Somogyi Múzeumok Közleményei 1. (1973)

Közlemények - Bakay Kornél: Előzetes jelentés a somogyvári bencés apátság 1972-73. évi feltárásáról

JELENTÉS A SOMOGYVÁRI ÁSATÁSOKRÓL 345 75. A somogyvári bencés apátsági templom főapszisának metszete. - Schnitt der Hauptapsis der Benediktinerbasilika von Somogyvár, állófalak magassága itt megközelíti a 4 m-t. A pillérek — eredetileg — görögkereszt-alaprajzúak voltak, méreteik azonban a főfalakkal együtt épített félpillérekkel seholsem egyeznek meg, tekintettel arra, hogy az utóbbiak lényegesen kisebb méretűek és téglából építettek, míg a közbülső pillérek bazaltból és homokkőből voltak összerakva. Az ÉH—1-es szelvényben megmaradt egy ledőlt pillértest, amely 134x160 cm-es alapméretü és 130 cm magasságú volt. Ez a pillér-szakasz 183 db faragott követ foglalt magában. A déli kapu vonalában egy monumentális és jól megépített fal húzódik észak-déli irányban, amely keresztül vágja mindhárom hajót. Ennek a falnakfla rendeltetése jelenleg még nem világos. Hasonlóan sok bizonytalansági tényezővel kell számolnunk az észak-déli osztófal U-alakú kiugrása által közrefogott kripta rendeltetését és építési idejét illetően is. Bár a rendelkezésünkre álló adatok még nem perdöntőek, megkockáztatjuk annak kijelentését, hogy ez a hely a bazilika legfőbb pontja, ahol 1095-ben I. László királyt is eltemették. Az FH—1-es szelvény további feltárása várhatóan megnyugtató eredményt fog hozni. A DH-1-es szelvény az építési periódusok és a falazási technikák tekintetében hozott új adatokat. Az észak-déli irányú vastag fal a későközépkorban bizonyosan teljesen leválasztotta a templom funkcionáló hajóit a már egyházi célokra nem használatos nyugati részektől. Az Á-1, Á-2 és Á-3 jelzetű területeken XVI—XVII. századi kemencét (K—1), kemenceelőtért (K-2) és hevenyészett falú raktárakat (R) találtunk. A tornyok közül a T-2 jelzetű délnyugati torony feltárása pontos és egyértelmű feleletet adott a bencés apátság és a templom török általi első elfoglalására. Ebben a toronyban ugyanis a későközépkorban egy nagy pincét képeztek ki, amelyet azután raktárnak használtak. A tölgyfagerendákkal lefedett pince a törökök ostromakor leégett, a pincében őrzött leletek nagy része azonban megmaradt. A toronyban talált 144 db ezüst obulus és dénár alapján Somogyvár pusztulását a XVI. század derekára tehetjük, annak ellenére, hogy 1543-ból még ismerjük az apát nevét.

4 A bazilika déli oldalán, az 5x20 m-es II. számú szelvény feltárása világossá tette, hogy a bazilikát nem vágták bele a természetes dombba, hanem az újabbkori feltöltődéstől eltekintve, a XVI. század elején tudatosan feltöltötték, ugyanakkor, amikor a nyugati és a déli főkaput is elfalazták. Sőt, ugyanebben az időben a kapuk előtt külső védművejíet is emeltek. A II. szelvényben került elő az eddig talált 9400 kislelet legszebb darabjai közé számító, gazdagon aranyozott bronz Krisztus corpus (76. kép és LXXVIII. t. 1-2.) és a 950 megmunkált kő legszebbike: a Sámson harca az oroszlánnal. (LXXVII. t.) Tekintettel arra, hogy a Sámsonos kő díszített oldalával lefelé fordulva a déli kapu előtt hevert, a déli fal megmaradt falszintjétől 184 cm-rel mélyebben, bizonyos, hogy a kapu díszítményei közé tartozott. Ez a dombormű újabb értékes adat a somogyvári bazilika XII. századi építészetéhez és gazdagságához. Ma még elsietett lenne pontos építési periodizációt adni, az azonban kétségtelen, hogy a ma is látható főfalak XI. századiak s ugyanebből az időből származik a díszítmények egy része is. A XII. századi átépítés gazdag ornamentikáját is sok értékes emlék őrzi. Bizonyos, hogy a XIII. század elején is komoly renoválási munkálatok folytak az apátság területén s talán ebben a században épült az északdéli irányú osztófal is, eredetileg természetesen nem azzal a rendeltetéssel, hogy a hajókat megkisebbítsék ezáltal. A tornyok együtt épültek a főfalakkal. 4. SOROS P., PRT Xll/B Budapest 1912, 166.