Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Tanulmányok - Bakay Kornél: Az avarkor időrendjéről (újabb avar temetők a Balaton környékéről)

AZ AVARKOR IDŐRENDJÉRŐL 35 XXI. Káptalantóti, avar temető, 20. sír. 1-5 = csont. — Awarisches Gräberfeld von Káptalantóti. Grab 20. 1-5 Beinerne Gegenstände. 1:2 38. íósír: Sm = 125, T = 100. A háti csigolyák, a lapocka és a jobb hátsó láb maradt in situ. A feldúlt csontok között hevert XLV. t. 1-15. 39. sír: Sm = 145, T = 100. Kirabolt. A sírgödörben csak csontszilánkok voltak. 40. sír: Sm = 185, T = 100. Kirabolt. M = XLV. t. 16-26. Sem Zamárdiban, sem Káptalantótiban nem tárhattuk fel a temető számított nagyságának 20%-át sem, így könnyen érhet tehát bennünket az a vád, hogy a rendelkezésre álló adatok egyáltalán nem elégségesek az értékeléshez. Sietünk kijelenteni: a teljesség igényével fellépő elemzést csakis akkor szándékozunk elvégezni, ha a temetőket teljesen vagy legalábbis túlnyomórészt feltárhattuk. Van azonban egy olyan jelenség, amely a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok birtokában is vizsgálható s ez a sírrablások kérdése. AVARKORI SÍRDÚLÁSOK A régészhallgatók egyetemi tankönyvében

6 azt olvashatjuk, hogy az avarkorban ,,a koponyarablás szinte általános". „Különbséget kell tenni a között, hogy a sír fel van dúlva s a közt, amikor ki is fosztották. Az előbbi babonás okú sírdúlás, az utóbbi rablás." Úgy látszik tehát, hogy az avarok idejében dívott a babonás halottcsonkítás, amelyet természetesen maguk az avarok végezhettek csak és voltak valódi sírfosztogatók, akik nyilvánvalóan az eltemetett értékek megszerzését tűzték ki célul. A sírrablások oka kézenfekvő s ez 40 évvel ezelőtt sem okozott gondot.

7 Annak ellenére, hogy az ásatást végző szakemberek lépten-nyomon találkoztak ki6. Régészeti Kézikönyv. I. Bp. 1954. 50. 7. MÖRA F., SZVMK 2 (1932) 4—5.