint éppen a horvát betörést kellett volna megakadályozni. A Wrbna és a Kress lovasok szintén Somogy földjén szöktek át a csá­szári csapatokhoz. A sorozatos katonai árulás csak igazolása lehetett annak a politikai nemtörődöm­ségnek, amely a megyei bizottmányt és a tisztikart is jellemezte. 52. EMBER 1951., 71. 53. VARGA 1953, 76. és HORVÁTH M., Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. Bp. 1871. I. 502—503. 54. GELICH R., Magyarország függetlenségi harcza. Bp. én. I. 174—175. 1848 ŐSZÉN 139 A nemzetőrök közül ezekben a napokban a Drá­va vonaláról hazament az I. zászlóalj, a marcali já­rásba. A II. zászlóalj, melyben a kaposvári járásból és a Kaposvárról való nemzetőrök voltak, szintén hazaindult. Jellasics a hetek óta előkészített támadás és elő­renyomulás részletét tisztjeivel kidolgoztatta, ügy­nökei révén a Magyarországon állomásozó katona­ismerőseit csatlakozásra szólította fel. A német-oszt­rák származású parancsnokok többsége a későb­biekben engedelmeskedett. A polgári lakossághoz pedig kiáltvánnyal fordult, melyben megindokolta betörését. A király tekintélyét akarja visszaállítani, amelyet a forradalmi kormány — szerinte - meg­sértett. Csak ez a katonai út lehetséges, mivel a békés tárgyalás eddig nem vezetett eredményre. „Senki se féljen attól, hogy én a vívmányok bár­melyikét mellőzni akarom, hogy azok kiváltságok bármelyikét is, melyeket királyi szó még nem régen a nemzetnek eredményezett meg akarnám csorbí­tani. Nem ellenség árasztja el Magyarország sík­ságát, barát az, ki az alkotmányos király loyális alattvalóinak segítségére jön. Ezek nekem testvéri jobbjokat nyújtandják, hogy isten segedelmével az országot egy kormányzásra képtelen, gyűlölt és lá­zadó kormánytól megszabadítsam." 5 ^ Jellasics ,,A magyar nemzethez!" címzett fenti ki­áltványában már egyetlen szóval sem emlékezett meg a parasztság követeléseiről, melyet korábban ügynökei útján oly buzgón támogatott. A pesti radi­kális baloldal nyomására most az ellenforradalmi támadáskor, a képviselőház szeptember 15-én a sző­lődézsmát eltörölte. Amíg a vagyonos földbirtokosok az osztályellentétek enyhítéséért, a kisnemesek és a radikális értelmiségiek a parasztság felsorakoztatá­sáért küzdöttek. Mindenesetre a polgárháború ár­nyéka elvonulófélben volt, és az addigi fő ellentét, a földesúri—paraszti ellentét az ellenforradalmi tá­madás után 1848 szeptemberében másodlagossá vált. 56 A MEGYE HELYZETE JELLASICS BETÖRÉSEKOR A megyei bizottmány ülésén szeptember 11-én elsőként Csányi László kormánybiztos levelét tár­gyalták. Csányi, a Letenyén két nappal korábban kelt levelében az ellenség közeli támadásáról tudósí­tott. „A megkezdett harcznak kimenetele bizonyta­lan, megtörténhetik, hogy a sors próbára teszi a magyarnak erélyességét és hűségét, hogy Somogy megye közönsége a próbát kiállva, megfelel a Hon 55. VARGA 1953., 27. 56. SmL Közig. biz. iratai 1848. 1731/b. Csányi leve­lét 1848. szeptember 11-én reggel 6 órakor kapta meg az alispán, illetve a bizottmány. Ezt aznap ue. szám alatt tárgyalta a megyei bizottmány. Uo. Kzgy. jkv. 1848. szeptember 11. 1731, 745—747.

Next

/
Thumbnails
Contents