Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

AZ AVARKOR IDŐRENDJÉRŐL 75 32. A zsitvatői avar temető térképe. — Plan des awa­rischen Gräberfeldes von Zsitvatő A SfRRABLÄSOK OKA ÉS IDEJE A fenti összegzéssel kettős célt kívántunk elérni: először is ráirányítani a figyelmet a korábbi meg­figyelések pontos és helyes értelmezésére, illetőleg tudomásul vetetni, hogy azokban az esetekben, ami­kor nincsenek biztos adataink, nem szabad követ­keztetéseket levonni! Másodszor pedig újra és újra felhívni mindany­nyiunk figyelmét a fokozott pontosságra, a rendsze­rezett, alapos megfigyelések nélkülözhetetlenségé­re. Hadd álljon itt emlékeztetőül Sir Mortimer Wheeler soha el nem évülő követelménye: ,,az ásatásvezetőnek kínos pontossággal és kimerítően meg kell figyelnie és fel kell mérnie a tárgyi bizo­nyítékokat. Pontosság, gondosság, a tudományosság alapvető feltétele." 54 Saját ásatásaim meggyőztek arról, hogy az avar temetőkben tapasztalható s/'rdú/ásolcaf mindezidáig hibásan ítélték meg, vagy azért, mert a feltárások pontatlanok voltak, vagy azért, mert az észlelt jelen­ségeket nem önmagukból következően igyekeztek megmagyarázni és megfejteni, hanem az elfogadott elméletek követelményei szerint jártak el. Kezdjük az avarkori vámpírizmussal, a koponya­rablás szokásával. Az alábbiakban igazolni fogom, hogy - egy-két kivételtől eltekintve, mint például a dunavarsányi avar sír 55 - nem létezett dekapitá­ció az avaroknál. Már a korábbi adatok felsorolásá­nál is feltűnhetett, hogy milyen ingatag alapokon nyugodott ez a teória. A zamárdi és a káptalantóti temetők sírjainál minden kétséget kizáróan bebizo­nyosodott, hogy azok az esetek is sírrablások, ami­kor - látszólag - csak a koponya nincs a helyén, vagy hiányzik. Bóna István legutóbbi munkájában azt írja: ,,A későavar temetőkben — és többnyire nagy családfők vagy nemzetségfők sírjaiban, amelyekben díszöv van — legtöbbször hiányzik a koponya. A csontváz és tartozékai minden ilyen esetben érintetlenek voltak, csak a koponyát ásták ki és vitték magukkal." 56 Ez a megállapítás — sajnos — nem kellő pontossággal megfigyelt sírokra épül és elsietve általánosít. Zamárdiból a 2. és 14. sírt, Káptalantótiból a 2., 7. és 9. sírt kell megvizsgálnunk e tekintetben. A zamárdi temető 2. sírjában (2. kép) aduitus korú férfi csontváza feküdt. A váz sértetlen volt, a koponya azonban — darabokra törve — a felkar­csontok közé került. Tekintettel arra, hogy a mai felszíntől mért mélység a koponyánál mindössze 34 cm volt (a lábnál mért Sm = 50 cm) nyilvánvaló, hogy a koponyát elérte az eke és az tolta odébb. A 14. sírban nem volt koponya s a 86 cm-es sír­mélység kizárja az újkori bolygatást. Rituális kopo­nyarablással állunk-e szemben? Bizonyosan nem. Ez a sír is rablásnak esett áldozatul. Egyértelműen bizonyítják ezt a felkarcsontok törött végei, a bal clavicula, lapocka és bordák teljes hiánya, valamint az A és В koporsóvasalások hiánya, illetőleg a С és D vasalások állapota. (4. kép) A káptalantóti temető 2. sírjában kitűnő állapot­ban maradtak meg a koporsó vasalásai (7. kép) és az egykori koporsódeszka elszíneződött csíkjai. A koporsó hosszúsága 210 cm, szélessége 70 cm volt. A C, D, E koporsóvasalások az egykori koporsó szerves maradványaitól elszíneződött folt szé­lein helyezkedtek el, míg az A és В jelzésűek a sír­gödör oldalához szorulva. Ez arra mutat, hogy a ko­porsódeszkákat a rablók szétfeszítették, hogy a fel­sőtesthez (tehát nemcsak a koponyához!) hozzáfér­hessenek. A 95 cm-es rablóaknát DNy felől ásták, így innen érte bolygatás a koponya környékét, a jobb mellkast, a medenceövet és az alkarokat. A medencelapátok a sírfenéktől 40-45 cm-rel feljebb kerültek elő s ezek alatt hevert a koponya és külön az alsó állkapocs. A koponya hátulján nagy lyukat törtek. A sírrajz és a fotók 57 kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy fosztogatási céllal kirabolt temet­kezéssel állunk szemben. A 7. sírról készített rajz alapján (8. kép, 34. kép és XX/B. t.) azt hihetnők - kiváltképpen az öv sértetlen maradvá­nyait látva -, hogy ezt a holttestet annak idején valóban csak rituális okból bolygatták meg. A 170x50 cm-es akna pontosan ráirányult a koponyá­ra, a felsőtestre és a lábszárcsontok közepénél ért véget. Hogyan lehetséges akkor, hogy eredeti he­lyéről csak a koponya, az állkapocs, a bal kulcs­csont és a jobb lábfej mozdult el? A koponya a sír­fenéktől 40 cm-rel feljebb, a térdek vonalában he­vert, az állkapocs a sírfenéken volt. A csontok 54. WEELER M., Moderne Archäologie. Hamburg 1960, 144. 55. TÖRÖK GY., FA 23 (1972) 183-192. 56. BÓNA I., AAH 23 (1971) 317. 57. MTA Régészeti Intézet Fotótára 55 404—432, 55 051 — 256, 61 408-956, 62 744-749, 65 548-549. A temető teljes fotóanyaga,

Next

/
Thumbnails
Contents