Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Benke József: Termelőszövetkezeti mozgalom Somogyban, 1948-1956

TERMELŐSZÖVETKEZETI MOZGALOM SOMOGYBAN 1948—1956 И73 száma, akik több mint 145 ezer kat. holdon gazdálkodtak (ebből majdnem 115 ezer hold volt a szántó). A nagyarányú felfejlesztésnek, az önkéntesség megsértésének egyenes következménye lett a termelőszövetkezeti csoportok nagymértékű felbomlása

63 1956 őszén-telén. Ha a termelőszövetkezetek 1956 decemberi adatait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a felbomlás az ország azon megyéiben volt a legnagyobb mértékű, ahol 1955/56 fordulóján a legnagyobb arányú volt a felfejlesztés.

64 Míg országosan a családok kétharmada lépett ki (66,5%), addig a legintenzívebben fejlesztett két megyében, Somogyban és Zalában, az 1956. december 31-i tagság az 1956. szeptember 30-inak mindössze 5,8, illetve 7,7%-a volt: azaz Somogyban a családok 94,2, Zalában 92,3%-a lépett ki.

65 1956. december 31-én a termelőszövetkezetek száma kevesebb mint 12%-a volt a június 30-inak. A családok, illetve tagok száma 5,8, ill. 5,2%-a, az összterület ill. a szántó pedig 7,2, ill. 7,1%-a volt 1956. december 31-én az 1956. június 30-ainak. Az 1955/56 fordulóján történt nagyarányú megalapozatlan felfejlesztések, valamint az ellenforradalom következtében beállott helyzet eredménye az lett, hogy a termelőszövetkezetekhez hű maradt tagság még (az első megbízható statisztikai adatokat felmutató időponthoz), 1950. június 30-ához képest is annak felére csökkent. A megyén belül a termelőszövetkezetek feloszlása és a tagság kilépése is ott volt a legnagyobb arányú, ahol a fejlesztés is az volt az ellenforradalmat megelőzően: a nagyatádi járásban minden termelőszövetkezet feloszlott. Nagyon súlyos volt a veszteség a barcsi járásban, ahol ф téeszek 97,7%-a oszlott fel (azaz a június 30-i 43-ból 1 maradt december végére), a tagságnak pedig kevesebb, mint 1%-a maradt termelőszövetkezeti tag (a földterület alig 1%-ával). Az ellenforradalom legkevésbé érintette a fonyódi és siófoki járást: itt a tagság több mint 10%-a maradt a szövetkezetben.

66 63. A Földművelésügyi Minisztérium már 1956 november végén kiadta a szükséges utasításokat a szövetkezetből való kilépés szabályozására. Lásd: SIMON P., PtK 2 (1972) 102—104. 64. Igy pl. Békés, Csongrád és Pest megyékben az országos átlagnál lényegesen jobb volt a téeszekben bentmaradott tagság aránya: Békésben 1957 közepén 23 ezer volt a téesz-tagok száma, szemben az 1956 közepi 24 ezerrel. Csongrád megyében majdnem 13 ezer (egy évvel korábban 18 ezer). Pest megyében is a tagság fele a nagyüzemekben maradt (az 1956 közepi 22 ezerből 11 ezer.) Adattár 1965, 48—50. 65. HAJDÚ I., StSz 8—9 (1957) 633. 66. A barcsi járás 28 községében 1956 júniusában 43 téesz működött. A nagyatádi járás 20 községében 40. Ugyanezt mondhatjuk a tabi járásról: itt 28 községben 1956 nyarán már 51 csoport volt. Bár a marcali járásban 1956 nyarán csak 28 termelőszövetkezet működött (akkor, amikor a községek száma 32), azonban itt a felfejlesztés 1955 őszén történt (eddig ugyanis mindössze 14 téesz működött). A csurgói és a kaposvári járásokban a szervezés üteme a megyei átlagnak megfelelő volt: a feloszlások és kilépések aránya Az országos arányokat meghaladó felbomlás — kilépés mindenekelőtt a termelőszövetkezeti mozgalomban elkövetett hibák következménye, amelyeket itt, Somogyban az ellenforradalom eszmei előkészítői fokozottabban kihasználhatták, mint országosan.

67 A termelőszövetkezetek tömeges feloszlásának, a termelőszövetkezeti tagok tömeges kilépésének okairól az MSZMP Falusi Osztálya 1957 februárjában a következőket írta: „A termelőszövetkezetek feloszlását csaknem mindenütt a következő okok befolyásolták: az erőszakol tsz-szervezés, a rossz gazdálkodás, a helytelen yezetés, a jó termelőszövetkezetekben a nagy jövedelem és vagyon felosztásának reménye, a középparaszt és szegényparaszt viszálya a téeszekben, a termelőszövetkezeteken kívül levő egyéni parasztok harca az ,,ősi föld" visszaszerzéséért, s nem utolsó sorban a termelőszövetkezeti tagok megfélemlítése az ellenforradalmi elemek, több esetben a kulákok által."

68 A gazdaságpolitikának már említett hibái, valamint a fentiek mellett a termelőszövetkezetek nagyarányú felbomlásához és a tagság kilépéséhez hozzájárult még a termelőszövetkezetek már említett önállóságának hiánya, a viszonylag nagy téesz-apparátus, valamint az, hogy sok lumpen elem került a szövetkezetekbe.

60 Véleményünk szerint azonban a legdöntőbb ok az volt, hogy a termelőszövetkezeteink az ellenforradalom előtt nem váltak — nem válhattak — példamutató, rentábilis nagyüzemi gazdaságokká. Alapvető ellentmondást jelentett, hogy a termelőszövetkezetek nagy területen (sok esetben csqk ez jelentette a nagyüzemet) a legelmaradottabb kisüzemi módszerekkel gazdálkodtak. A megyében a szövetkezeti és az állami szektor (az erdőgazdaságok területe nélkül) a megye összterületének 37%-át tette ki 1956 közepén. Ezzel szemben a megye mezőgazdasági összterületének felét kitevő egyéni gazdaságok az össztermelés éris ehhez volt hasonló. A fonyódi és siófoki járásokban 1955/56 fordulóján a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének üteme lényegesen a megyei szint mögött maradt: az előbbi jörás 28 községében 1953/ 54 folyamán mindössze 15, 1955/56-ban is csak 21 csoport működött. A siófoki járásban is hasonló volt a helyzet: a 21 községben csak 25 téesz volt 1956 közepén. E két járásban a megyei átlagot több mint kétszeresen meghaladó volt a téeszekben maradt tagság aránya: az előbbiben 11, az utóbbiban pedig több mint 12%. 67. Ismeretes a kaposvári vita, amelyben többen a téeszmozgalom ellen lázítottak, hallgatva a nagyüzemi gazdálkodás eredményeiről, a Somogyban is meglevő egészséges jelenségekről. Az írószövetség 1956. október 19-én a kaposvári Csiky Gergely Színtlázban rendezett vitát Márkus István Somogyi összegezés с cikkéről. A vitán közel másfél ezren vettek részt, közöttük sok egyéni paraszt és téesz-tag (akiknek egy részét az írók már a vitát megelőzően előkészítették a felszólalásra). 68. Idézi SIMON P., PtK 2 (1972) 94. 69. Uo. 95.