Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

86 BAKAY KORNÉL László Gyula úgy gondolja, hogy a római pénzek forgalma a X. századig tartott,

139 Bóna István szerint az avaroknál belső pénzforgalom nem volt.

140 Azt hiszem, hogy az ún. griffes-indások VI. századi ittlétét az is megerősíti, hogy oly nagy számban vannak a temetkezésekben római pénzek, későrcmai fibulák stb.

1

''

1 Szándékosan nem foglalkozunk a motívumokkal és a készítési technikákkal, mint etnikum-jelzőkkel, hiszen nem egy olyan példát lehetne felsorolni, mint az abonyi 12. sír nagyszíjvége, amely annak ellenére, hogy lemezes, griffeket ábrázol.

1

'

2 Egyáltalán nem szükséges feltételeznünk azt, hogy egyszerű technikai fogások mély tartalmak kifejezői lehetnek, annál kevésbé, mert a préselt lemezes és az öntött technika igen gyakran együtt jelenik meg. Népvándorláskori régészetünknek ki kell lépnie merev keretei közül, de ehhez sok és nagyon pontos megfigyelésre és bizonyos szemlélet-változásra van szükség. Bizonyosan módosítanunk kell az ún. avar fejedelmi sírok csoportját is, hiszen néhány aranyékszer elég volt ahhoz, hogy egy-egy temetkezést vezéri sírnak minősítsünk. A valóban gazdag sírok száma pedig igen kevés (Bocsa, Kunbábony)

143 és indokolatlanul ,,alul keltezett". A mai szemlélet szerint 670 után nem is voltak fejedelmek, vagy aranyban gazdag nemzetségfői temetkezések, holott az írott források még a IX. század elején is mérhetetlen mennyiségű aranyról beszélnek. Szeretnénk hinni, hogy a fenti megfigyeléseket és következtetéseket pontos és hiteles adatok tömegével erősítik meg vagy vetik el. Bakay Kornél ZUR CHRONOLOGIE DER AWARENZEIT Neue awarenzeitliche Gräberfelder in der Umgegend des Plattensees Ungefähr 100 Gräber, die auf den Gebieten der Gemeinden Zamárdi (am Südufer des Plattensees) und Káptalantóti (am Nordufer) erschlossen worden sind, bieten uns eine Grundlage dazu, einige Fragen der Chronologie, und der Ethnik der Awarenzeit erneut zu überprüfen. Die Studie untersucht die Fragen von Datierung und Ursachen des Gräberraubs. Wir lehnen die Hypothese ab, wonach die frühawarenzeitlichen Gräber von den Spätawaren, d. h. den Trägern der Greifen-Rankenmotive, ausgeraubt worden seien. Auch die Zerstörung der Gräber mit Greifen-Ranken -Funden kann nicht auf den Vampirismus zurückgeführt werden. Authentische und präzise Beobachtungen während der Ausgrabungen machen eindeutig klar, dass die Chronologie der Awarenzeit auf unrichtigen Grundlagen beruht. Die Population der sogenannten Frühawarenzeit mit den Pressplattenfunden und die der sog. Spätawarenzeit mit den Greifen-Rankenmotiven können keinesfalls durch ein Jahrhundert voneinander getrennt werden. Diese Populationen mussten gleichzeitig nebeneinander leben und ihre Toten auf gemeinsamen Begräbnisstätten bestatten. Dadurch kann erklärt werden, dass auch ein Teil der Gräber der Population, für die die gegossenen Bronzeverzierungen und die Greifen-Rankenmotive charakteristisch waren, ausgeraubt ist, während ein Teil der sogenannten frühawarenzeitlichen Gräber ebenfalls unberührt blieb. Die Zeitperiode, als diese Gräberfelder aufgewühlt worden sind, lässt sich auf die Zeit von 620-660 datieren, als sich die unterworfenen Wenden, Karantanen, Mähren, Böhmen, Kroaten, Bulgaren und Gépiden gegen ihre grausamen Herren erhöben und selbst die awarischen Gräberfelder schändeten und ausraubten. Dabei wurden alle Gräber des jeweiligen Gräberfeldes zerstört. Nachdem jedoch die Awaren die Revolten bekämpft hatten, brachten si® auch ihre Gräberfelder wieder in Ordnung und benutzten ihre Bestattungsstellen kontinuierlich weiter. Die Datierung der bisher als früh - und spätawarisch bezeichneten Gruppen beruht auf byzantinischen Münzen, die in den Gräbern gefunden wurden. Da wir jedoch insgesamt nur 12 authentisch erschlossene Gräber mit Münzfunden kennen, kann man sich bei der Frage der Cronologie nicht ausschliesslich darauf stützen. K. Bakay 139. LÁSZLÓ GY., SZ 97 (1963) 385. található. így világos, hogy az egész emlékcsoport 140. BÓNA I., AÉ 97 (1970) 259. nsm eshetik távol a pusztuló rómaiság idejétől." 141. Fettich Nándor nagyon is helyesen vette ész- AHung 1 (1926) 25. re, hogy a griffes-indás emlékanyag „mindenütt a 142. ÉBER L., AÉ 21 (1901) 297. provinciális római kultúra maradékainak kíséretében 143, TÓTH E., Cumania 1 (1972) 143-168.