Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

72 BAKAY KORNÉL Az alattyáni temetőt 1934-1938 között Fettich Nándor, Méri István, László Gyula és Domanovszky György tárta fel. A kirabolt sírok jellemzése azonban annyira szűkszavú és el­lenőrizhetetlen - minthogy sírrajzok nincsenek (il­letve mindössze kettőt közölt К о v r i g Ilon a 3(i ) -, hogy pontosan nem lehet eligazodni. Három ízben figyeltek csak meg olyan esetet, amikor a koponya nem volt a sírban, a váz azonban rendben feküdt (365, 466, 559), ennek ellenére Kovrig Ilona 9 koponyarablásról beszél. 37 (25. kép) 26. A várpalotai avar temető térképe. - Plan des awa­rischen Gräberfeldes von Várpalota. A példaként kiválasztott utolsó - háború előtti ­avar temető a várpalotai, amelyet 1938-ban Nagy László kezdett el ásni, majd 1943-ban folytatta a feltárást. 1944-ben BottyánÁrpádés Kal­már János végeztek kutatásokat. A dokumen­tációk értékéről hadd szóljon a feldolgozó N é­meth Péter. 38 ,,A különböző értékű - pontos és pontatlan felmérések, jegyzetek, vázlatok igen meg­nehezítették a feldolgozást." A bolygatott sírokról ilyen észrevételeket rögzítettek: teljesen kirabolt, üres, egy-két csontszilánk (3); a csontváz szétdúlva (4); deréktól felfelé bolygatott (11); a koponya hiányzik, a felsőtest roncsolt (13); a váz teljesen szétdúlt (15); a mellkas bolygatott (26); a koponya a bal alkar felett (36); a sírgödör közepén egy ko­ponya (37); az állkapocs a koponya mögött, a me­dence jobb oldalán idegen koponya (53). (26. kép) 2. Az 1945 utáni kutatásokat nemrégiben Bóna István összegezte, 39 így sokkal könnyebben át­tekinthetők a feltárások, bár meg kell különböztet­nünk a régi anyagok feldolgozását, az új, modern ásatásoktól. így pl. a nyékládházi, az ároktői, a sályi temetők régi, gyengén megfigyelt feltárások­40 1950-ben id. Fehér Géza Váchartyánban tárt fel 64 sírt, 41 a mi szempontunkból azonban ez 27. A várpalota-Szücs-telepi avar temető térképe. - Plan des awarischen Gräberfeldes von Várpalota-Szücs-telep. a temető nem használható elégtelen dokumentáció­ja miatt. A törökbálinti sírokat nem régészeti ásatás ered­ményezte, bár ezek a temetkezések nem voltak ki­rabolva. 42 Ugyancsak 1950-ben tárt fel Török Gyula Mór-Akasztódombon 5 sírt, amely közül 3 az ún. koraavar csoporthoz tartozás ellenére sértetlen volt. A kirabolt sírokról az ásató csak anyit jegyzett meg: hogy a feje körül bolygatták meg, a felső arcrész megsemmisült, a bal kar a medencére csúszott (23); a koponyánál bolygatott férfi váz (25). 43 1954-ben Csepelen Cs. Sós Ágnes végre olyan feltárást végzett, amelyen pontos megfigye­lések születtek. 44 A feltárt 23 sír közül 9 ki volt ra­bolva. 40 cm mélységben, csontváztöredékek és le­letek, 50 cm mélyen a váz, melynek koponyája hiány­zott, az emberi váz mellett lócsontok (5); a koponya a medencén feküdt (6); csak a lábszárcsontok ma­radtak meg (7); a sírban csak néhány visszadobott (!) hosszúcsont, csigolya és az állkapocs volt (9); a koponya a medencén volt, a kar-, comb- és lábszár­csontok bolygatatlanok, a fényképen azonban jól látszik, hogy a felsőtest is bolygatott (13); a me­dence és a bal kar hiányzott, csak az állkapocs és néhány koponyatöredék volt a sírban, a comb- és lábszárcsontok bolygatatlanok (16); a gyermekcson­tok között állkapocs nélküli felnőtt koponya (19); a koponya a sírfenéknél 30 cm-rel magasabban je­lentkezett (20). Sós Ágnes megfigyelte, hogy a rab­lás után a csontokat bizonyos rend szerint helyez­ték a sírgödörbe. Megfogalmazásából úgy tűnik, mintha a rablókra gondolna, holott ez egyáltalán nem magától értetődő! 36. KOVRIG l„ AHung 40 (1963) 10-60. 37. Uo. 89. 38. NÉMETH P., VMMK 8 (1969) 167-176. 39. BÓNA l„ AAH 23 (1971) 283 skk. 40. VÉGH K., HÓMÉ 5 (1965) 177-211; HÓMÉ 7 (1968) 47-90. 41. FERENCZI L, AÉ 90 (1963) 84-101. 42. TOROK GY., FA 9 (1957) 119-131. 43. TÖRÖK GY„ AÉ 81 (1954) 50. 44. SÓS Á., AÉ 88 (1961) 32-44.

Next

/
Thumbnails
Contents